Szünet után

Rég artam. No nem azért mert lusta vagyok ,csak nem volt miről. Igazából az elmúlt fél évben semmi sem történt velünk, azt leszámítva, hogy Barikám nagyon beteg volt. Igen, nem sok hiányzott...azonban hála a dokinak most megint jól van. MÁr, mihez képest. Korán elfárad, van, hogy ölbe kell kapni(20 kg) , és igen már a pisi visszatartás is problémát okoz, ha 4-5 óránál tovább kell ezt megtenni. 5 éves!!! MÉg csak 5 éves, de mintha már legalább 9-10 lenne. Nem értem, hogyan jutottunk el idáig. Ez a dolog nagyon megviselt, de legalább jó volt figyelmeztetésnek. Lhet, hogy most már van az életemben más is, mint Barika, de attól még nem szabad elhanyagolni. Ezért pár hete ismét belevetettem magam a kutyázásba. Ismét járok a menhelyes kutyámat trenírozni, és Barikával is ki.ki járunk kutyaiskolába, meg frisbee edzésekre. Az agilityt csak lájtosan nyomjuk, mert az nagyon lefárasztja szegényt. A flyballt, na azt feladtam, mert túl veszléyes Bari egészségére nézve. No, de térjünk vissza a frisbeere. VÉgre úgy tűnt ez egyik álmom, ha részben is de teljesülhet. Vilgábajnoki qualifikációs versenyt rendeztek Olaszországban. Messze Rómától, ahova igazán szeretnék egyszer elmenni, de maga tény, hogy én elmehetek abba az országba, mérhetetlen örömmel töltött el. Minden készen állt. Április 9-én indultunk 10 óra körül, a Westend parkolójából egy kisbusszal. Nagyon jó hangulat volt. Úgy számítottuk, hogy este 9 körül már ott is leszünk. MÁr csak 400 km volt hátra, mikor még megálltunk utoljára tankolni Szlovéniában, Ljubjanában. Valami idióta szlovén emberke úgy állt be elénk, hogy mi még véletlenül se tudjunk beállni mögé tankolni, így lükverc. Hatalmas csattanás, és aztán nagy riadalom. Pár perc múlva kiderült, hogy valami oknál fogva, ahogy a sofőrünk rálépett a kuplungra az azt tartó kis pöcök két helyen eltörött. Nem ijedtünk meg, gondoltuk max. 1 óra és megcvsinálják. A francokat! Kiderült, hogy ez egy speckó alkatrész, amit ebbe az autótípusba külön gyártanak. Minden összejátszott ellenünk. Az autókölcsönző közölte, hogy igazából küldhetne másik kisbuszt, de a szerződésében nem vállalt személyszállítást, ő csak a buszt adta. Hívtunk ott szerelőt, hátha megcsinálják szrevízbe, de kiderült, hogy nincs ilyen alkatrészük és csak hétfőre lesz meg. (Aznap kellett volna hazafelejönnünk). Ekkor már legalább 3 órája ott voltunk. Végül feladtuk a reményt és már csak abban reménykedtünk, hogyahazajutznk-e valahogy. Este nyolc körül ezerfele telefonálás után két csapattársam apukája vállalta, hogy kijön értünk egy-egy 6 személyes mikrobusszal. ezután már csak várnunk kellett. A csapat egyik flee benyomta a szunyát, mi meg kicsit buliztunk a benzinkúton. Elfogyott 4 üveg bor, meg egy kis rumn és még valami alkohol. Volt vizipipa is, ami nekem nagyon bejött, noha eléggé fájt utnáa a fejem. Szóval én mint antialkesz csak pár korty bort ittam, de a többiek nem szégyenlősködtek. Vedeltek mint állat. Az egyik srác mérhetetlenül aranyos volt berúgva. Annyi hülyeséget hordott össze, amit még nem láttam ,de olyan szeretemániás lett. Mindannyiunkanak előjöttöek a végére az érzelmi problémái és egyéb kutyás problémák is. Éjfél körül már a buszunk mellett üldögéltünk és beszlégettünk. Nekem nagyon jól esett ez a beszélgetés. Sok pozitív visszajelzést kaptam affelől, hogy ne hagyjam Barival abba a kutyázást, mert jók lennénk, sőt nagyon jók, csak türelem és sok munka kell hozzá. Végül hajnali 3-kor megérkezett a felmentősereg. Hálát adam az égnek ezért! A hazaút sima volt, én szinte végig aludtam. Azonban mikor hazaértük úgy reggel 8 körül, megint mérges voltam. Már csak azért sem lesz szar ez a napom. Hulla fáradtan, 24 óra ébrenlét után fogtam magam és anyámat, meg húgomat és közöltem, hogy irány a kutyaiskola. Lottinával kimentem sulizni, aztán még Barikával hopszikáztam kicsit, majd átmentem a legjobb bartánőmhöz, hogy kisírjam a bánatom. Estére nagyon rosszul voltam már, akkor még nem tudtam miért. Éjfélkor mint akit főbe löttek benyomtam a szunyát és másnap 11-kor keltem. Totál kipihenten. Azóta már feldolgoztam, ohgy nem jött össze és most készülök az itthoni kvalis versenyre és nyáron még lesz egy utam Belgiumba és Hollandiába. Szóval, nincs mint keseregni. Lehet, ennek így kellett törtnnie. Egyet megtanultam. mindennek van jó oldlam, ha lerobbanunk egy fontos verseny előtt, akkor is lehet bulizni.