Jól voltunk. Tényleg. Hittem benne, hittem, hogy tényleg csoda történhet. Hiszen az elmúlt két hónapban, mintha kivirágzott volna az öreg. De két hete megharapott. Majd pár napja rám vicsorgott. Biztos voltam dolgomban. El van kapatva, kicsit helyre kell rázni és minden jó lesz. A dokim és a viselkedés terápián a kiképző azonban inkább azt mondta, hogy ez az állapotából adódó viselkedés. Nem akartam elfogadni, tény, hogy, mint sosem volt előzménye a "rövid zárlatoknak", de én tényleg reménykedtem, hogy ez nem azért van, mert visszaesett. Aztán ma jött a telefon. Én a kicsikkel épp jöttem haza a Rehab Critical Mass felvonulásról, mikor a kaptam az üzenetet, hogy Barka a kolléganőmre, egyben jó barátomra telibe rávicsorgott, miután ismét neki akart menni egy kutyának. Természetesen itt sem volt előzmény, semmilyen arra utaló jel, hogy ez fog történni.
Figyelem őt, árgus szemekkel. Próbálom meglátni az egykor életvidám, fáradhatatlan bajnokot. De helyette egy fáradt öreg urat látok. Néha itt van és akkor feldereng régi fénye, de nagyrészt alszik, vagy épp áll egy helyben és sír. Sokszor bosszús vagyok, mert nem tudom mi a baja, mit tehetnék, hogy jobb legyen neki. Nem tudom mi játszódik le benne, fáj-e neki valami. Régen be lehetett pörgetni egy kis lökdöséssel, most felborult. A szívem összeszorul, amikor ránézek a kis rozoga lábaira. Tegnap kirándultunk. Jött velünk, tartotta a lépést, de már nem szaladt és élvezte a szabadságot. A fiatalok néha fellökték, ő meg csak esetlenül arrébb ment.
Hogy mikor jön el az idő? Hamarosan. Önző vagyok, nem engedem el. Még nem. Most még jól van, nemde? Eszik még, fel tud kelni és örül nekem.
Tíz év. Majdnem ennyi ideje van velünk. Ő a kutya. Az első és egyetlen. A legszebb, legokosabb kiskutya.
Drága kicsi Barikám, maradj még egy kicsit velünk...
"Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerű állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról."
/Dean Ray Koontz/
