Bővültünk...ismét. Ezt most kivételesen átgondoltam. Adott Barka. Egy öregedő csoda lény. Imádom ahogy dolgozik a pályán, ahogy mindenkit levesz a lábáról, mikor látogatni megyünk, vagy bemutatózni. De öregszik. Azért mégiscsak a 9-et tölti nemsoká. Ugyan, mondanánk sokan, hiszen még előtte az élet. De sajnos, mint sok korábbi bejegyzésben leírtam, nem éppen a legjobb genetikai háttérrel rendelkezik. Ez a tényező és az utóbbi időben jelentkezett több egészségügyi probléma kezdett aggodalomra adni okot. Noha az aktív sporttal felhagytunk. Egy-egy agility edzés, vagy verseny még becsusszan, de csak speciális, nagy odafigyeléssel történő felkészülés mellett, és még így is beüthet a krakk. Viszont a bemutatókat, a látogatásokat imádjuk. Minden héten járunk sérült gyerekek és felnőttek hétköznapjai felvidítani, készülünk a terápiás vizsgára ezerrel, és nem győzünk a sok felkérésnek eleget tenni. Ugyanakkor sajnos szem előtt kell tartanom, hogy ahogy nő a "népszerűség", úgy nő az egészségügyi kockázat is. Terápiában vizsga után is, maximum 1-2 év aktív munka lehet Barkáé, ha az állapota nem kezd el rohamosan romlani. Lekopogom, most egy ideje stabilak vagyunk, hála az aloe termékeknek, amiket minden kutyásnak csak ajánlani tudok.
Úgyhogy már korábban jött is az ötlet az utódra. Hamar gyakorlati síkra is terelődött a dolog. A fajta megvolt, az ideálig párosítás is, már csak várni kellett. Egy év. Annyi még belefér, ugye. No, de senki nem gondolta volna, hogy időközben a MEOE befuccsol, a törzskönyvezés megáll a mi kis hazánkban. Aggódva utána is kérdeztem, a kiskutyám érkezésének, és bár lesz alom, de még egy év csúszás. Gondoltam, ha már ennyit vártam, akkor most már csak azért is kivárom a végét. A felkérések viszont egyre csak gyűltek, Izé még ugye nem bír sok terhelést, erősen kölyök, sokat kell még tanulnia, érnie a feladathoz. Barka egy darabig rendületlenül vette az akadályokat, aztán egyszer csak lesérült egy foglalkozás alkalmával. Két nehéz hét, a gerincmumus megint keresztül húzta számításainkat. Doki javasolta, vegyünk kicsit vissza. Így is lett, kevesebb bemutatót-foglalkozást vállaltunk, de sajnos apróbb balesetek így is történtek. Kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha egyszer csak azt kell, mondjam ennyi volt. És nem lesz másik kutya akihez nyúlhatok, ha az öreg végleg nyugdíjba megy. Nehéz olyan kutyát találni, aki már nem kölyök, de még fiatal, van egy alap szocializációja, de nincsenek erős-rossz beidegződései. Gyorsan alkalmazkodik, könnyen tanul, egyszóval egy másik Barka, csak fiatalabb kiadásban. Egyszer csak csörög a telefon, régi ismerős kérte, nézzek meg egy nála lévő kutyust, aki hasonlít Barkára, hátha jó lesz sportra. Természetesen a kis csaj első pillanatban elvarázsolt, és valóban jó alapanyagnak bizonyult sportra. Először meg sem fordult a fejemben, hogy magamhoz vegyem, tartottam magam a jövendőbeli kiskutyám érkezéséhez. Aztán jött a nem várt műtét Barkánál. És akkor fordult a kocka. Ahogy egyre több mindent tudtam meg a kis csajról, egyre inkább furdalt a kíváncsiság, hogy mi lenne, ha ő lenne a tökéletes utódja Barinak.
Végül kb. egy nap és pár megerősítés után próba hetet kértem az ebbel. Minden fontos tényező tudatában hétfőn beköltözött, akkor még Betti. Másnap már póráz nélkül vissza jött (gyors kötődés pipa), 12 óra alatt elértük a nyakörvben laza pórázas sétát (ez is pipa), tökéletesen utazik tömegközlekedési eszközön, egy nap alatt megtanult helyben maradni, még nehezített körülmények között is. Más kutyákkal noha elég passzív, kezd oldódni. És mindezek mellett, rengeteg mozzanata magában hordozza az én drága Barikámat. Így elkezdtük lányBarkának becézni. Ahogy teltek a napok, tökéletesen beilleszkedett, felvette az életritmusunkat, mindenkit elvarázsolt, mind a családban, mind a munkahelyemen. Volt-e még kérdés? Dehogy. A végül Nana nevet kapott jószág bizony most már marad. Még hivatalból vár rá egy dysplazia szűrés, de szinte biztos vagyok benne, hogy semmi gond nem lesz vele, úgyhogy az utód megérkezett, Barika válláról pedig levehetem a terhet, és noha Nanára még sok munka vár, remélhetőleg jövőre már ő is Barka nyomdokaiba léphet.
"Amikor a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg."
/Doris Day/
