Barka és a Világbajnokság esete

Nos, kicsit megkésve, de végre itt vagyok és elmesélem, mi is történt abban a bizonyos 4-5 napban. Először is több, mint 18 óra kocsikázás, és két országon (Ausztria-Németország) való keresztül zötyögés után, éjszaka megérkeztünk Hollandiába, Nijmegenbe. Bár olyan sötét és hideg volt, hogy szinte az orrunkig sem láttunk, a látvány már úgy is gyönyörű volt. A levegő zavaróan friss és tiszta volt, és mindenütt csak zöld terület, betondzsungelnek még csak nyomát sem lehetett felfedezni. Kisebb fennakadások után sikeresen elfoglaltuk a szállást, majd rövid pakolászás után mindenki álomra hajtotta a fejét. Én elszokva a hidegtől, majd meg fagytam, agy fél órával lámpa oltás után követeltem Barikától, hogy másszon oda hozzám és melegítsen. Szerencsére ezt örömmel teljesítette, és megmentve a fagyhaláltól egész éjszaka hozzám bújva, vagy inkább a takarom alá kucorodva szuszogott.

Másnap korán keltünk, mindenkin meglátszott, hogy az a pár óra alvás nem volt épp elegendő ahhoz, hogy kipihenten vágjunk neki Hollandia forgatagának. Ez azonban nem vette el senki lelkesedését. Szépen megreggeliztünk, majd bepattantunk a kisbuszba, és irány a sportcsarnok, ahol magát a versenyt tartották. Útközben csak ámultunk azon, mennyire természetbarát és tiszta ez a városka. Szinte elsőkként érkeztünk meg a verseny helyszínéül szolgáló Stadionba, ahol gyorsan letudtuk a regisztrációt és az állatorvosi vizsgálatot is. Elég hamar rájöttem én magam, hogy a holland emberek természetüknél fogva vidám, jókedvű és mosolygós emberek. Mivel igen jó szervező képességű volt a rendező ország, így nagyjából a kiírt időpontban kerültünk mi a pályára, hogy egy gyors edzésen vehessünk részt a kutyáinkkal. Ez azért volt nagyon fontos, hogy a kutyák megismerhessék az ottani akadályokat, hozzá szokjanak a talajhoz, ami jelen esetben műfű volt. Az edzés végén együttesen a magyar csapat bement Nijmegenbe, kicsit megismerkedni a várossal. Barka kissé nehezen viselte a várost, meg az emberek forgatagát, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Túlságosan lefoglalt minket az, hogy, minta kis gyerek az édesség boltban, minden apróságon elcsodálkozzunk, amit ott láttunk. Én például az egyik csapattársammal azon elmeháborodott ötlettől vezérelve, hogy minden útba eső Mc Donald's-ot meg kell látogatni, itt is mindegyikbe bementünk egy Mc Flurryre.

Este fele visszamentünk a Sport csarnokba és megtörtént a hivatalos megnyitó, ami kicsit mókásra sikeredett, de nagyon élveztük. A házi gazda ország, még egy kis műsorral is készült, amit mi a tribünről láthattunk. Eközben Barika drága átpártolt pár holland szurkolóhoz, ami által egyből a "cute boy" jelzőt is kiérdemelte. A műsor után ettünk még finom sütit, meg ittunk welcome drink pezsgőt. Én maradt a kölyök pezsgőnél, másnap nem akartam fej fájással ébredni.

/Egyéni jumping/

Az elkövetkező 3 nap forgataga kissé abszúrd volt számomra. Olyan gyorsan pörögtek az események és a napok, hogy alig pislogtam kettőt és már úton voltunk hazafelé. Tudom a futamok érdekelnek, tehát mondom azt is. Az első, ha jól emlékszem, mert a futamok maguk kissé homályosak, csak az előtte lévő izgalom él bennem erősen. Amint az előkészítő ringben állok, Barka torka szakadtából üvölt. A lábam remeg, a szívem a torkomban dobog. És akkor szólítanak. Felhangzik a "Ria Ria Hungaria" a magyar szurkoló tábortól, majd pályára lépünk. Barka nem hazudtolta meg önmagát. Eddigi gyakorlást félre dobva úgy döntött bemutatkozik, és mint a mérgezett egér a 3. akadálynál kizáratja magát. Hogy mérges voltam-e? Nem, dehogy. Olyan euforikus állapotban voltam, mint még soha. Persze ez még csak a kezdet volt.  

/csapat jumping/

A második futamunk, a csapat juming előtt, közvetlenül a startnál Barka olyat tett, mint még azelőtt soha. Az izgalmak hevében úgy aéhason harapott, hogy azt hittem, ott halok meg. Körülbelül 10 másodperc múlva el indult a futamunk, de azalatt a 10 másodperc alatt véigpörgött az agyamon:

1.-ször. hogy fogom az első akadály lécét és agyon csapom vele, de ezt elvetettem, mert akkor még a  erseny területéről is kitiltottak volna..

2.-ször, ha most a földre vetném magam, attól nem lenne jobb.

Tehát maradt a 3. verzió, és megkezdtük a futamot. Nem mondom, az egész verseny alatt ez volt a legszebb futamunk, annak ellenére, hogy ez is egy szép DIS lett.

A 3. futamunk és a 4. futamunk is kizárás lett. Ezek azért nehéz pályák is voltak, de ha jobban ott vagyok agyilag és nem izgulok rá a dolgokra, talán jobban sikerülnek.

Ami viszont pozitívum, hogy Barkának a palló zónája gyönyörű volt az utolsó futamunkban. Olyan igai to on to off-os. 

/csapat agility/

/Egyéni agility/

Természetesen a többiek is kitettek magukért. A midi magyar csapat Megnyerte a VB-t, amiért hatalmas elismerést érdemelnek. Megjártük Amszterdamot is, és igen saját szmemmel láttam és tapasztaltam, hogy minden igaz, amit hallani erről a városról. Az vöröslámpás negyedtől a temérdek bicikliig minden.:)

Nos, ez volt tehát a Világbajnokság és Barka esete. Az, hogy a jövőben még indulunk-e hasonló kaliberű versenyeken, majd elválik. Őszintén szólva, utólag úgy érzem erősen alulmúltam magam, mert tudom, hogy sokkal többre is képesek vagyunk Barkával, de jelenleg úgy áll a dolog, hogy ez a kis bolond nyugdíjba vonul, ha nem véglegesen is, de hosszabb időre. Én meg ismét megpróbálok magamra találni, hogy aztán újult erővel mutathassuk meg a világnak, hogy ki is Barka és Dorka.

Teljes erőbedobással!

Nos, a pénteki nappal az idei táborok is lezárultak. Kicsit szomorkodtunk, én is és Bari is, mert az ő kis védencei hazamentek. Kárpótlásul mindenkitől kaptunk nagy ölelés, Barka még puszikát is. Ez az utolsó csoport nem kis megdöbbenésemre olyan fokú imádatát fejezte ki Barka felé, hogy egy ötlet fogalmazódott meg bennem. Kamerát ragadtam és megörökítettem minden olyan elkapott pillanatot, ahol épp kényeztetik Barkát, illetve sikerült pár megható mozzanatot is lencse végre kapni. Tehát hamarosan hozok egy videót "Barka és az ő kis védencei" címmel.

(Egyik legmeghatóbb pillanata a tábornak. Jani is Barka együtt feküdtek, Bari jelzésképp még a kis srác vállára is tette a mancsát, jelezve ő vigyáz rá.)

Mai nappal beléptünk a véghajrát megkezdő hétbe. Igen, egy hét múlva irány Hollandiába az IMCA-ra. Kész tervvel kezdtem a mai napot. Először kibattyogtunk a menhelyre Barkával, majd én szépen lemozgattam Rokkó babócát és részt vettünk az engedelmes képzésen, vegyítve néhány agility akadállyal. Aranyos volt a drága, mert bár két nappal ezelőtt már önállóan bement a kúszóba, ma csak ő tisztelt meg azzal, hogy úgy csinált, mint akinek ez nem megy, de sebaj, mert még van idő megtanulni. Mindent egybe vetve, Rokkó gyönyörűen dolgozott, már amikor a fenekén bírt maradni egy pillanatig. Egyébként munkakutyákat megszégyenítő lábnál követést produkál, ha kaja van a dologban. Szinte már lábujjhegyen pipiskedik, és gyönyörűen beigazodik. A fekve maradással és az állással még lesz melónk, de azzal, is szépen haladunk. a Végén jutalomként megkaphatta a kedvenc lasztiját egy kis rágcsálásra, majd, most már lemozgatva visszatettük a kenneljébe pihenni.

 Ezek után jöhetett a nehezebbik része a dolognak. Edzés Kicsi Barkával. Persze előtte Zsanival ismét kicsit megmozgattuk Zoét a 4 hónapos kis foxit leányzót. Nagy reménységek ők ketten, bár most még csak a kúszóval és két akadállyal, természetesen földre tett lécekkel dolgoztunk. A kis hölgy nagyon kis eszes, így könnyen lehetett vele dolgozni.

Végül Barkával elkezdtük a kemény munkát. Sok-sok palló zóna fel-és le gyakorlás, ebből egy rész csak póz felvételének folytonos ismétlése volt. Kis nehezítésnek beraktam palló alá kúszót, aminek Bari többször is bedőlt, de végül sikeresen megértette mit szeretnék. Természetesen a szlalom gyakorlása sem maradhatott ki, hiszen az is egy kényes pontja a pályának, és az önálló szlalomozással mostanában voltak problémák, Bari többször is elbizonytalanodott, de már ismét gyönyörűen csinálta, kivéve azt az egy alkalmat, mikor feltűnés nélkül kihagyta az utolsó rudat, és csak este vettük észre a videón. Szép kis sumákolás mondhatom... Végezetül pedig a kedvencem. Három akadályon osztrák egyenes. Ez annyit jelent, hogy egymás mellét lerakunk három akadályt és a kutyának hullámos vonalban kell azt teljesítenie. Tehát mindig csak a belső oldalról ugorhatja az akadályokat. Ez okozott némi nemű problémát, de épp ezért edzés, mert itt lehet ki gyakorolni azokat a dolgokat, amelyek nehezebben mennek. A Végén gyönyörűen és szűk ívekben fordult, és még a zónák is gyönyörű beleállósak voltak. Videó összeállítást megpróbálok róla holnap, hozni, mert ezt látni kell!:)

 

(ez a kép csak illusztráció, de valóban Barka szerepel rajta.)

"Tanuld meg a bölcsességedet és az erős érzelmeidet munkává átalakítani! A magban rejlő csodához is nem jelszavak hangoztatásával, hanem munka árán juthatsz hozzá."

/Jim Rohn/

Évforduló és fülbajok

Hát elérkezett ez a nap is. Igen, 2005. augusztus. 11-én érkezett Barka a mi kis családunkba. Ennek már hat éve, de még ma is tisztán emlékszem arra a napra. A kis szőrgombóc a tenyeremben elfért, és az autóban hazafele egy pokrócban szundikált összegömbölyödve. Otthon a számára teljesen ismeretlen helyen, a hatalmas bútoroktól kicsit megijedt, de hamar rájött, hogy befér az ágy alá, azon a pici résen, amire mi nem gondoltunk, és a következő hetekben rendszeresen bújócskát játszott velünk. Örülök, hogy végül ő lett az én kis Barikám, minden napom egy ajándék, amit vele tölthetek. 

Egy nem olyan örömteli hír. Barkának ismét fül gyulladása van. Szerencsére még időben elvittük dokihoz, és most szépen kezelődik. A vicc az egész történetben annyi, hogy Bari azóta új gúnynevet kapott. Hiszti Herceg nevet kapta amiért olyan hatalmas melodrámát csapott a rendelőben, és minden egyes fültisztításnál nyújtott oscar díjas szereplésért. Nála profibban még kutya nem játszotta el, hogy a semmi milyen kínokat tud okozni, és hogyan kell ilyenkor a hattyú halálát eljátszani. No persze, én csak jókat mosolygok rajta, de nincs apelláta, nálam a hiszti nem hat, így Bari ma már csak kis hisztivel elviselte a napi kétszeri füles procedúrát. 

FIGYELEM!!!

Itt szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, milyen fontos a kutyusunk bűzmirigyének időben történő kinyomása az állatorvos vagy kozmetikus által. Ha észre vesszük, hogy a kutyus elkezdi húzni a fenekét séta közben, illetve fokozott vakarózás és fül kaparás jelentkezik kedvencünknél minél hamarabb vigyük állatorvoshoz, mert nagyon nagy veszélyekkel jár, ha nem figyelünk oda.

Barka, a tanító mester

Ismét véget ért egy hét, amivel egy újabb tábor zárult le, a gyerekek és persze az én szomorúságomra is. Barika bár nem mutatta, de talán ő is kicsit fellélegzett, hogy most jön egy kis pihi. Természetesen tegnap óta, mióta itthon vagyunk, szinte csak alszik, és sétánál is elég ráérősen bandukol. Ez érthető, mivel 25 gyerek napi szinten elég fárasztó tud lenni számomra, de neki még inkább mivel ő nem tudja azt mondani, hogy most már elég, bár sokszor azt látom nem is karja. Az a mennyiségű türelem, ami ebbe a kutyába szorult, az egyszerűen elképesztő. Én tegnap délután néha már a hajamat téptem  fáradságtól, és a gyerekek pezsgésétől. De ő csak ment, és ha kellett, játszott velük, ha kellett sétált szépen pórázon, és még a kért trükköket is teljesítette. Pedig őszintén mondom, már alig látott ki a fejéből. Persze milyen kutya az, aki egy kis szalonnáért ne tenne meg bármit. 

(Vivi és Barka búcsúzkodik)

Nagy örömömre a szülők visszajelzése alapján, Barka nagy kedvenc lett a gyerkőcök körében, és még azok a gyerekek is megszerették, akik alapvetően félnek a kutyáktól. Az egyik szülőtől utólag megtudtam, hogy a kisebbik fia elég nehezen oldódik. Barka ezt észrevehette, mert visszagondolván az első nap reggelére, amint megérkezett a fiatalember, Barka egyből elkezdett hozzá bújni, és kísérgette mindenhová, így a kis srác anélkül oldódott fel, hogy mi azt észre vettük volna. Persze, az is sokat dobott ezen, hogy a tesó is ott volt, és ő már rutinos táborozóként vett rész a programokon, ezzel is erősítette a kis tesó önbizalmát. 

(Dani is nagyon megszerette Barkát. Kedvenc trükkje a "Bad" nevezetű volt)

("Bad")

Amikor elérkezett a táborzáró, és megkérdeztük a gyerekektől melyik előadás, vagy program tetszett a legjobban nekik, legnagyobb meglepetésemre a Barkás előadás elég sokuknak elnyerte tetszését. Nagyon örültem neki, hogy a gyerekek ennyire megszerették Barkát, és ezek szerint mégsem volt olyan unalmas az a sok locsogás, amit róla beszéltem és meséltem. Már csak azért is örülök ennek, mert Barkán keresztül olyan dolgokat tudtam a gyerekekkel megismertetni, megtanítani nekik, ami alapvetően nem érdekelné őket, vagy nem értenék. Így viszont vizuálisan tudták mihez kötni ezeket az ismereteket, és még némi gyakorlatot is láthattak az elméletből. 

(Csoportkép a nagy mű elkészítése után. Természetesen Barka is segédkezett a megvalósításában)

 (az előkészületek)

(Én és Barka is "mancs"nyomot hagytunk magunk után az utókor számára)

"A kutyától hűséget, kitartást tanulhat egy fiúgyermek, meg azt, hogy háromszor körbeforogjon, mielőtt lefekszik."

/Robert Charles Benchley/

Barka, a terápikus kutya

Nos a címmel ellentétben, nem az állat asszisztált terápiában való munkásságunkról fogok beszélni, mivel Barka szakértő véleménye szerint nem alkalmas terápiás kutyának, noha imádja a gyerkőcöket és néha olyasmit is eltűr tőlük, amit én csak lesni szoktam. Na de, ne evezzünk el más vizekre.

Körülbelül fél évvel ezelőtt vettem észre. Amióta ismét foglalkozom menhelyes ebek rehabilitációjával, illetve megnevelésével, minden egyes tanítványom mellé viszem Barkát. Mivel ezek a kutyát nagyrészt nem ismerik a másik kutyával való kommunikációt, vagy épp rossz élmény miatt "előítéletesek", ezért Barkát használom gyógyírként. Ami a vicces az egészben, hogy az elején fel sem tűnt a dolog, Barka mennyit segít nekem. Legtöbbször csak a vérig sértődött tekintetét jegyeztem meg és, hogy állandóan lenyomta a tanítványaimat. Csak később esett le, hogy mennyit segített ezekkel a dolgokkal. Sokszor vettem észre, hogy diákjaim elkezdték Barkát utánozni, noha nem Barka a legmegfelelőbb példa arra, hogyan kell kutyaként viselkedni, mégis minden esetben pozitív változást tapasztaltam. Legutolsó gyerkőcöm Gucci eddig a legnehezebb esetem. Sajnos a rehabilitációját félbe kellett hagynom, mert a térdem nem bírt akkora erőt, mint amennyit ez a kutya megkíván. Azonban már az elején következetes voltam vele. Tudtam a felvilágosítás után, hogy ő az első olyan kutya, akinek nem fogom rögtön első sétánk alkalmával bemutatni Barkát, mert erős volt a gyanúm, hogy megtámadja Barkát. 

(első találkozáskor)

jól döntöttem. Első séta után nyilvánvaló vált, hogy ennél a kutyánál aztán határozottnak kell lennem. Először azt hittem, csupán egy kicsit sok egóval megáldott domináns német vizsla fiúval van dolgom. Sajnos ennél a kutyánál az ivartalanítás mit sem változtatott a nézetein, miszerint, mindegy milyen kutya előbb cselekszik és nem használja az orrát. Haltival kezdtem a képzését, ami bár kicsit visszavett a nagy önbizalmából, a falkavezérséget nem adta át valami könnyen. Körülbelül a 3 alkalom után sikerült megtörni. Természetesen végig a Cesar módszerrel dolgoztam, egy kicsit vegyítve a saját stílusomat. Ezután jöhetett a bemutatkozás Barkával. A szokásostól eltérően, nem egyből odaengedtem Barit, mert annak verekedés lett volna a vége, és mivel ismerem a kutyámat, neki csak a szája nagy, verekedni nem tud. Így jött az ötlet, mindkét kutya pórázon, Bari a jobb oldalamon, Gucci a balon, természetesen haltiban. Barka tudta, mi a dolga. Teljesen közömbös volt Gucci fele, energiája teljesen kiegyensúlyozott és nyugodt volt. Erre volt szükségem. Gucci totál felpörgött a másik kutya látványától, és a szokásos reakcióval reagált. Neki akart menni. Azonban mivel rövidre fogtam és nem engedtem oda a másik kutyához, pár perc alatt megnyugodott és felfogta, hogy itt ma nem lesz verekedés. Ezután még sétáltam velük kicsit, úgy, hogy nem engedtem őket összeszaglászni. 

Körülbelül 10 perc múlva a két kutya egyáltalán, ügyet sem vetett egymásra, úgy megtörténhetett az összeengedés. Laza pórázra engedtem őket. Barka még mindig ügyet sem vetett Guccira, aki úgy döntött, most először az orrát fogja használni, és elkezdte Barit szaglászni. Rájött, nincs mitől tartani és úgy már csöppet sem volt Barka izgi. ezek után szép fokozatosan vittem őket együtt sétálni, míg Guccit már az sem zavarta, ha Barka póráz nélkül rohangál mellette hörögve. Befalkásodott. 

(szépen haladunk)

Végül Barka révén sikerült megfejtenem Gucci különös agresszióját a többi kutyával. Fél tőlük. Valószínűleg rossz élmény kapcsán. A testbeszéde teljes mértékben bizonytalanságot sugároz másik kutya közelségében, amit a folytonos kitámadással próbál kompenzálni.

De ez csak egy példa volt arra, Barka mennyi mindenben segíti a munkámat. Ösztönösen, előképzés nélkül cselekszik. Nem aggódik a következő öt perc eseményein, csak a mának él. Ez a különbség egy kutya és az ember között. Sokszor észre sem vesszük, mennyit segítenek nekünk hű barátaink, pusztán a jelenlétükkel. Azzal, hogy én ezt felismertem, olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amelyek által sokkal több és jó eredmény tudok elérni, mind Barkával, mind pedig a kis tanítványaimmal.

"Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes.

/Carol Bisley/

Az álom valóra vált, avagy élménybeszámoló az edző táborról!

Nagy újságolni valónk van. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire boldog vagyok, hogy végre sikerült. igen, Barkával kijutottunk az IMCA Agility Világbajnokságra. Ez annyit jelent, hogy ez a világbajnokság az FCI által rendezett világbajnokságtól eltérően keverék kutyáknak is nyitott, tehát mi is részt vehetünk rajta.

Hogyan is jutottunk el idáig? Nos, azt kicsit hosszú lenne elmesélni. Annyit, azért elárulhatok, hogy mikor megismerkedtem az agilityvel, mint sporttal és halottam erről a világversenyről, elhatároztam, hogy az első kutyámmal ki fogok jutni erre a versenyre. Természetesen ez akkor csak egy álomnak tűnt, de most valóra vált. Éppen ezért nagyon büszke vagyok Barkára, mert amennyi mindenen keresztülmentünk, nagyon szép teljesítmény, amit most elértünk, javarészt neki köszönhetően. A sok edzés, sírás és nevetés. A rengeteg hullámvölgy és az utána való kitartó munka, végül meghozta gyümölcsét. Idén először úgy mentünk Agility táborba, hogy annak célja is van. Felkészülni a VB-re.
Két nagyszerű edzőt kaptunk Dr. Herendy Vera és Korán Csaba személyében. Először kicsit félve mentem le az első edzésre, mert mindkettejüket láttam már versenyen a kutyáikkal és számomra félelmetes a vezetési stílusuk. Kevés embert láttam még ennyire magabiztosan és összhangban dolgozni a kutyájukkal. Az első két napon Csabival edzettünk, mert Vera volt a Junior EO-s csapat vezetője, így ő csak később érkezett. Az első napon kaptunk egy kis elméleti oktatást arról, hogy hogyan lássuk a pályát, mikor pályát járunk. Megmondom őszintén, ez a látásmód számomra merőben új volt, már-már kínai, de a lényeget nagyjából megértettem. Aztán jött maga a pálya, ami nem csak nekem, de sok versenyző társamnak is gondot okozott. Aztán egyenként elmagyarázta nekünk Csabi, hogy mit, hogyan csináljunk, és bár néha kicsit mérgesen, de a mi javunkra szólt ránk.

Amikor megjött Vera, akkor jöttem rá, hogy mindkettőjüknek egyéni a vezetési stílusa, noha kívülről nagyon hasonlónak néz ki. Rövid időn belül rájöttem, hogy nekem inkább Vera stílusa esik jobban kézre. Ő inkább a kevés mozgást azaz "Statikusan vezesd!" részesítette előnyben. Ez annyit jelent, hogy apró mozdulatokkal kell csak segíteni a kutyát, mert egy gyors kutyánál a nagy mozgások könnyen kizáráshoz, vagy hatalmas ívekhez vezetnek. Csabi inkább a "Dolgozz a kutyával!" elvet vallotta. ez számomra kicsit fejtörést okozott. Mert bizonyos dolgokat sehogy sem tudtam megcsinálni. Persze ebben közre játszott többször is a negatív hozzáállásom és a "nem tudom megcsinálni" illetve " utálom a kecskert" mondataim. Utóbbi egy nagyon jó kis trükk, ha szűk íven kell vezetni a kutyák, és mondjuk két akadály között kell elhívni. Nem nagyon tudom, mihez hasonlítani, talán a francia és az olasz közti átmenetre, vagy a kettő összeturmixolására. Mindenesetre ez a kis "trükk" nekem egész héten a keresztem volt. Végül, mikor jött utolsó nap a tábor kupa Csabi nem hazudtolta meg magát. Olyan pályát rakott, hogy csak lestem. Legalább 3 kecskert bele kellett rakni, ha nem többet, de ugye egész héten ezt tanultuk, próbáljuk meg. Mondanom sem kell, hogy véres küzdelmek után végül a Maxik le lettem mosva a pályáról, egy páros kivételével, mindenkit kizártak, a maradék egy páros futama, szimplán csak nem értékelhető volt.
Bíró bácsi szerintem ennél borzalmasabb futamokat ritkán látott, reméljük, azért nem voltak utána rémálmai. Sajnos a másik futamunkat elmosta az eső, de indlás előtt másnap reggel még le lehetett futni, amit én sajnos kihagytam, mert lusta voltam előző este a cuccaimat összepakolászni.:D

Összességében nagyon jó volt az egész edző tábor. Volt minden este valamilyen játék vagy verseny. És büszkén mondhatom, hogy Barkával ismét megnyertük a Kúszó versenyt, így a tavalyi kihagyás után ismét visszahódítottuk a címünket.:D.

Segítség!

Kedves Kutyás ismerőseim!
Szeretnék egy kis segítséget kérni, vagy bármilyen hasznos ötletet. Barkával évek óta járunk rendezvényekre bemutatózni, de az elmúlt 2-3 évben már ezek nagy részét Barka számára félelem tölti ki. Egy éve már csinálom vele a Cesar módszert, ami a hétköznapokban nagyon jól bevált, rendkívül kiegyensúlyozott és nyugodt lett Barka, és a versenyeken való teljesítményeink is drasztikusan javultak. Azonban az elmúlt egy hónapban nemhogy javult a félelem szintje, hanem csak romlott. Most szombaton egy rendezvényen már nagyon komoly pánikban volt végig, még el is rohant egyszer, úgy kellett visszacsalogatni. Ha valakinek bármi ötlete van erre a problémára, lécci ossza meg velem, mert igen csak tanácstalan vagyok

Barka és a cicák

Mai napon találkoztunk két cicával: Szaftossal és Müzlivel. Mivel még egy háztartásban sosem volt a kiskutya cicákkal, először kicsit furcsállta a szőrborzoló morgó pamacsokat, de igazából nagy jelentőséget nem tulajdonított nekik. Egy-két óra elteltével Szaftos már kíváncsiskodni kezdett Bari iránt, de Müzli inkább megtartotta a kellő távolságot és csak gyanúsan méregette lapátfülű kiskutyámat. Most Bari itt fekszik mellettem, a cicák meg a másik szobában kuksolnak. 

 

 

 És a mai nap legnagyobb eseménye, amit épp felejtettem el majdnem közzé tenni.: Barka a mai napon ünnepli 6. születésnapját! Nagyon sok boldogat kívánok neki és remélem még legalább ennyi együtt töltött időt fogunk eltölteni együtt.

"Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes."

/Carol Bigely/

Visszatértünk!!!

Majdnem 9 hónapnyi szünet után, most ismét visszatértünk. Sok minden történt az elmúlt hónapokban velünk. Sokat sírtunk is meg nevettünk Fontos megemlítenem, hogy hosszabb kihagyás után, februárban ismét nekilendültünk az agilityzésnek, új helyen és új edzőkkel, új módszerrel. Mint azt tudjuk ebben a sportban a kutyáknak akadályokat kell teljesíteni a megadott sorrendben. Ezek között az akadályok között ott van 3 darab zónás akadálynak nevezett elem is, amelyek vége eltérő színűre van festve. ez a "zóna", ebbe kell a kutyának belelépnie, miközben teljesíti a Palánkot, amely "A" alakú, a pallót, ami "trapéz alakú, és a hintát, ami egy libikókához hasonlít. Ennek a tanítására többféle módszer létezik. Én kettőt ismerek. Az egyik a "to on to off", ami kettő fent kettő lent-et jelent. Vagyis a kutyának a két hátsó lábával bele kell állnia a zónába.

A másik módja a "running contact", vagyis a futva érintés. Ez a kutya ízületeinek kedvezőbb módszer, mert a kutyának nem kell megtorpannia,csak végig rohanni az akadályon. 

Nos, Barival mi az előbbi módszert tanultuk. Sok-sok év munkájával nagy nehezen össze lett rakva neki, és most már 100%-os. Ennél a módszernél mindig használunk egy gátló vezényszót. Legtöbbször a "zóna", vagy "Marad" "ott fekszik" vezényszavakat használják, de vannak extrém vezényszavak is, mint például a "járda", "touch(érint)", vagy a "fel." 

A "járda" vezényszót tudomásom szerint először én használtam a magyar agilitysek körében, azóta már többször véltem felfedezni, hogy mások is használják ezt a kissé "vicces" hangzású vezényszót. ennek oka pedig az volt, hogy a hagyományos vezényszavak nem voltak eredményesek, viszont ez a szó alapvetően Barka számára azt jelenti, hogy bárhol, bármilyen körülmények között meg kell állnia. gy szép lassan sikerült a mostani szintre jutnunk. De mivel fontos, hogy a kutya gyorsan menjen végig az akadályon, amikor már jól ment a megállás a zónába, hagytam, hogy nem minden esetben álljon meg, és végül Barka megértette, hogy csak végig kell futnia az akadályon, így most már to on to off-running contact" mixet csinálunk és sikeresen, ami nagy dolog.

Időközben végre azt is elértem Barinál, hogy versenyen is helyben maradjon a Startnál, ami csodaszámba megy, mert ezzel a problémával már több éve küzdtünk. Aztán láttuk Ceasar Milant(A csodálatos kutyadoki) a tv-ben és bár számomra kissé meglepő és furcsa módszerekkel dolgozott, megpróbáltam és pillanatok alatt drasztikus változásokat értem el Barkával. Közel egy hónap alatt sikerült kiküszöbölni ezt a problémát.

Szóval szépen törtetünk előre, és még gyorsan elmondom, hogy jelenleg a keverékkutyáknak is nyitott agility világbajnokság (IMCA) válogatósorozatában eddig első helyen állunk és jó esélyunk van kijutni a világbajnokságra, ami nagy álmom már azóta, hogy Bari megvan, de most végre úgy érzem sikerülni is fog.:D