Nevelőszülőség, avagy de nehéz "nem"-et mondani.

Amióta elköltöztem otthonról, az életünk fenekestül felfordul. Mondhatni egy kisebb óvodát nyithatnánk a kis négylábú jószágok miatt. Folyamatos 'telt ház" van, mert ugye az ember már a második után nem számolja. Mindig is arra vágytam, amióta közöm van menhelyes kutyákhoz, hogy ideiglenes befogadó lehessek. Persze anyukám többször hozott haza átmenetileg kutyát, de azaz övé volt, nem az enyém. Most pedig minden ilyen irányú vágyam ki lett elégítve. Volt már nálunk macska, baba kutya, őszapó, szőrös és kopasz is. Most pedig kiterjesztjük a látókörünket a hüllőkre is. Kell néha a változatosság. No, de a kedves neveltjeimről nem terelem a szót. Alábbiakban bemutatom kiknek voltam és pótmamája.

 Első volt Izé, aki végül itt maradt mert olyan cuki, hogy belehalok. (Sose válassz így kutyát, nem túl okos döntés!!!)

Aztán jött Bigyó. Imádtam, aznap mondtam is, ez a kutya innen nem megy sehová...két hét múlva gazdisodott. Tanulság, nekem nem való terrier. 

Harmadik volt Chiky, a hisztérikus álvak kis csöppség. No, egy hét és a szomszédok paraszt lázadni kezdett, mert a kis hölgy állandóan sipítozott ha magára hagytam. Szerencsére, azóta eljött érte az álomgazdi. 

Negyedik volt Morgó, az öreg bácsi, akit én engedtem át a szivárvány hídon. Ő akkor is maradt volna, ha még két évig boldogít. Ő volt az én öreg papuskám. 

Közben karácsonyra megérkezett Gizmo a palotapincsi szörny. Ő volt a másik akinél rezgett a léc. Két hónapig volt a falka tagja, de végül a lakótársam, aki nagyon ragaszkodott hozzá, belátta, hogy ő nem tudna most egy kutyust bevállalni, így közel egy hét alatt meg is találtuk számára az álom családot, akiktől folyamatosan kapom a vissza jelzéseket. 

Aztán vendégeskedett még kerek egy napig egy elkószált Kínai Kopasz Kutya, Kikó is.

Végül pedig a mostani "babócám" Csöppke. Két hete, mikor még alig múlt egy hónapos, érkezett hozzám, mert a mamájának elfogyott a teje. Azóta szépen összeszedte magát, egy igazi haspók, és mindent rág, mivel nőnek a kis tűhegyes agyarai. 

Bari pedig csak tűr, és bölcs tanítóként terelgeti az apró népet. Morgónak pedig hű bajtársa volt az utolsó pillanatig. Nem mondom, hogy könnyű, vannak nehéz pillanatok, amikor az ember elgyengül, de végül mindig happyend a vége, és egyszer majd eljön majd a kiválasztott, aki szintén olyan cuki lesz, hogy maradni fog. Addig azonban rendületlenül cipelem haza a pátyolgatni való népet, hogy kelhessek hajnalok hajnalán és feküdjek az éjszaka közepén. Mert szeretem a kutyakakit kerülgetni, és a vaksötétben belelépni a pisibe. És ha van még, aki ilyesmire adná a fejét, bátran vágjon bele, az érzés, amit kivált az emberből, mert segített egy kis elárvult léleknek, felbecsülhetetlen.

"A másikért való felelősség nem születhet meg annak tudata nélkül, hogy amit velem - netán ellenem - tesz, az nem csak velem fog megtörténni, hanem vele is."

/Ancsel Éva/