"Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy jámbor eb. Sokat megélt, egy életet leszolgált, majd egyszer csak kidobták. Rácsok mögé került, más hasonló sorsú ebekkel. Egy ideig jól érezte magát. Kapott enni, mindennap elvitték sétálni kedves kétlábúak, olykor-olykor még csoportos foglalkozásra is elvitték és megszeretgették. Az idő azonban múlt, ereje egyre csak fogyott. Az évek elteltével egyre inkább elveszett a remény számára, hogy öreg napjait egy csupaszlábú mellett töltheti. Beköszöntött a tél, az ő utolsó tele. Már a lábai is rozogák, tudja lassan ideje elmenni. Már nem reménykedik, csak vár. Fekszik a hideg csempén, búskomoran sétálgat a patak parton, kedves kétlábúak kedvéért néha falatozik. Látja, ahogy fiatal társai új otthonra lelnek, mellette pedig elsétálnak, miközben szánakoznak rajta. Egy nap azonban kedves gondozója a nevét mondja.
- Morgó, gyere, mész haza!- az öreg bár nem érti, mit mond a kétlábú, érzi, hogy ez a séta más lesz. Utolsó reményével még felkel és elindul az útra egy ismeretlen fiatal lánnyal. Sétálnak egy nagyot, ám hamar az ismerős lemez indul, a kennelek felé veszik az irányt, de Morgó nagy meglepetésére abba a nagy házba mennek, ahonnan eb-társai sose tértek vissza. Egy szobába viszi a kedves kétlábú és bemutatja egy nála jóval fiatalabb, de már tapasztalt szőrős rokonnak. Nincs sok ideje foglalkozni a másikkal, valami történik, mindent meg kell szaglászni. Pár percre eltűnik jótevője, és visszatér valami kis fekete, ugráló kutyaszerű lénnyel. Megszagolja, nem tudja mire vélni, de egye-fene, ő most túl fáradt a kergetőzéshez. Sürgés-forgás, kedves gondozói sorra jönnek és megsimogatják, puszilgatják. A zörgő láncot leszedik róla, és egy szép új kék nyakörvet kap. Egyszer csak kinyílik az ajtó, és a lány visszatér.
- No, gyere Papa, indulás haza! – rácsatol egy pórázt és kivezeti az előtérbe. Ott kap még pár simit az ismerős kétlábúaktól, valami fura masinát villogtatnak a szemébe és az ajtó kitárul. Egy robogó kerekes valamibe rakják, majd elindulnak. Morgó érzi, valahova viszik. Egyszer csak megállnak. Ahogy kikecmereg az autóból, a másik két eb is feltűnik. Egy nagy épületbe mennek, majd egy kis dobozba hajtogatják be magukat. Végül megérkeznek egy jó meleg otthonba. Itt már egy másik kétlábú is üdvözli. Morgó nem érti, mi történik. Mindent megszagol, csóválni kezdi a farkát, úgy érzi megint fiatal, örömében fel alá kezd rohangálni, már amennyire egy matuzsálemi eb erre képes. Hamar elfárad, leheveredik. Lehet, hogy csak álmodik, de az álom így is gyönyörű. Érzi, tudja, az új gazdája vigyáz rá és szereti. Megadta neki azt, amire vágyott. Egy szép meleg otthont, öreg napjaira."
- Morgó, gyere, mész haza!- az öreg bár nem érti, mit mond a kétlábú, érzi, hogy ez a séta más lesz. Utolsó reményével még felkel és elindul az útra egy ismeretlen fiatal lánnyal. Sétálnak egy nagyot, ám hamar az ismerős lemez indul, a kennelek felé veszik az irányt, de Morgó nagy meglepetésére abba a nagy házba mennek, ahonnan eb-társai sose tértek vissza. Egy szobába viszi a kedves kétlábú és bemutatja egy nála jóval fiatalabb, de már tapasztalt szőrős rokonnak. Nincs sok ideje foglalkozni a másikkal, valami történik, mindent meg kell szaglászni. Pár percre eltűnik jótevője, és visszatér valami kis fekete, ugráló kutyaszerű lénnyel. Megszagolja, nem tudja mire vélni, de egye-fene, ő most túl fáradt a kergetőzéshez. Sürgés-forgás, kedves gondozói sorra jönnek és megsimogatják, puszilgatják. A zörgő láncot leszedik róla, és egy szép új kék nyakörvet kap. Egyszer csak kinyílik az ajtó, és a lány visszatér.
- No, gyere Papa, indulás haza! – rácsatol egy pórázt és kivezeti az előtérbe. Ott kap még pár simit az ismerős kétlábúaktól, valami fura masinát villogtatnak a szemébe és az ajtó kitárul. Egy robogó kerekes valamibe rakják, majd elindulnak. Morgó érzi, valahova viszik. Egyszer csak megállnak. Ahogy kikecmereg az autóból, a másik két eb is feltűnik. Egy nagy épületbe mennek, majd egy kis dobozba hajtogatják be magukat. Végül megérkeznek egy jó meleg otthonba. Itt már egy másik kétlábú is üdvözli. Morgó nem érti, mi történik. Mindent megszagol, csóválni kezdi a farkát, úgy érzi megint fiatal, örömében fel alá kezd rohangálni, már amennyire egy matuzsálemi eb erre képes. Hamar elfárad, leheveredik. Lehet, hogy csak álmodik, de az álom így is gyönyörű. Érzi, tudja, az új gazdája vigyáz rá és szereti. Megadta neki azt, amire vágyott. Egy szép meleg otthont, öreg napjaira."
"Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is."
/Eric Knight/
/Eric Knight/
