Amikor beérik az a bizonyos gyümölcs
Hurkáról rég meséltem, hát eljött az ideje, hogy megosszam, mit csinál a nagyfiú. Nyáron eljött velem agility táborba, ahol szépen elkezdtük az intenzív fogyókúrát, megtanult gyönyörűen közlekedni póráz nélkül, és még az agility fortélyainak alapjaival is megismerkedett. Ezután egy hosszabb szünet következett, de Gazdival továbbra is gyakoroltak, a fogyókúrát is végig csinálták, aminek az eredménye egy agilis, izmos mamut bébi lett, akinek híre ment a környéken, milyen szépen viselkedik. Azonban itt nem akartunk megállni, elvégre a kezdeti terv az volt, hogy olyan segítőféle kutya lesz, így amint időm és lehetőségem engedte, felvetettem a napokban a bentlakásos képzés ötletét a Gazdinak. Kapott is az alkalmon, ugyanis Hurka gyerek az utóbbi hetekben egy rosszul kezelt élmény miatt elkezdett játékot bevédeni, ami, ha nem kezeljük most, még elfajulhat. Emellett ismét elkezdte feszegetni a határokat, így minden szempontból ráfért egy kis ismétlés az alap dolgokból is. Az ő esetében az első dolog, amit mindig szem előtt tartok, az a fizikai lemozgatás. Rengeteg energiája van, amit, ha a megfelelő irányba terelünk, egy kiegyensúlyozott, jól formálható kutyát kapunk. Ennek örömére a tegnapi napot, ebben az szép tavaszi szakadó esőben egy másfél órás sétával és labdázással kezdtük, majd hazaérkezvén egy kis pihi után bele is vetettük magunkat a munkába. Meglepően tapasztaltam, hogy Barkától egyáltalán nem védte a játékot, de még csak halvány jelét sem mutatta. Megnéztem, hogyan is állunk ezzel az apport tartással, ugyanis ez a legnagyobb mumusunk, és őszinte örömmel töltött el, hogy a stabil 2mp-s tartás még meg van. Egy kis ismétlés után abba is hagytuk, amíg a kedve meg volt. Este még egy kis lasztizás és már aludtunk is.
Ma azonban már bedobtam a mély vízbe. Mivel Barka még műtét utáni lábadozását tölti ezért nem tudtam vele menni a tanfolyamra, így Hurka lett az áldozatom. Habilitációs kutyakiképzőnek tanulok, így tökéletes volt alanynak az ebzet. A nap első felében zárt térben való nyugodt viselkedés, összezárva idegen kutyákkal. Egész jól vette az akadályt, de még nem teljesen közömbös. Ezután szakadó esőben és orkán erejű szélben következett az engedelmes munka. Gyönyörű lábnál követést produkált mind a három jár módban, szabadon követéssel is. A helyben maradása 100% volt ülve és fekve is. Messziről való ültetés-fektetés gyönyörűen ment, az állítás még bizonytalan, de az sem volt vészes. Az apport munkáját nagyon megdicsérték, idegennel is szépen dolgozott (ami nagy szó, mert eddig ha velem volt, más nem létezett, csak én), az élelmet egyáltalán nem védte, a jutalom falaton óvatosan, fájdalommentesen vette el az idegentől. A nap fénypontja pedig a szabadon követésben élelem megtagadás a földről. Kb. 3 kört mentünk, az utolsónál behibázott, de finom szankcióra egyből kiköpte és már ment is tovább. Egyszóval közel hat hónap kihagyás után sokkalt szebben dolgozott, mint, ahogy én azt vártam. Ebben nagy része a Gazdinak is van, látszik a rendszeres gyakorlás. Tehát ma kiderült, hogy az alapok szinte kész vannak, ami még bizonytalan azt pár nap alatt rendbe rakjuk, aztán jöhet a móka igazi része is.
Tükröm, tükröm...
Az elmúlt két hét kicsit eseménydúsabb volt, mint kellett volna lennie, Hurka úgy gondolta kivesz egy kis szabadságot, valószínűleg meghúzta a hátát a kis drága, de egy teljes hétre teljesen kiütötte magát, és kapott egy kis pihenőt a kutyasuli alól is. Múlt héten azonban már majd kicsattant a boldogságtól és az energiától mikor megjelentem. Bár a frisbeet még szüneteltetjük, egy kis labdázásra kapható voltam a sulizás előtt. A fiatalúr nagyon örült neki, bár annyira nem mozgatta le, mint a korong után való rohangászás. A foglalkozás most újdonságot és jó sok hisztit tartogatott. Bár először nem vettem észre, naivan Hurkára vonatkoztattam a hisztis viselkedést, de nem telt bele negyed óra sem, mire rájöttem én magam vagyok egy hisztérika, és a drága fiatal úr, mint egy tükör úgy képezi le az én hangulatomat. Így a haltiban való dolgozás terve is kudarcba fulladt. A holnapi napon, nyugodtabb és kipihentem fejjel, miután átgondoltam, visszanéztem a hibákat, újult erővel futunk neki ennek a "kötőfék" dolognak, és hogy ne legyen a gyereknek olyan kényelmetlen, megnézzük, hátha a nagyobb méret elviselhetőbb számára. Ami azonban öröm volt az ürömben, hogy, mikor haza érkeztünk, a szabály általánosan a gazdi kérésére, hogy Hurkovics menjen előre és üljön le a gazdival szemben, és úgy várakozzon. Mivel a pórázt lusta voltam felvenni, és egyébként is a veszíteni úgy sem tudok vele elv volt a fejemben, megkértem az ifjú padevánt, hogy vegye fel a pórázt, majd tegye le a popókáját és várja meg míg én azt elveszem. Nem meg csinálta a kis mihaszna első kérésre?! A döbbenettől pislogni tudtam. És ismét rájöttem, hogy alábecsültem ezt a kutyát. Később még újra megcsináltattam a feladatot vele a lakásban és ott is sikerült. Úgy néz ki a hónapok óta tartó szenvedés meghozta a gyümölcsét. Hurka kezdi megérteni, mi az, hogy tartani illetve valamivel a szájában feladatokat végre hajtani. Nagy örömködés, meg ujjongás után kijárt neki egy kiadós pihi, reméljük a holnapi foglalkozás egészében lesz annyira sikeres, mint a legutóbbi lezárása.
Kezd benőni a feje lágya
Hurkával elértük lassan az egy éves évfordulót. Az elmúlt esztendő sok eseményt tartogatott számunkra. Megtanultam, hogy mindig akad nehezebb falat az előzőnél. Hurka feladta nekem a leckét, és a gazdáinak is. Foggal körömmel küzdött a rendszer ellen, amelybe igyekeztünk az ő érdekében belekényszeríteni. A kamaszkora nem is telt mással csak vér és verejték nem kímélő munkával, hogy elérjük a gazdi a főnök. Ennek érdekében az golyótlanításon is át esett. A gazdi három hónapos kórházban léte végül meghozta az eredményt. Hurkovics elgondolkodott kicsit az élet nagy kérdésein, hol is az ő helye a nagy világban, és mire a gazdi hazajött és én is visszatértem a külföldi kiruccanásomról, már egy dolgozni vágyó, együttműködő fiatal felnőtt ebbel találtam szemben magam. Ahogy a hetek telnek, Hurka egyre ügyesebb. Az alap engedelmességi feladatokat gyönyörűen hajtja végre, a behívása kifogástalan, és végre megtaláltuk a legjobb módját a felesleges energiák levezetésére. A frisbee volt a kulcs mindenhez. Most szocializálódni járunk a menhelyes kutyusok csoportjába, ahol szépen megtanult a gyerek zavaró tényezők mellett is dolgozni. Gyönyörűen hajtja végre a feladatokat, immáron fél fojtós nyakörvben, csak egy hajszál választ el minket a sima textil nyakörvtől, és minden pillanatban figyel, mi a következő feladat. Persze azért még akadnak nehezebb pillanatok, de ez egy egyéves kutyától elvárható. Az utóbbi egy hónapban hatalmasat léptünk előre, már a tárgyak felvétele is profin működik, illetve a buszra felszállás és leszállás is. A tárgy tartás épp folyamatban van, ma már egész szépen hajlandó volt a póráz a szájában tartani a fiatal úr, bár a pacsizás, hogy ugyan vegyem már el, azért még ment ráadásnak. Összességében büszke vagyok a kis ördögfiókára, mert végeredményben egy egész jó kis kutya formálódott ki belőle.
Tortúra, avagy szocializáció felső fokon
Hurkáról rég meséltem, hát eljött az ideje, hogy megosszam, mit csinál a nagyfiú. Nyáron eljött velem agility táborba, ahol szépen elkezdtük az intenzív fogyókúrát, megtanult gyönyörűen közlekedni póráz nélkül, és még az agility fortélyainak alapjaival is megismerkedett. Ezután egy hosszabb szünet következett, de Gazdival továbbra is gyakoroltak, a fogyókúrát is végig csinálták, aminek az eredménye egy agilis, izmos mamut bébi lett, akinek híre ment a környéken, milyen szépen viselkedik. Azonban itt nem akartunk megállni, elvégre a kezdeti terv az volt, hogy olyan segítőféle kutya lesz, így amint időm és lehetőségem engedte, felvetettem a napokban a bentlakásos képzés ötletét a Gazdinak. Kapott is az alkalmon, ugyanis Hurka gyerek az utóbbi hetekben egy rosszul kezelt élmény miatt elkezdett játékot bevédeni, ami, ha nem kezeljük most, még elfajulhat. Emellett ismét elkezdte feszegetni a határokat, így minden szempontból ráfért egy kis ismétlés az alap dolgokból is. Az ő esetében az első dolog, amit mindig szem előtt tartok, az a fizikai lemozgatás. Rengeteg energiája van, amit, ha a megfelelő irányba terelünk, egy kiegyensúlyozott, jól formálható kutyát kapunk. Ennek örömére a tegnapi napot, ebben az szép tavaszi szakadó esőben egy másfél órás sétával és labdázással kezdtük, majd hazaérkezvén egy kis pihi után bele is vetettük magunkat a munkába. Meglepően tapasztaltam, hogy Barkától egyáltalán nem védte a játékot, de még csak halvány jelét sem mutatta. Megnéztem, hogyan is állunk ezzel az apport tartással, ugyanis ez a legnagyobb mumusunk, és őszinte örömmel töltött el, hogy a stabil 2mp-s tartás még meg van. Egy kis ismétlés után abba is hagytuk, amíg a kedve meg volt. Este még egy kis lasztizás és már aludtunk is.
Tükröm, tükröm...
Az elmúlt két hét kicsit eseménydúsabb volt, mint kellett volna lennie, Hurka úgy gondolta kivesz egy kis szabadságot, valószínűleg meghúzta a hátát a kis drága, de egy teljes hétre teljesen kiütötte magát, és kapott egy kis pihenőt a kutyasuli alól is. Múlt héten azonban már majd kicsattant a boldogságtól és az energiától mikor megjelentem. Bár a frisbeet még szüneteltetjük, egy kis labdázásra kapható voltam a sulizás előtt. A fiatalúr nagyon örült neki, bár annyira nem mozgatta le, mint a korong után való rohangászás. A foglalkozás most újdonságot és jó sok hisztit tartogatott. Bár először nem vettem észre, naivan Hurkára vonatkoztattam a hisztis viselkedést, de nem telt bele negyed óra sem, mire rájöttem én magam vagyok egy hisztérika, és a drága fiatal úr, mint egy tükör úgy képezi le az én hangulatomat. Így a haltiban való dolgozás terve is kudarcba fulladt. A holnapi napon, nyugodtabb és kipihentem fejjel, miután átgondoltam, visszanéztem a hibákat, újult erővel futunk neki ennek a "kötőfék" dolognak, és hogy ne legyen a gyereknek olyan kényelmetlen, megnézzük, hátha a nagyobb méret elviselhetőbb számára. Ami azonban öröm volt az ürömben, hogy, mikor haza érkeztünk, a szabály általánosan a gazdi kérésére, hogy Hurkovics menjen előre és üljön le a gazdival szemben, és úgy várakozzon. Mivel a pórázt lusta voltam felvenni, és egyébként is a veszíteni úgy sem tudok vele elv volt a fejemben, megkértem az ifjú padevánt, hogy vegye fel a pórázt, majd tegye le a popókáját és várja meg míg én azt elveszem. Nem meg csinálta a kis mihaszna első kérésre?! A döbbenettől pislogni tudtam. És ismét rájöttem, hogy alábecsültem ezt a kutyát. Később még újra megcsináltattam a feladatot vele a lakásban és ott is sikerült. Úgy néz ki a hónapok óta tartó szenvedés meghozta a gyümölcsét. Hurka kezdi megérteni, mi az, hogy tartani illetve valamivel a szájában feladatokat végre hajtani. Nagy örömködés, meg ujjongás után kijárt neki egy kiadós pihi, reméljük a holnapi foglalkozás egészében lesz annyira sikeres, mint a legutóbbi lezárása.
"Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell. Hiszen azért sodródtunk oda!"
/Andrew Matthews/
Kezd benőni a feje lágya
Hurkával elértük lassan az egy éves évfordulót. Az elmúlt esztendő sok eseményt tartogatott számunkra. Megtanultam, hogy mindig akad nehezebb falat az előzőnél. Hurka feladta nekem a leckét, és a gazdáinak is. Foggal körömmel küzdött a rendszer ellen, amelybe igyekeztünk az ő érdekében belekényszeríteni. A kamaszkora nem is telt mással csak vér és verejték nem kímélő munkával, hogy elérjük a gazdi a főnök. Ennek érdekében az golyótlanításon is át esett. A gazdi három hónapos kórházban léte végül meghozta az eredményt. Hurkovics elgondolkodott kicsit az élet nagy kérdésein, hol is az ő helye a nagy világban, és mire a gazdi hazajött és én is visszatértem a külföldi kiruccanásomról, már egy dolgozni vágyó, együttműködő fiatal felnőtt ebbel találtam szemben magam. Ahogy a hetek telnek, Hurka egyre ügyesebb. Az alap engedelmességi feladatokat gyönyörűen hajtja végre, a behívása kifogástalan, és végre megtaláltuk a legjobb módját a felesleges energiák levezetésére. A frisbee volt a kulcs mindenhez. Most szocializálódni járunk a menhelyes kutyusok csoportjába, ahol szépen megtanult a gyerek zavaró tényezők mellett is dolgozni. Gyönyörűen hajtja végre a feladatokat, immáron fél fojtós nyakörvben, csak egy hajszál választ el minket a sima textil nyakörvtől, és minden pillanatban figyel, mi a következő feladat. Persze azért még akadnak nehezebb pillanatok, de ez egy egyéves kutyától elvárható. Az utóbbi egy hónapban hatalmasat léptünk előre, már a tárgyak felvétele is profin működik, illetve a buszra felszállás és leszállás is. A tárgy tartás épp folyamatban van, ma már egész szépen hajlandó volt a póráz a szájában tartani a fiatal úr, bár a pacsizás, hogy ugyan vegyem már el, azért még ment ráadásnak. Összességében büszke vagyok a kis ördögfiókára, mert végeredményben egy egész jó kis kutya formálódott ki belőle.
(kutyasulin)
(helyben maradás, nehezítés, hogy Barka mellett kellett szépen dolgoznia)
(Frisbee várás ezerrel)
"A siker titka csupán az elhatározásban rejlik: elhatározod, mit akarsz elérni, majd napról napra kitartóan teszel is érte, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem fog sikerülni."
/Anthony Robbins/
Tortúra, avagy szocializáció felső fokon
Ma Hurkával és Barkával karöltve a terveim szerint ellátogattunk egy kutyasulira, ahova Barkával is jártunk régebben. Jó sok buszozás lett az útvonalba beiktatta, illetve az Árpád-híd meghódítása forgalommal, biciklistákkal, görkorcsolyázókkal, villamossal, motorokkal, alattunk meg vízzel és Hévvel. Eleinte még nem bírt magával a kis drága, de a busz jó hatással volt rá. Sajnos a fölszállásnál még full pánik van, amit külön álló buszon kell gyakorolnunk, de a leszállás (természetesen alacsony padlós buszon) már gyönyörűen megy. Időközben már a lépcső sem akarta őt keresztbe lenyelni, így igen hamar magabiztos léptekkel haladva küzdötte le az egyes fokokat. A belvárosi zajok nem ijesztették meg, egyedül a busz mumus még, de hazafele, már azt is elég jól kultiválta a kis hős. A hidas akadályt gyönyörűen vette, nem is zavarta h mellette suhannak el az autók, biciklisek és sok-sok másik ember. A híd leküzdése után megismerkedtünk a Hév látványával és hangjával, de az utazás élvezetét most kihagytuk. Megérkezvén a kutyasulira egyből magára talált az úrfi, és mindenkinek puncsolt, de egyből helyre is rakták, mert elég trampli módon közeledett. Az erők tisztázása után gyakoroltunk egy kis ülés fekvést, és elkezdtük tanulni az orral való érintést. Elég hamar leesett az ebállatnak, ami külön öröm volt számomra. Egy elkerített részen elengedtük Barival és egy Németjuhász szerű kölyökkel, akivel jöt játszottak és bár nem első szóra de viszonylag hamar visszajött. Később még Barival együtt játszottak és akkor viszont már elsőre jött, és a képzés végén a pakoláskor, mikor el lehetett engedni a szabad területen is az ebeket, akkor is figyelt és jött ha hívtam. Ennek nagyon örülök, mert eddig ez ment neki a legnehezebben, de legalább most már tudom, hogy tudja, csak szeret szórakozni velünk. Haza fele már a minden simán ment, a busz várakozásba bele is aludt a szentem. Megérkezvén a melegbe, azonban ismét kinyílt a csipája, de a box megtette a hatását és a vacsora, azóta a lábam mellett pihizik jól nevelt kutya módjára.
"A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert."
/Nógrádi Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése