Bemutató, avagy játszva tanuljunk kutyával a kutyákról

A tegnapi napunk nagyon izgalmasan telt. Bár a héten eléggé kiütött egy csúnya torokgyuszi, de mivel hónapok óta szerveztük a tavalyi összefüggő gyakorlatom iskolájában az egyik tanító nénivel ezt a bemutatót, ezért igyekeztem über-gyorsan épkézlábra összeszedni magam. Meg is tette a hatását a két nap intenzív kifekvés c-vitamin és aloe vera. Tegnap két órakor megéreztünk az általános iskolába, ahol a portás bácsi már várt minket és eligazított a 2.C osztályba. Bár Barka jó szokásához híven megint előadta a "jaj elsüllyed a lábam alatt a padló" szokását a folyosón, de bent a a teremben a linóleum már biztos talajt jelentett számára. (ezzel a padló fóbiával még kezdenünk kell valamit). 

A gyerekek széthúzták már korábban a padokat és félkörben ültek a székeket. Épp az uzsonnát fogyasztották. eljött még pluszban a takarító néni a középsúlyos értelmi fogyatékos nagy fiával is. Nagyon örültem, hogy ennyien voltak. Amíg ettek, Barkát körbevezettem a teremben, hogy mindenkit megszaglászhasson, és feltérképezze a terepet. az első pár perc bizonytalanságot követően, már magabiztosan ment a gyerkőcökhöz, és szépen teljesített az élelem megtagadással is, mert bár a gyerekek pont az orra előtt tartottak a kezükben (méreteikből adódóan) a finom pogácsát, ő neki esze ágába sem jutott kivenni senki kezéből a kaját. Kifizetődött a többheti szívtelenség és szigorú szabályok. Miután mindenki befejezte az evést, ivást. Itt is bemutattam az ismerkedős rituálét. Mivel az foglalkozás előtt nem tudtam a nagyfiú állapotáról, így ő vele külön össze ismertettem Barit, mert egy magas, jó kiállású fiatalemberről volt szó, s Barka néha bizonytalan az ilyen típusú emberekkel. Megkértem álljon féloldalasan háttal Barkának, amíg körbe szaglássza, majd guggoljon le mellé, és oldalt kezdje el simogatni. Legnagyobb megdöbbenésemre, amint leguggolt a fiú, Bari egyből odabújt hozzá, ami nem jellemző rá, és a későbbiek folyamán is teljes mértékben máshogy reagált ezzel a fiúval kapcsolatban. 

(bemutatkozás, egy pacsival)

Az ismerkedés után, jöhettek a játékok. először középre vittem a Barka cuccaival telerakott szatyromat és megkértem a gyerekeket, hogy vegyenek ki belőle, egy hámot, nyakörvet, kendőt, és pórázt. Addig, amíg a kiválasztott 4 gyerkőc válogatott, másik 4et megkértem, hogy sorban vegyék le Barkáról a felszereléseket. Ezután következett a felrakták. T.-nek kellett felrakni a hámot, de kicsit erőszakos volt, így Bari ezt jelezte nekem, azzal, hogy elhúzódott tőle. Megkértem a kisfiút, hogy álljon egy picit hátrébb, Barkát, pedig egy jutifalat segítségével rávettem, hogy álljon a kisfiú mellé, így már nem volt gond. A többiek is felrakták a maradék cuccot, és nagyon tetszett nekik, hogy abban a felszerelésben dolgozik Bari, amit ők választottak. Ezután jöhetett pár mozgásos játék. Körben kellett sétálniuk, és amikor Bari lefekszik, akkor leguggolni, amint megint feláll, séta tovább. Ez nagyon bejött a lurkóknak. 

(helyes póráz tartás)

A következő játékot kicsit nehezítettem, mert itt körben álltak és Barka bizonyos pózaira kellett, megváltoztatni a mozgás formáját. (fekvés=guggolás, piti=térdemelés, hajol=sarok emelés, két lábon állás= lábujjhegyen járás magas tartással, állás= sima járás). Először még nem volt tétje a dolognak, de mikor már begyakoroltuk a mozdulatokat, kiesésre ment. Bár az egyik mozdulatnál, egy kislányt kivéve mindenki kiesett, nagyon élvezték a játékot. Ezután jött egy kis fejtágítás játékkal egybe kötve. Hogyan sétáljunk a kutyával? először megmutattam, hogyan fogják a pórázt és vezessék maguk mellett a Barkát, majd kaptak a másik kezükbe egy kupakot, amit a mutatóujjukon egyensúlyozva kellett a kutyával együtt körbevinniük. Nagyon ügyesek voltak, két vagányabb kis srácnak együtt kellett vezetni a kutyát, miközben egyensúlyoztak. Mindenki nagyon ügyes volt.

(Barika ül, és a kis szobrocskáim)

 A végére, pedig jöhetett a szobros játék, annak volt a legnagyobb sikere. A foglalkozás végén még labdáztak egy kicsit Barival, majd még átmentem a régi osztályomba, hogy ők is kicsit meggyömöszkélhessék Barikát, meg persze engem is.:) A nagyfiúnak annyira tetszett Bari, hogy a végén el sem engedte a pórázt, Barka meg hűségesen követte őt és odaült mellé, mikor simogatta. A végén persze fény derült az okra, Bari miért reagált a nagyfiúra teljesen másképp, ami ismét egy visszaigazolást adott nekem Barkáról. Még mindig azok a kedvencei, akik kicsit mások, akiknek igazán szükségük van egy kis négylábú odafigyelésre.

 (a csoportkép)

(Barika kicsit kipurcant utána)

"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."

/Axel Munthe/

Tavasz= Jó idő = Irány bemutatózni

Az elmúlt 2-3 hét kicsit sűrűre sikerült, de most eljött az idő, hogy pótoljam a hiányosságaimat.

2013. 04. 12-én délután egy ötödikesekből álló iskolás csoport érkezett hozzánk az alapítvány oktató szobájába. Nagyon izgultam, hiszen idén ők az első nagyobb csoportunk (28 gyerkőc), és Bari ilyenkor mindig kicsit türelmetlenebb, merthogyhát ő neki mindenkit végig kell szaglászni és örülni mindenkinek és mi az, hogy nem lehet.

Első körben Barika nem túl nagy örömére helyet foglalt a neki előkészített ketrecben, annak megelőzés érdekében, hogy a gyereksereg kapásból le ne rohanja, ez elég jól működött a korábbi bemutató kezdetekkel ellentétben, ahol hosszú percek teltek el, mire sikerült lerobbantani a kis manókat Barkáról. a gyerekek helyet foglaltak, és kezdődhetett a bemutatóval egybekötött foglalkozás.  A téma leginkább a kutyákkal való helyes viselkedés és a felelős állattartás egyvelege volt. Bár korábban sosem készítettem tervezetet, most kipróbáltam mennyivel másabb, ha egy tevékenységi tervben vázolom, mik azok a témák, dolgok, amikbe kicsit mélyebben bele szeretnék menni, és hozzá valamilyen kísérő tevékenységet, gyakorlatot bemutatni a kutya segítségével és a gyerekek bevonásával. Amint a csoport kényelmesen elhelyezkedett, kezdődhetett is az előadás. 

Már az első feladatnál igénybe vehettem a gyerekek segítségét. Hogyan viselkedjünk idegen kutyával? Hogyan ismerkedjünk össze vele? Mivel jómagam hosszú hónapok, évek, sőt igazából, mióta először hallottam Cesar Millan tevékenységéről és módszeréről, igyekszem aszerint dolgozni én is, mind a saját és az általam nevelt kutyák esetén is, bár nem minden téren, hiszen vannal saját, jól bevált módszereim nekem is, illetve sok más elismert magyar és külföldi kiképzőtől is volt szerencsém ellesni pár jó fogást. De minden tekintetben a fő irányvonal a testbeszéd, az energia, és a kutyák kommunikációjának megismerése és alkalmazása a fő cél. Így nem volt kérdés, hogy hogyan mutassam meg a gyerkőcöknek a megismerkedés szabályait egy idegen kutyával. Természetesen első körben kíváncsi voltam az ő tapasztalataikra, szokásaikra. Egész ügyesek voltak, bár az alap koncepció mindig az volt, hogy szemben állnak a kutyával és odatartják a kezüket. Nem hibáztattam őket, mivel anno én is így tanultam, egészen addig míg egy kutyát ezzel a "majdnem orrbanyomós" ismerkedéssel halálra nem ijesztettem. Elmagyaráztam nekik, hogy sokkal könnyebb és zökkenőmentesebb, ha féloldalasan háttal állunk a kutyának és hagyjuk, hadd szaglásszon meg minket, így nem leszünk fenyegetés, csak barátságos ismerkedést kezdeményezők. Amint a kutya körbeszaglászott és ismét nyugodt állapotban van, meg lehet simítani első lépésben a nyaka oldalát, és szép fokozatosan az egész testét. Nagyon fontos, hogy ne a feje tetején kezdjünk egy ebet simogatni, mert az fenyegető jelzéseket adhat a kutyának és megijedhet, odakaphat. 

Miután ezt átismételtük, megmutattam egy kedves ismerősöm és a majdnem kétéves kislányával is, hogy pici gyerekkel hasonlóképp kell összeismertetni, csak épp jelezni kell számára, h a picivel vigyázni, mert ő a "főnök" kölyke. Természetesen Bari úgy viselkedett a picivel, mint egy hímes tojással. Egyből dobott egy hátast és hagyta, hogy a kishölgy ügyetlenül gyömöszkélje, noha a kislány állóhelyzetben még nem érte el a hátát. Titokban örültem is, hogy Barka ösztönösen tudta, hogyan viselkedjen. A továbbiakban beszélgettünk arról, milyen a kutyák fogsora (megkértem egy gyerkőcöt, húzza fel Bari száját és nézze meg a fogait), és átbeszéltük kicsit a kutyák történelmét, honnan is származnak, milyen őseik vannak, miért ragadozók. 

Ezután jött az a rész, hogyan kell, gondozni, etetni, helyesen sétáltatni a kutyát. A gyerekek el voltak hűlve attól, hogy csupán a testbeszédebbel és a nyugodt-magabiztos kisugárzással le tudom tiltani a kutyát a kajáról, és nagyon örültek, amikor ez nekik is sikerült. A sétánál is megbeszéltük a helyes póráz fogást, mivel sokan a mani napig úgy tudják a kezünkre kell csavarni, ami ugye veszélyes lehet egy instabil kutyánál. Mindenki sétálhatott a kutyussal, aki szeretett volna. Aztán megbeszéltük a szőrápolás, hogyan kell a kutyust fésülni és milyen gyakran az adott szőrtípustól függően. A bemutató-foglalkozás végén jöhetett a 28x-os simi és egy kis trükközés, jutalom falatra, amit ugye tenyérből adunk a kutyának, mert s kétujjas kajaelvétel még mindig nem 100%-os ha nem én adom Barkának a jutit. A gyerekeknek és a tanító néniknek a visszajelzések alapján nagyon tetszett a program, még csokit is kaptam, ami nagyon meglepett és nagyon örültem neki.

(képek lesznek hamarosan)