Teljes erőbedobással!

Nos, a pénteki nappal az idei táborok is lezárultak. Kicsit szomorkodtunk, én is és Bari is, mert az ő kis védencei hazamentek. Kárpótlásul mindenkitől kaptunk nagy ölelés, Barka még puszikát is. Ez az utolsó csoport nem kis megdöbbenésemre olyan fokú imádatát fejezte ki Barka felé, hogy egy ötlet fogalmazódott meg bennem. Kamerát ragadtam és megörökítettem minden olyan elkapott pillanatot, ahol épp kényeztetik Barkát, illetve sikerült pár megható mozzanatot is lencse végre kapni. Tehát hamarosan hozok egy videót "Barka és az ő kis védencei" címmel.

(Egyik legmeghatóbb pillanata a tábornak. Jani is Barka együtt feküdtek, Bari jelzésképp még a kis srác vállára is tette a mancsát, jelezve ő vigyáz rá.)

Mai nappal beléptünk a véghajrát megkezdő hétbe. Igen, egy hét múlva irány Hollandiába az IMCA-ra. Kész tervvel kezdtem a mai napot. Először kibattyogtunk a menhelyre Barkával, majd én szépen lemozgattam Rokkó babócát és részt vettünk az engedelmes képzésen, vegyítve néhány agility akadállyal. Aranyos volt a drága, mert bár két nappal ezelőtt már önállóan bement a kúszóba, ma csak ő tisztelt meg azzal, hogy úgy csinált, mint akinek ez nem megy, de sebaj, mert még van idő megtanulni. Mindent egybe vetve, Rokkó gyönyörűen dolgozott, már amikor a fenekén bírt maradni egy pillanatig. Egyébként munkakutyákat megszégyenítő lábnál követést produkál, ha kaja van a dologban. Szinte már lábujjhegyen pipiskedik, és gyönyörűen beigazodik. A fekve maradással és az állással még lesz melónk, de azzal, is szépen haladunk. a Végén jutalomként megkaphatta a kedvenc lasztiját egy kis rágcsálásra, majd, most már lemozgatva visszatettük a kenneljébe pihenni.

 Ezek után jöhetett a nehezebbik része a dolognak. Edzés Kicsi Barkával. Persze előtte Zsanival ismét kicsit megmozgattuk Zoét a 4 hónapos kis foxit leányzót. Nagy reménységek ők ketten, bár most még csak a kúszóval és két akadállyal, természetesen földre tett lécekkel dolgoztunk. A kis hölgy nagyon kis eszes, így könnyen lehetett vele dolgozni.

Végül Barkával elkezdtük a kemény munkát. Sok-sok palló zóna fel-és le gyakorlás, ebből egy rész csak póz felvételének folytonos ismétlése volt. Kis nehezítésnek beraktam palló alá kúszót, aminek Bari többször is bedőlt, de végül sikeresen megértette mit szeretnék. Természetesen a szlalom gyakorlása sem maradhatott ki, hiszen az is egy kényes pontja a pályának, és az önálló szlalomozással mostanában voltak problémák, Bari többször is elbizonytalanodott, de már ismét gyönyörűen csinálta, kivéve azt az egy alkalmat, mikor feltűnés nélkül kihagyta az utolsó rudat, és csak este vettük észre a videón. Szép kis sumákolás mondhatom... Végezetül pedig a kedvencem. Három akadályon osztrák egyenes. Ez annyit jelent, hogy egymás mellét lerakunk három akadályt és a kutyának hullámos vonalban kell azt teljesítenie. Tehát mindig csak a belső oldalról ugorhatja az akadályokat. Ez okozott némi nemű problémát, de épp ezért edzés, mert itt lehet ki gyakorolni azokat a dolgokat, amelyek nehezebben mennek. A Végén gyönyörűen és szűk ívekben fordult, és még a zónák is gyönyörű beleállósak voltak. Videó összeállítást megpróbálok róla holnap, hozni, mert ezt látni kell!:)

 

(ez a kép csak illusztráció, de valóban Barka szerepel rajta.)

"Tanuld meg a bölcsességedet és az erős érzelmeidet munkává átalakítani! A magban rejlő csodához is nem jelszavak hangoztatásával, hanem munka árán juthatsz hozzá."

/Jim Rohn/

Évforduló és fülbajok

Hát elérkezett ez a nap is. Igen, 2005. augusztus. 11-én érkezett Barka a mi kis családunkba. Ennek már hat éve, de még ma is tisztán emlékszem arra a napra. A kis szőrgombóc a tenyeremben elfért, és az autóban hazafele egy pokrócban szundikált összegömbölyödve. Otthon a számára teljesen ismeretlen helyen, a hatalmas bútoroktól kicsit megijedt, de hamar rájött, hogy befér az ágy alá, azon a pici résen, amire mi nem gondoltunk, és a következő hetekben rendszeresen bújócskát játszott velünk. Örülök, hogy végül ő lett az én kis Barikám, minden napom egy ajándék, amit vele tölthetek. 

Egy nem olyan örömteli hír. Barkának ismét fül gyulladása van. Szerencsére még időben elvittük dokihoz, és most szépen kezelődik. A vicc az egész történetben annyi, hogy Bari azóta új gúnynevet kapott. Hiszti Herceg nevet kapta amiért olyan hatalmas melodrámát csapott a rendelőben, és minden egyes fültisztításnál nyújtott oscar díjas szereplésért. Nála profibban még kutya nem játszotta el, hogy a semmi milyen kínokat tud okozni, és hogyan kell ilyenkor a hattyú halálát eljátszani. No persze, én csak jókat mosolygok rajta, de nincs apelláta, nálam a hiszti nem hat, így Bari ma már csak kis hisztivel elviselte a napi kétszeri füles procedúrát. 

FIGYELEM!!!

Itt szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, milyen fontos a kutyusunk bűzmirigyének időben történő kinyomása az állatorvos vagy kozmetikus által. Ha észre vesszük, hogy a kutyus elkezdi húzni a fenekét séta közben, illetve fokozott vakarózás és fül kaparás jelentkezik kedvencünknél minél hamarabb vigyük állatorvoshoz, mert nagyon nagy veszélyekkel jár, ha nem figyelünk oda.

Barka, a tanító mester

Ismét véget ért egy hét, amivel egy újabb tábor zárult le, a gyerekek és persze az én szomorúságomra is. Barika bár nem mutatta, de talán ő is kicsit fellélegzett, hogy most jön egy kis pihi. Természetesen tegnap óta, mióta itthon vagyunk, szinte csak alszik, és sétánál is elég ráérősen bandukol. Ez érthető, mivel 25 gyerek napi szinten elég fárasztó tud lenni számomra, de neki még inkább mivel ő nem tudja azt mondani, hogy most már elég, bár sokszor azt látom nem is karja. Az a mennyiségű türelem, ami ebbe a kutyába szorult, az egyszerűen elképesztő. Én tegnap délután néha már a hajamat téptem  fáradságtól, és a gyerekek pezsgésétől. De ő csak ment, és ha kellett, játszott velük, ha kellett sétált szépen pórázon, és még a kért trükköket is teljesítette. Pedig őszintén mondom, már alig látott ki a fejéből. Persze milyen kutya az, aki egy kis szalonnáért ne tenne meg bármit. 

(Vivi és Barka búcsúzkodik)

Nagy örömömre a szülők visszajelzése alapján, Barka nagy kedvenc lett a gyerkőcök körében, és még azok a gyerekek is megszerették, akik alapvetően félnek a kutyáktól. Az egyik szülőtől utólag megtudtam, hogy a kisebbik fia elég nehezen oldódik. Barka ezt észrevehette, mert visszagondolván az első nap reggelére, amint megérkezett a fiatalember, Barka egyből elkezdett hozzá bújni, és kísérgette mindenhová, így a kis srác anélkül oldódott fel, hogy mi azt észre vettük volna. Persze, az is sokat dobott ezen, hogy a tesó is ott volt, és ő már rutinos táborozóként vett rész a programokon, ezzel is erősítette a kis tesó önbizalmát. 

(Dani is nagyon megszerette Barkát. Kedvenc trükkje a "Bad" nevezetű volt)

("Bad")

Amikor elérkezett a táborzáró, és megkérdeztük a gyerekektől melyik előadás, vagy program tetszett a legjobban nekik, legnagyobb meglepetésemre a Barkás előadás elég sokuknak elnyerte tetszését. Nagyon örültem neki, hogy a gyerekek ennyire megszerették Barkát, és ezek szerint mégsem volt olyan unalmas az a sok locsogás, amit róla beszéltem és meséltem. Már csak azért is örülök ennek, mert Barkán keresztül olyan dolgokat tudtam a gyerekekkel megismertetni, megtanítani nekik, ami alapvetően nem érdekelné őket, vagy nem értenék. Így viszont vizuálisan tudták mihez kötni ezeket az ismereteket, és még némi gyakorlatot is láthattak az elméletből. 

(Csoportkép a nagy mű elkészítése után. Természetesen Barka is segédkezett a megvalósításában)

 (az előkészületek)

(Én és Barka is "mancs"nyomot hagytunk magunk után az utókor számára)

"A kutyától hűséget, kitartást tanulhat egy fiúgyermek, meg azt, hogy háromszor körbeforogjon, mielőtt lefekszik."

/Robert Charles Benchley/