Ismételten eljött ennek a napnak az időpontja. Éppen egy évvel ezelőtt ezen a versenyen szereztük meg a szint lépéshez szükséges első hibátlan futamunkat. Nem indultam világot megváltó reményekkel, csupán csak annyi volt a célom, hogy továbbra is gyakoroljam az éles helyzetben való helyben maradást Barkával. Mivel edzésen, már nagyon szépen megy ,ezért úgy gondoltam jó lesz nekünk a versenyzés a gyakorlásra. Barika is izgulós típus, ahogy én is. A start igencsak bonyolult szokott lenni számunkra, mivel neki áll ugatni és körülöttem rohangászni, most azonban a célom az volt, hogy feküdjön le és legalább egy, vagy két lépés távolságra ott maradjon. Ez sikerült is...nagyjából. A harmadik futamnál nem várta meg, én viszont voltam annyira buta, hogy nem tettem vissza. Tanulván az esetből, legközelebb majd erre oda kell figyelni. A futamok egész jók lettek, de természetesen, mind az én hibámból lett elrontva. Az elsőben nem volt meg egy palló lefele zónánk, mert nem futottam elég gyorsan,egyébként gyönyörű futam volt, a legjobb idő eredménnyel a mezőnyben. Erre azért vagyok büszke, mert az utóbbi időben sokat lassultunk, de versenyeken, minden alkalommal egyéni csúcsot dönt. az első visszatérő versenykor még 34-es időket mentünk, a mostanin, meg a legjobb 3 idők között voltunk. Az egyik futamunk 30 valamennyi lett, pedig ott én miattam lett egy verőnk meg két zóna hibánk. Hozzáteszem nem igazán feküdt nekem ez a pálya mert éles szögekből kellett küldeni a kutyát és a messziről irányítás még nem igazán megy nekünk. A harmadik futam miatt viszont nagyon mérges voltam. Természetesen nem Barira, mert ő nagyon jól csinálta, amit kellett. Figyelt az utasításokra, és a kéz jelekre, amiért nagyon sokat küzdöttem vele, viszont az egyik akadálynál túlküldtem és majdnem elment kúszni, de lehívtam, így viszont a következő akadályt is kikerülte, ami elkerülendő lehetett volna, ha nem küldöm túl őt az akadályon. Így egy hibátlan futam lett kárba, mert csodával határos módon, minden zónája megvolt. Úgy, hogy hinta is volt a pályában, pedig a többi zónáshoz hasonlóan, azt sem látott több, mint egy éve. Miután lefutottuk a futamokat, úgy döntöttem megteszem a napi jó cselekedetem és kiviszek egy kutyát sétálni, az ottani gazdi keresők közül. Volt 10 kutyus, akiknek valamilyen viselkedési problémájuk, félősek, agresszívak, vagy éppen vadászós kedvű ebek voltak. A nap elején bemondták a hangosba, hogy ki lehet ezek közül a kutyusok közül vinni sétálni, nap jó cselekedet céljából. Mondtam, jó akkor hajrá. Először kaptam egy Bobo nevezetű. pincsi keverék, virgonckát. A gondozó azt mondta, minden kutyával agresszív. Örültem, mert Barka révén az ilyet már kitapasztaltam és a verseny területén rengeteg kutya volt. Anyu csak annyit mondott: - Gyerünk, suttogd meg egy kicsit!- ezt azért szokta mondani, mert többször volt már példa arra, hogy egy velem való találkozás után egy addig agresszív vagy félős kutya viselkedése, pozitív irányba változott, agy ha problémás kutyát kapok, meg "suttogom". Érdekes módon ezzel a kutyával is hasonlóan történt. Az én Barkám kitűnő terápiás kutya erre a feladatra, mert őt nem szokták az agresszív kutyák bántani, azt még magam sem tudom miért, pedig ő igencsak domináns. Ez örök rejtély marad számomra.
A séta alatt szinte nem is foglalkozott Bobo Barival és ha kutyával találkoztunk, azzal is normálisan, nulla agresszivitással viselkedett. A gondi meglepődött de örült, hogy nem volt gond. Felajánlottam, hogy viszek még ki kutyust, így aztán kivittem egy Jagd terriert. Temperát, akinek négyszer műtötték a medencéjét, mert átgázolt rajta egy autó fél éves korában. Mostanra már kutyabaja. Vele sem volt gond. Aztán jött két félős kutyus. Lonci és Cukorfalat, nehezen de végül boldogan és felszabadultan sétáltunk, a végén még futottunk is egy kicsit. Végül jött Chris a nagyon félős kutyus, majd lezárásként Fürtös a súlyos epilepsziában szenvedő kutyus. Sajnos összesen csak hét kutya volt kint, de így is nagyon örültek annak, hogy ilyen lelkesen sétáltattunk. Én örültem, hogy kivihettem az ebeket és lett egy jó napjuk. Ha lesz még ilyen lehetőségem, élni fogok vele.
A nap végén fáradtan, de hazaértünk és megnéztük a futam videókat, és kielemeztük az orbitális bakijaimat. Szerencsére nincs veszve semmi, két hét múlva, Rákóczifalván ismét a lovak, mármint kutyák közé csapunk!
