Az elmúlt két nap elég mozgalmasra sikerült Barika számára. A szombati napot kora reggel egy laza 6 km-es biciklizéssel kezdtük, aminek mondanom sem kell, a kis lustája nem igazán örült. Ment is a panaszkodás és a sértődés, miután megérkeztünk, pedig ennyi mozgás még "trottyos úr" számára is kötelező. Ezen azonban hamar túlléptünk, hiszen kezdődött az Ebegyetem eheti szakköre, amit én tartottam a kutyafajták rengeteg érdekességéről, és arról, hogyan is lett a kutya, kutya. Az előadás alatt Barika végig hisztériázott, mert mi az, hogy nem vele foglalkoznak a kis "pöttöm pannák", időközben lett egy négylábú néző is egy kölyök Weimari (remélem nem írtam rosszul) személyében, akinek az én drága jó kiskutyám egy cseppet sem örült. Nem tudom mi ütött belé, de párszori mormogás után egyszer csak puff oda neki a hegyes fogacskáinkkal. Égtem is mint a reiszt ág, nesze neked kutyanevelés. Egy kis irgum-burgum után észhez tértünk és az előadás után gyönyörűen dolgozott az úrfi a gyerekeknek, az egyik kislány (úgy 5 éves forma) nem volt sokkal magasabb, mint Barikám ülve, de úgy a nyakába ugrott, hogy csak lestem, nehogy Bari megijedjen és elugorjon, mert ez azért mégis csak váratlan volt. De ő, mint valami régi motoros, épp, hogy csak a szempilláját rebegtette meg. No, szép...és még a bőrén felkapaszkodás ülésből is csak egy hátranézést eredményezett. Azért az öregkornak még is csak vannak előnyei. És aminek külön örültem, hogy végre szépen vette el a kajcit a gyerekektől. A nap fénypontja pedig Natasa volt, anyukám kollégájának a pöttöm három esztendős kislánya. A kisasszony nagyon határozott volt, jót labdázott Barival, és amíg én elfoglalt voltam a szakkörösökkel a nyusziknál, addig ő őrkutyásat játszott Barkával.
Vasárnap, azaz ma, pedig szülinapoztunk. A szülinapos gyerekek anyukája külön kért, hogy legyen ott egy dögönyözhető kutyus, mert a gyerekek élnek-halnak a kutyákért. Barika ideális jelölt volt a tomboló gyereksereg meghódítására. Nem is kellett sok idő, hamar ellepte a 20 kis apród az öreget, de ő csak állt és nézett és valószínűleg ébren alukált, mert elég kómás tekintettel meredt maga elé. Természetesen itt is előadta magát, miután az egyik meghívott kislány apukája megjelent egy fiatal labradorral. Ment is a morgolódás és fog villogtatás, ezek azért mégiscsak az ő gyerekei. Ennél a pontnál kapott a drága egy kis gyorstalpalót a féltékenység mellőzésének lehetőségéről, így a továbbiakban nem drámázott a fiatal négylábú jelenlétén. A szülinap nagyon jól sikerült, Barika kapott tortát (picit), és mindenki megszeretgette.
"A gyermek: ámulat és hűség. Egyszerű csodálkozás és szigorú egyszerűség. Minden titok ablaka a gyermek. Minden titok, amit a kezdet önmagában őriz, amit a kezdet önmagából kibontott."
/Juhász Ferenc/
