Nos, kicsit megkésve, de végre itt vagyok és elmesélem, mi is történt abban a bizonyos 4-5 napban. Először is több, mint 18 óra kocsikázás, és két országon (Ausztria-Németország) való keresztül zötyögés után, éjszaka megérkeztünk Hollandiába, Nijmegenbe. Bár olyan sötét és hideg volt, hogy szinte az orrunkig sem láttunk, a látvány már úgy is gyönyörű volt. A levegő zavaróan friss és tiszta volt, és mindenütt csak zöld terület, betondzsungelnek még csak nyomát sem lehetett felfedezni. Kisebb fennakadások után sikeresen elfoglaltuk a szállást, majd rövid pakolászás után mindenki álomra hajtotta a fejét. Én elszokva a hidegtől, majd meg fagytam, agy fél órával lámpa oltás után követeltem Barikától, hogy másszon oda hozzám és melegítsen. Szerencsére ezt örömmel teljesítette, és megmentve a fagyhaláltól egész éjszaka hozzám bújva, vagy inkább a takarom alá kucorodva szuszogott.
Másnap korán keltünk, mindenkin meglátszott, hogy az a pár óra alvás nem volt épp elegendő ahhoz, hogy kipihenten vágjunk neki Hollandia forgatagának. Ez azonban nem vette el senki lelkesedését. Szépen megreggeliztünk, majd bepattantunk a kisbuszba, és irány a sportcsarnok, ahol magát a versenyt tartották. Útközben csak ámultunk azon, mennyire természetbarát és tiszta ez a városka. Szinte elsőkként érkeztünk meg a verseny helyszínéül szolgáló Stadionba, ahol gyorsan letudtuk a regisztrációt és az állatorvosi vizsgálatot is. Elég hamar rájöttem én magam, hogy a holland emberek természetüknél fogva vidám, jókedvű és mosolygós emberek. Mivel igen jó szervező képességű volt a rendező ország, így nagyjából a kiírt időpontban kerültünk mi a pályára, hogy egy gyors edzésen vehessünk részt a kutyáinkkal. Ez azért volt nagyon fontos, hogy a kutyák megismerhessék az ottani akadályokat, hozzá szokjanak a talajhoz, ami jelen esetben műfű volt. Az edzés végén együttesen a magyar csapat bement Nijmegenbe, kicsit megismerkedni a várossal. Barka kissé nehezen viselte a várost, meg az emberek forgatagát, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Túlságosan lefoglalt minket az, hogy, minta kis gyerek az édesség boltban, minden apróságon elcsodálkozzunk, amit ott láttunk. Én például az egyik csapattársammal azon elmeháborodott ötlettől vezérelve, hogy minden útba eső Mc Donald's-ot meg kell látogatni, itt is mindegyikbe bementünk egy Mc Flurryre.
Este fele visszamentünk a Sport csarnokba és megtörtént a hivatalos megnyitó, ami kicsit mókásra sikeredett, de nagyon élveztük. A házi gazda ország, még egy kis műsorral is készült, amit mi a tribünről láthattunk. Eközben Barika drága átpártolt pár holland szurkolóhoz, ami által egyből a "cute boy" jelzőt is kiérdemelte. A műsor után ettünk még finom sütit, meg ittunk welcome drink pezsgőt. Én maradt a kölyök pezsgőnél, másnap nem akartam fej fájással ébredni.
/Egyéni jumping/
Az elkövetkező 3 nap forgataga kissé abszúrd volt számomra. Olyan gyorsan pörögtek az események és a napok, hogy alig pislogtam kettőt és már úton voltunk hazafelé. Tudom a futamok érdekelnek, tehát mondom azt is. Az első, ha jól emlékszem, mert a futamok maguk kissé homályosak, csak az előtte lévő izgalom él bennem erősen. Amint az előkészítő ringben állok, Barka torka szakadtából üvölt. A lábam remeg, a szívem a torkomban dobog. És akkor szólítanak. Felhangzik a "Ria Ria Hungaria" a magyar szurkoló tábortól, majd pályára lépünk. Barka nem hazudtolta meg önmagát. Eddigi gyakorlást félre dobva úgy döntött bemutatkozik, és mint a mérgezett egér a 3. akadálynál kizáratja magát. Hogy mérges voltam-e? Nem, dehogy. Olyan euforikus állapotban voltam, mint még soha. Persze ez még csak a kezdet volt.
/csapat jumping/
A második futamunk, a csapat juming előtt, közvetlenül a startnál Barka olyat tett, mint még azelőtt soha. Az izgalmak hevében úgy aéhason harapott, hogy azt hittem, ott halok meg. Körülbelül 10 másodperc múlva el indult a futamunk, de azalatt a 10 másodperc alatt véigpörgött az agyamon:
1.-ször. hogy fogom az első akadály lécét és agyon csapom vele, de ezt elvetettem, mert akkor még a erseny területéről is kitiltottak volna..
2.-ször, ha most a földre vetném magam, attól nem lenne jobb.
Tehát maradt a 3. verzió, és megkezdtük a futamot. Nem mondom, az egész verseny alatt ez volt a legszebb futamunk, annak ellenére, hogy ez is egy szép DIS lett.
A 3. futamunk és a 4. futamunk is kizárás lett. Ezek azért nehéz pályák is voltak, de ha jobban ott vagyok agyilag és nem izgulok rá a dolgokra, talán jobban sikerülnek.
Ami viszont pozitívum, hogy Barkának a palló zónája gyönyörű volt az utolsó futamunkban. Olyan igai to on to off-os.
/csapat agility/
/Egyéni agility/
Természetesen a többiek is kitettek magukért. A midi magyar csapat Megnyerte a VB-t, amiért hatalmas elismerést érdemelnek. Megjártük Amszterdamot is, és igen saját szmemmel láttam és tapasztaltam, hogy minden igaz, amit hallani erről a városról. Az vöröslámpás negyedtől a temérdek bicikliig minden.:)
Nos, ez volt tehát a Világbajnokság és Barka esete. Az, hogy a jövőben még indulunk-e hasonló kaliberű versenyeken, majd elválik. Őszintén szólva, utólag úgy érzem erősen alulmúltam magam, mert tudom, hogy sokkal többre is képesek vagyunk Barkával, de jelenleg úgy áll a dolog, hogy ez a kis bolond nyugdíjba vonul, ha nem véglegesen is, de hosszabb időre. Én meg ismét megpróbálok magamra találni, hogy aztán újult erővel mutathassuk meg a világnak, hogy ki is Barka és Dorka.
