Sammyvel, helyesen Szemivel körülbelül kicsit több, mint egy évvel ezelőtt hozott össze a sors, pontosabban az alapítvány, ahol önkénteskedem. Adott egy fiatal Golden Retriever, aki egyszer csak belebotlik egy fitala kerekes székes, látássérült lányba. A szerelem első pillanattól megvolt köztük. Egy volt a bökkenő, Szemi nem volt tisztában azzal, hogyan is kell jól nevelt kutyaként, a gazdi speciális igényeihez igazodni. Végül elmentem hozzájuk, hogy segítsek. Először megtanultunk az alapokat Szemivel, szerencsére ekkor már túl volt az ivartalanításon, szabályok, és rendszer állt fel az életében. Időközben Szemi alkalmasnak mutatkozott a speciális feladatok betöltésére is. Tökéletes idegrendszerrel, nagy tanulni vágyással és türelemmel a tarsolyában vágtunk neki a feladatnak. Részt vett egy bentlakásos képzésen, ahol elsajátított pár okosságot a vakvezető kutyák képzéséből. Ilyen például a rámpa jelzése a gazdinak, vagy a lépcső, illetve a buszmegálló bejelzése. Ezután jöttem én. Miután hosszú hónapokat töltöttünk azzal, hogy Szemi tárgyat fogjon, végül egy új ötlettől vezérelve, úgy fogattam vele, hogy mindig egyre lejjebb és lejjebb raktam a pórázt, és végül a földről kellett felvennie. Mondanom sem kell, hogy több hónap sikertelenség után, most alig tíz perc alatt megértette a feladatot. Ezután nem volt megállás, a gazdi nagyon szorgalmas és kitartó volt, így szép lassan elkezdett minden mást is megfogni, és nyár végére, már bármit meg lehetett vele fogatni, és behozatni. A kosarat is megismerte, bár eleinte elég viccesen közlekedett vele, és pár hét alatt az ajtó nyitása és csukása is tökéjre lett fejlesztve. Mivel alapvetően az én feladatom itt véget ért, Szemi immáron készen áll, hogy Személyi segítő kutya vizsgát tegyen, már csak ennyi választja el őt és a gazdit a teljesség örömétől. A gazdi azóta elmesélte, hogy a zoknit, a kesztyűt, a sapkát is segít levenni Szemi és igazi jó fiúként viselkedik, mindenhol. Szemi volt az első speciális kihívás számomra, az ő esete indított el az úton, hogy habilitációs kutyakiképző tanfolyamra jelentkezzek. Persze az még odébb van, de már nem sok kell. Büszke vagyok rá és a gazdira is, mert komoly munka áll mögöttünk, ha vissza tekintünk az elmúlt egy évre, és megcsináltuk, a szertelen kamaszból egy komoly, jól dolgozó nagy fiút faragtunk.
(a gyerekek nagyon megszerették)
"A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert."
/Nógrádi Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése