2012. február 25., szombat

Mester és tanítványa

Sziasztok!


Ismételten jelentkezünk. Nézzük csak az elmúlt időszak eseményeit. Nem unatkoztunk. Örömhírként szolgál, hogy Rokkó a karácsonyt már új családjával töltött, és reményeink szerint ő lesz a következő vadászkutyák gyöngye. Nemrég találkoztunk velük, és Rokika gyönyörűen felhízott és izmot is növesztett magára, és természetesen a család is oda meg vissza van érte.

(Rokkó már az új családdal)
Persze Rokkóval nem ért véget a kutya nevelős pályafutásom. Most kicsit más vizekre eveztem. Még novemberben kértek tőlünk segítséget. egy fiatal leányzóhoz jutottam el, akinek pár hónapja volt egy kajla Golden Retrieverje. Ez úgy persze nem hangzik izgalmasan. De ha megspékelem a sztorit azzal, hogy G. kerekesszékben él, és alig látó, már nem hangzik olyan egyszerűen a dolog. Közösen kezdtünk dolgozni, és ma már ott vagyunk, hogy Szemike hamarosan megkezdi a vakvezetőkutya képzést, és utána hozzálátunk a személysegítő képzésnek is, ha minden úgy alakul. A velük való munka során Barkának is komoly szerep jutott. Általa Szemi megtanulta, hogyan kell falkában viselkedni, és persze Barkát használtuk arra is, hogy Szemi kedvet kapjon a munkához, ugyanis eleinte elég passzív volt. De mit egy kisgyerek, akkor már ő is érdeklődő lett, mikor Barkával foglalkoztunk inkább. Emellett, amiben csak lehet a mai napig utánozza, sokszor a rosszaságokban is. Bár Bari eddig sosem volt hajlandó másik kutyával falkásodni, Szemit egyenesen a szárnyai alá vette. Szemi minden találkozó alkalmával megnyalogatja Bari fülét, ezzel jelezve ő a főnök, de Bari is adott már cuppanósat a kis srácnak. És, hogy kerek legyen a történet, Szemi, bár ő ezt nem tudja, hálásból heylre rakta kicsit Bari lelki világát. Amióta együtt vannak, Bari sokkalta kiegyensúlyozottabb, könnyebben túl teszi magát egy-egy pánikolós alkalmon. Persze ez szilveszterkor nem jött be, mert megdobáltak petárdával, és 4 napig rettegett, de a minap ismét este lődöztek valamit, és elrohant, de mivel nem voltunk forgalmas helyen otthagytam és kb. 10 perc múlva már ismét játszott Szemivel és el is felejtette mi történt. Ez mérföldkőnek számít a mi kis életünkben, ugyanis az elmúlt években még ennyit sem sikerült elérni. Illetve még had dicsekedjem el, hogy Barika megtanulta felvenni a földről a fém kanalat. Ezzel nagyon sokat szenvedtünk de egy kis külső segítséggel, meg sok kitartással végre ezt is megtanultuk. G. is sokat tanult Bari által, mert mivel vizuálisan nem látja, mit csinálok, a saját maga is elsajátíthatta a fogásokat Barkán, aki már azokat megtanulta, amiket Szemi még nem tudott. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan haladtunk. És ma már együtt tudnak dolgozni és nagyon sokat fejlődtek három hónap alatt.
Most kaptam egy felkérést egy kölyök kutyus képzésére szintén személysegítő tanoncnak, akivel már hozzá is láttunk a munkához. 
"Van, ami nem számít sikernek. Mondjuk a hírnév, vagy a pénz, vagy a hatalom. A siker az, ha reggel felébredve olyan izgalommal készülsz a teendődre, hogy szinte kirepülsz az ajtón. Ha olyanokkal dolgozol, akiket szeretsz. Ha kapcsolatba lépsz másokkal, és hatással vagy rájuk. Ha képes vagy megérinteni olyanokat, akikkel csupán az álmotok közös. Ha este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy a munkáddal. A siker öröm, szabadság és barátság. És a siker szeretet."