Szemet labdáért, avagy szemkontakt és egyéb finomságok foxi módra
Zoét, még két évvel ezelőtt ismertem meg, gazdijával együtt, aki lelkes önkéntesként tevékenykedett már korábban a menhelyen, ahol én is időm nagy részét töltöm. Zoé egy kissé félénk, kölyök volt, de mostanra egy nyugodt, néhol bizonytalan kutya vált belőle. A gazdi pár hónapja keresett meg, hogy segítsek neki Zoé munka kedvét kicsit felpörgetni, mert szeretne vele BH-szintű engedelmes vizsgát tenni és az agilitybe is komolyabban el szeretnének mélyülni. Úgy gondoltam a rosszcsont kölykeim mellé ez a kis angyal igazi felüdülés lesz. Így is lett. Zoé bár kissé alul motivált (de csak ha elrakásra kerül a labda), de egyébként szépen dolgozik. Első alkalommal felmértem hogyan s állunk. Engedelmességi feladatokat csináltunk, illetve, hogy legyen egy kis újdonság, megtanítottam a gazdinak, hogyan szoktassa hozzá Zoékát a halti viseléséhez. Ennek örömére a klikker használatát is megtanulták, így mostanra Zoé számára a halti egy jó dolog, hiszen a sétával együtt jár, amit ugye nagyon szeretünk. A kis szerkezetbe parancsra beledugja a nóziját, így nincsenek harcok a felvételével. "Ez egy feladat, ami után juti falat jár, tehát ez jó nekem". Gyakoroltak is az elmúlt két hétben, ma láttam gyönyörűen sétálni a "kötőfékkel" a buksiján, és közben a kutya teljesen nyugodtan viselkedett, nem volt frusztrált vagy ideges, semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarná ez a dolog a nóziján.
A mai napon pedig a kaja fölött győzelmet aratott a labda, úgy saccolom a labda sokkal motiválóbb a kis terrier számára, mint az orra alá dugdosott párizsi. Ez megesik, ha egy labdamániás kutyáról van szó, de csöppet sem jelent problémát. Elkezdtük a szemkontaktus tartásának tanulását, klikker segítségével. Először újdonság volt a kisasszony számára és nem teljesen volt tiszta számára kép, de rövid időn belül megértette és onnantól kezdve már magától rám, illetve a gazdira nézett, ha a labdát akarta, ugyanis ez volt a jutalom megszerzésének a feltéttele. Ez gyakoroltunk szépen, láb mellett csücsülve, és kitartott felfele figyeléssel, illetve helyben maradással, pár lépést megtéve. A gazdi először mosolyogva mondta, hogy Zozika nem marad helyben, és láss csodát elsőre, bár kis ráerősítéssel de három méterig helyben maradt és megvárta míg visszasétálok és mellé állok, ezért ment is a nagy lasztizás, a gazdi meg csak pislogott és elhangzott a "Jé, hát ő ilyet is tud?" mondat is. Ezt ő is megismételte, és mivel nem volt elég magabiztos egyszer felkellt az aprónép, de egy visszaültetést követően, már ment minden mint a karika csapás.
Egyszóval, nagyon szépen és gyors ütemben haladunk, mindig egy aprósággal nehezítve az addig tanultakat, és aztán majd meglátjuk miből lesz a cserebogár!
"Van mondjuk egy (...) vágyad, amit el akarsz érni. Így, ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá. Ilyenkor látjuk, hogy a teljesüléshez "idő kell". Ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül nézed az órádat és lapozod a naptáradat, miközben ujjaddal idegesen dobolsz az asztalon, hanem hogy alkalmassá érleled magad a teljesüléshez."
/Müller Péter/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése