A diagnózisunk óta eltelt három hónap. Mi két hónapot kaptunk. Most nagyon boldog vagyok. A történethez hozzá tartozik, hogy időközben leálltunk a gyógyszerekkel, elkezdtük spirituális vonalból megközelíteni a problémát és a dolog sikeresnek bizonyult. Az agresszív tünetek, a bemorgások minimális csökkentek, ismét felismer maga körül jórészt mindenkit az állatka, néha-néha vannak csak elrévedések, de legyen ez a legkevesebb. De sokan kérdeztétek, hogy van most Barka. Nos, ezt elég nehéz megfogalmazni. A december és a január eleje jó volt. Most inkább fura. Elkezdtek élettani romlások jelentkezni. Vizelet tartási problémák, étvágytalanság, korai fáradékonyság. Az egyes napjait leginkább három szóval tudnám jellemezni: eszik, alszik pisil-kakil. Néha, jobb napjain rávehető egy kis labdázásra, de annak is a vége gyakran hisztibe és zsémbes ugatásba torkollik. Azonban alapvetően egy egy kerti móka nem tart tovább öt-tíz percnél. Egy-egy kutyával még elvan, de ez is attól függ, milyen napja van. Bilbo a kis szaros rájött, hogy az öreg már kicsit roggyant, egyből érezte a lehetőséget és egyik este nem arra kelek, hogy kimorogta Barit a fekvőből. Tudom, ez normális de azért, mégis csak A BARKÁRÓL van szó. Úgyhogy a trottyos ezután szabad feljárást kapott az ágyra. Mégsem a hideg padlón kellene feküdnie. Bilboval meg elbeszélgettünk arról, kinek van joga morogni, azóta szerencsére már helyre állt a béke, de elszomorító volt látni, hogy Bari még csak nem is szólt vissza. Ő aki anno mindenkit kiosztott, aki sosem hagyta, hogy egy kiskamasz beszóljon neki, vagy elvegye a játékát.
Néha segíteni kell a kajálásban, mert nincs kedve enni. Olyan nincs, hogy nincs kedve. Egyen, mert akkor még minden rendben. A rivális tréningre azért még kapcsol, néha egy kis klikkerezés és felderengnek a szebb napok. Észrevettem, hogy bizonyos helyeken elkezdett kopni a szőre, felszedett pár plusz kilót, és mintha lenne valami dudor az egyik lábán. Szeme alatt egyre nagyobb sokaságban jelennek meg a fehér szőrszálak, szemébe ködös homályosság költözött. Tekintete azonban olyan magasztos bölcsességet áraszt, amit halandó ember nem érthet. Ő tudja, ők mindig tudják. Hogy mikor jön el az idő, nem tudom. De hiába dolgozom, hiába járok sokat el a kicsikkel, mindig van egy kis Barka time. Ilyenkor csak mellé fekszem, a fülét cirógatom és figyelem, ahogy szuszogva alszik. És ennyi elég, mert itt van, velem. Szóval nincs jól, de még itt van, és ez a lényeg.
