Új oldallal bővültünk. itt olvashatjátok majd, azokat a történeteket, élményeket, amelyeket menhelyes tanítványaimmal éltem/élek meg nevelésük során. Hogyan változtak, milyen nehézségeink voltak és mindenféle dolgot elmesélek itt.
Gucci hazatér
Gucci számára az elmúlt egy év nem tartogatott különösebben nagy ábrándokat. Egy kis affér miatt "magánzárkába" került, és bár a lelkes önkéntesek rendszeresen vitték sétálni és az általam tanultak is felelevenedtek, az ő keménysége is idővel megtört. Mivel nekem már nem volt sem időm rá, illetve más tényezők is közre játszottak, ezért csak a rendszeres érdeklődés maradt a hogyléte felől. Már-már azon voltam, hogy ismét a szárnyaim alá veszem, amikor december végén jött a hír, hogy egy kedves, fiatal pár kinézte magának. Utóbb kiderült, már október óta járnyk ki hozzá, minden hétvégén. Két héttel ezelőttig, nem is tudtam róluk többet, amíg egy délután csörgött a telefonom, és a leendő gazdianyu hívott, mert tanácsokat szeretett volna Guccival kapcsolatban, illetve kíváncsi volt a tapasztalatimra is. Nagyon örültem, hogy felkeresett, mert bár már nem voltam az eseten, de szívemen viseltem Gucci sorsát. Megbeszéltünk egy közös sétát is, ami nagyon jól ment. Bár még vannak Guccinak rossz szokásai, de úgy néz ki a többi kutya jelenléte elviselhető vélt számára. A labdázás még mindig igazi örömforrás a számára, és önfeledten szaladt együtt a gazdikkal, öröm volt látni. Barkát és régi ismerősként köszöntötte. Noha próbálta kicsit ledominálni, de amikor Bari morogva jelzett neki, vette a lapot, amin kissé meglepődtem, mert nem ezek az emlékeke maradtak meg a viselkedéséről. Igazán felemelő érzés volt látni, ahogy szorosan egymás mellett battyog a két fiúcska. Végül a múlt héten, kicsit korábban, mint megbeszéltük, Gucci megkezdte új otthonában a próbaidejét és az eddigi visszajelzés alapján ő is és a gazdik is nagyon jól érzik magukat. Örülök, hogy végül ő is révbe ért, mert nincs reménytelen eset, csak kevés türelem.
A vizslák meghódítják a kutyaiskolát, avagy egy különös barátság kezdete
A mai reggel izgalommal teli várakozással telt. Amíg siettem ki a menhelyre, azon gondolkodtam, vajon mi sül ki a mai napból. Vajon tényleg összeillő páros lesz Zsani és Gucci? Vajon Rokkó tegnapi cuki viselkedése csak a beetetés volt? Ezekkel a kérdésekkel érkeztem meg, és kezdtem a napot. Rokkó, mint az tegnap este kiderült még csak másfél év körüli, ami azért meglepő mert egy hatalmas benga állat, akin csak és kizárólag izom van, de az töménytelen mennyiségben. Szóval csak annak köszönhetem, hogy nem reptet, hogy előző gazdái vitték kutyaiskolába. De ez most mindegy.
(Gucci először vigyorog teli pofával, mióta ismerem)
Szóval, gyorsan sétáltunk egyet ezzel a túlméretezett kis mamuttal, majd Zsanival és Guccival bevettük a kutyasulit. Először kissé aggódtam, mert Rokkó még nem találkozott Barival, így nem tudtam milyen is a többi kutyával a viszonya. Utólag rájöttem, ez volt a legkisebb baj. A nagy meleg kicsit rányomta Rokkó hangulatára a bélyeget. Eleinte volt kis hiszti, de egyébként szépen dolgozott, kivéve, mikor engem megtámadott egy darázs és csapkodtam össze-vissza. Szegény nem értette miért csinálom, de próbált segíteni, majdnem be is kapta a kis mérges darázst, de végül rábírtam, hogy ezt a csatát én küzdhessem meg. Miután Mr. darázs tovább állt szépen dolgoztunk, csak Rokkó hamar elfáradt, és mivel a feje lágya még nem igazán nőtt be, minden más tökre érdekelte, de volt olyan, mikor én érdekesebbnek bizonyultam. Aztán jött a szünet és ZsaniGuccival kimentünk sétálni, ekkor vettem észre, hogy Gucci nem nagyon akarja bántani Rokkót, aki tulajdonképpen nem is érdeklődött vérszomjas terminátorka iránt. Eszembe jutott a Barival való összeismertetés, és az gondolatból, máris terv lett. Megkértem Zsanit, hogy a biztonság kedvéért tegyük vissza a haltit, hiszen Gucci, mint tudjuk sokszor kiszámíthatatlan. És ugyanúgy mint Barinál, egy embernyi távolságra, szorosan sétáltunk a két "Vizslával". Gucci eleinte érdeklődött, szinte látszott felcsillanni a szemében az izgalom szikrája, de Rokkó ügyet sem vetett rá, így mire visszaértünk a szünetről, Guccika már az orrát használva szagolgatta Rokkót, aki még mindig nem nagyon érdeklődött az új ismerkedő felé. A képzés második fele, a behívás gyakorlása volt, ami Rokkónak kissé nehezen ment, mert minden olyan kis érdekes volt, és a szaglászás kicsit jobban lekötötte, de végül jött mint a rakéta, egyszer még a gyomromba is beletaposott a nagy örülés közepette. Gucci is gyönyörűen dolgozott, majd lezárásként egy kis helyben maradással zártuk a sulit. Rokkó nagyon vicces volt, mert egy percig sem bírt egy helyben lenni. Folyton egy picit arrébb pakolta magát, de olyan kis ügyes volt egész végig, hogy ezt megbocsátottam neki. Mikor mindennek vége lett, mi még maradtunk, mert ugye ígértem képeket, és azokat meg kellett csinálnom. Rokkó megszerezte Barka zsinóros labdáját, ami el is tűnt a hatalmas szájában, csak a zsinór látszott ki. Sajnos Gucci kedvence is ez a laszti, úgyhogy kénytelenek leszünk újat beszerezni.
Dorka és a sikló kalandja, valamint új taggal bővült kis csapatom létszáma, és Gucci új anyát kapott!
Ez egy vicces történet volt. Az egész mai nap kicsit érdekesre sikerült. Sajnos műtött lábammal nem bírtam Gucci fizikumát, így szomorúan de meghoztam azt a döntést, hogy mást kérek meg a további nevelésére. Természetesen egy segítő kéz is akadt, így ma terveink szerint már együtt ment volna az újdonsült páros iskolába, ha nem alszom el és nem reggelizik Gucci. Így suliba nem mentek, de Zsani az új mami, megnézte, milyen feladatok várnak rájuk majd holnaptól kezdve. Én addig Barkával egy jó kis akadályversenyes játékban vettem részt a haladó csoportban. Utána kivittük Guccit, és egyből kivillant a foga fehérje, amint macskát látott. Zsani rendkívül jól kezelte az ilyen és hasonló szitukat, ami nem kis meglepetéssel töltött el, révén előtte még nem volt ilyen problémás kutya a kezében. Számomra is meglepő, de Gucci nem is nagyon próbálkozott. Szépen viselkedett séta közben is, és az utána való fél órás labdázás alatt meg tanulta visszahozni a labdát, és azt oda is adni. Természetesen még segítek Zsaninak, mert még vannak apró bizonytalanságok, de hiszem, és bízom benne, hogy ők ketten egy nagyon jó kis páros lesznek, egy kis gyakorlás után.
És akkor most jöjjön az új jövevény bemutatása. Rokkó, egy másfél év körüli "hatalmas", és ezt most szó szerint értem, Német vizsla fiúcska. Én balga lélek össze kevertem egy másik német vizslával, mikor még csak szó volt az ő neveléséről,de mikor megláttam, majdnem eldobtam a hajam. Szerencsére kellemes csalódás volt ez az "izomtóni". Szépen sétált pórázon, és nem akart egy vad után sem berángatni a susnyásba, viszont olyan gyönyörű kiállása van, hogy remélem hamar megakad valakinek rajta szeme. És a méretek. Nos ez a kutya úgy a csípőmig ér. Gucci hozzá képest kismiska volt. És ennek a kutyának hatalmas izmos combjai, nyaka és úgy egészben mindene izmos. És azok a labát fülek, már belopta magát a szívembe. Azt hiszem, kezdek a vizslák felé tendálódni...Úgyhogy holnap már Rokkóval megyünk iskolába az első tanítási napra!
És akkor most jöhet Dorka kis kalandja. Ki akartam vinni kicsit sétálni, mert még régebben megígértem neki, hogy sétálunk egy hatalmasat. Ehhez Zsani volt segítségemre, mert Dorka lakótársa a Charlie a rettegett fenevad, és most nem viccelek. Ő az a kutya akitől, beismerem, én is félek. Na, de mindegy. Szóval épp sétálunk a patak parton, mikor Dorka olyan hatalmasat ugrott hátra, hogy majdenem felborított. Ekkor láttuk, hogy összetalálkozott egy kb. 30 cm-s siklóval. Utána, mint a galambok, úgy kapta fel minden mozdulatra fejét, majd kitalálta, hogy bosszút áll és kiszagolta az elmenekült kis csúszó-mászót, de én gyorsabb voltam, és a pórázzal jobb belátásra bírtam a kisasszonyt. Utána már nem történt semmi, csak gyakoroltunk egy kicsit ülni meg feküdni, és még a pörög trükkre is emlékezett, ami nagy szó, mivel anno, egy nap alatt elfelejtett bármit, amit tanítottam nekiXD. Jó kis nap volt, holnap már képek is lesznek a gyerekekről.
Gucci hazatér
Gucci számára az elmúlt egy év nem tartogatott különösebben nagy ábrándokat. Egy kis affér miatt "magánzárkába" került, és bár a lelkes önkéntesek rendszeresen vitték sétálni és az általam tanultak is felelevenedtek, az ő keménysége is idővel megtört. Mivel nekem már nem volt sem időm rá, illetve más tényezők is közre játszottak, ezért csak a rendszeres érdeklődés maradt a hogyléte felől. Már-már azon voltam, hogy ismét a szárnyaim alá veszem, amikor december végén jött a hír, hogy egy kedves, fiatal pár kinézte magának. Utóbb kiderült, már október óta járnyk ki hozzá, minden hétvégén. Két héttel ezelőttig, nem is tudtam róluk többet, amíg egy délután csörgött a telefonom, és a leendő gazdianyu hívott, mert tanácsokat szeretett volna Guccival kapcsolatban, illetve kíváncsi volt a tapasztalatimra is. Nagyon örültem, hogy felkeresett, mert bár már nem voltam az eseten, de szívemen viseltem Gucci sorsát. Megbeszéltünk egy közös sétát is, ami nagyon jól ment. Bár még vannak Guccinak rossz szokásai, de úgy néz ki a többi kutya jelenléte elviselhető vélt számára. A labdázás még mindig igazi örömforrás a számára, és önfeledten szaladt együtt a gazdikkal, öröm volt látni. Barkát és régi ismerősként köszöntötte. Noha próbálta kicsit ledominálni, de amikor Bari morogva jelzett neki, vette a lapot, amin kissé meglepődtem, mert nem ezek az emlékeke maradtak meg a viselkedéséről. Igazán felemelő érzés volt látni, ahogy szorosan egymás mellett battyog a két fiúcska. Végül a múlt héten, kicsit korábban, mint megbeszéltük, Gucci megkezdte új otthonában a próbaidejét és az eddigi visszajelzés alapján ő is és a gazdik is nagyon jól érzik magukat. Örülök, hogy végül ő is révbe ért, mert nincs reménytelen eset, csak kevés türelem.
"Mindig megkapjuk azt a bizonyos második esélyt: megtanulunk elesni, felkelni és nevetni."
/Mark Nepo/
A vizslák meghódítják a kutyaiskolát, avagy egy különös barátság kezdete
A mai reggel izgalommal teli várakozással telt. Amíg siettem ki a menhelyre, azon gondolkodtam, vajon mi sül ki a mai napból. Vajon tényleg összeillő páros lesz Zsani és Gucci? Vajon Rokkó tegnapi cuki viselkedése csak a beetetés volt? Ezekkel a kérdésekkel érkeztem meg, és kezdtem a napot. Rokkó, mint az tegnap este kiderült még csak másfél év körüli, ami azért meglepő mert egy hatalmas benga állat, akin csak és kizárólag izom van, de az töménytelen mennyiségben. Szóval csak annak köszönhetem, hogy nem reptet, hogy előző gazdái vitték kutyaiskolába. De ez most mindegy.
Szóval, gyorsan sétáltunk egyet ezzel a túlméretezett kis mamuttal, majd Zsanival és Guccival bevettük a kutyasulit. Először kissé aggódtam, mert Rokkó még nem találkozott Barival, így nem tudtam milyen is a többi kutyával a viszonya. Utólag rájöttem, ez volt a legkisebb baj. A nagy meleg kicsit rányomta Rokkó hangulatára a bélyeget. Eleinte volt kis hiszti, de egyébként szépen dolgozott, kivéve, mikor engem megtámadott egy darázs és csapkodtam össze-vissza. Szegény nem értette miért csinálom, de próbált segíteni, majdnem be is kapta a kis mérges darázst, de végül rábírtam, hogy ezt a csatát én küzdhessem meg. Miután Mr. darázs tovább állt szépen dolgoztunk, csak Rokkó hamar elfáradt, és mivel a feje lágya még nem igazán nőtt be, minden más tökre érdekelte, de volt olyan, mikor én érdekesebbnek bizonyultam. Aztán jött a szünet és ZsaniGuccival kimentünk sétálni, ekkor vettem észre, hogy Gucci nem nagyon akarja bántani Rokkót, aki tulajdonképpen nem is érdeklődött vérszomjas terminátorka iránt. Eszembe jutott a Barival való összeismertetés, és az gondolatból, máris terv lett. Megkértem Zsanit, hogy a biztonság kedvéért tegyük vissza a haltit, hiszen Gucci, mint tudjuk sokszor kiszámíthatatlan. És ugyanúgy mint Barinál, egy embernyi távolságra, szorosan sétáltunk a két "Vizslával". Gucci eleinte érdeklődött, szinte látszott felcsillanni a szemében az izgalom szikrája, de Rokkó ügyet sem vetett rá, így mire visszaértünk a szünetről, Guccika már az orrát használva szagolgatta Rokkót, aki még mindig nem nagyon érdeklődött az új ismerkedő felé. A képzés második fele, a behívás gyakorlása volt, ami Rokkónak kissé nehezen ment, mert minden olyan kis érdekes volt, és a szaglászás kicsit jobban lekötötte, de végül jött mint a rakéta, egyszer még a gyomromba is beletaposott a nagy örülés közepette. Gucci is gyönyörűen dolgozott, majd lezárásként egy kis helyben maradással zártuk a sulit. Rokkó nagyon vicces volt, mert egy percig sem bírt egy helyben lenni. Folyton egy picit arrébb pakolta magát, de olyan kis ügyes volt egész végig, hogy ezt megbocsátottam neki. Mikor mindennek vége lett, mi még maradtunk, mert ugye ígértem képeket, és azokat meg kellett csinálnom. Rokkó megszerezte Barka zsinóros labdáját, ami el is tűnt a hatalmas szájában, csak a zsinór látszott ki. Sajnos Gucci kedvence is ez a laszti, úgyhogy kénytelenek leszünk újat beszerezni.
(a labda megszerezve, már csak szét kell rágni)
(és a csoda pillanata, Gucci kaja morzsát találva, centikre a kipurcant Rokkótól)
(közös kép, első próbája)
(csak sikerült)
(Íme Zoéka az álcica)
Aztán az orrunk előtt történ meg az a csoda, amit már egy ideje vártam. Gucci végül halti nélkül sem kötött bele Rokkóba, sőt egyáltalán nem zavarta. A kis kajla még rá is ült Guccira, meg bekapta a fülét, de semmi nem volt. Úgyhogy sikeresen zártuk a napot. Guccinak lett egy új barátja és még megemlíteném, hogy Zsani Zoé nevű kis Foxija sem lett végül reggeli, mert Gucci némi szaginformáció után rájött, hogy nem a méret a lényeg, vagyis azért mert egy fajtabeli pici és nyávog, még nem biztos, hogy macska.
"Nem a megvalósult cél, hanem a célért vívott küzdelem - vagyis a fejlődés - tesz boldoggá."
/Gretchen Rubin/
Ez egy vicces történet volt. Az egész mai nap kicsit érdekesre sikerült. Sajnos műtött lábammal nem bírtam Gucci fizikumát, így szomorúan de meghoztam azt a döntést, hogy mást kérek meg a további nevelésére. Természetesen egy segítő kéz is akadt, így ma terveink szerint már együtt ment volna az újdonsült páros iskolába, ha nem alszom el és nem reggelizik Gucci. Így suliba nem mentek, de Zsani az új mami, megnézte, milyen feladatok várnak rájuk majd holnaptól kezdve. Én addig Barkával egy jó kis akadályversenyes játékban vettem részt a haladó csoportban. Utána kivittük Guccit, és egyből kivillant a foga fehérje, amint macskát látott. Zsani rendkívül jól kezelte az ilyen és hasonló szitukat, ami nem kis meglepetéssel töltött el, révén előtte még nem volt ilyen problémás kutya a kezében. Számomra is meglepő, de Gucci nem is nagyon próbálkozott. Szépen viselkedett séta közben is, és az utána való fél órás labdázás alatt meg tanulta visszahozni a labdát, és azt oda is adni. Természetesen még segítek Zsaninak, mert még vannak apró bizonytalanságok, de hiszem, és bízom benne, hogy ők ketten egy nagyon jó kis páros lesznek, egy kis gyakorlás után.
És akkor most jöjjön az új jövevény bemutatása. Rokkó, egy másfél év körüli "hatalmas", és ezt most szó szerint értem, Német vizsla fiúcska. Én balga lélek össze kevertem egy másik német vizslával, mikor még csak szó volt az ő neveléséről,de mikor megláttam, majdnem eldobtam a hajam. Szerencsére kellemes csalódás volt ez az "izomtóni". Szépen sétált pórázon, és nem akart egy vad után sem berángatni a susnyásba, viszont olyan gyönyörű kiállása van, hogy remélem hamar megakad valakinek rajta szeme. És a méretek. Nos ez a kutya úgy a csípőmig ér. Gucci hozzá képest kismiska volt. És ennek a kutyának hatalmas izmos combjai, nyaka és úgy egészben mindene izmos. És azok a labát fülek, már belopta magát a szívembe. Azt hiszem, kezdek a vizslák felé tendálódni...Úgyhogy holnap már Rokkóval megyünk iskolába az első tanítási napra!
És akkor most jöhet Dorka kis kalandja. Ki akartam vinni kicsit sétálni, mert még régebben megígértem neki, hogy sétálunk egy hatalmasat. Ehhez Zsani volt segítségemre, mert Dorka lakótársa a Charlie a rettegett fenevad, és most nem viccelek. Ő az a kutya akitől, beismerem, én is félek. Na, de mindegy. Szóval épp sétálunk a patak parton, mikor Dorka olyan hatalmasat ugrott hátra, hogy majdenem felborított. Ekkor láttuk, hogy összetalálkozott egy kb. 30 cm-s siklóval. Utána, mint a galambok, úgy kapta fel minden mozdulatra fejét, majd kitalálta, hogy bosszút áll és kiszagolta az elmenekült kis csúszó-mászót, de én gyorsabb voltam, és a pórázzal jobb belátásra bírtam a kisasszonyt. Utána már nem történt semmi, csak gyakoroltunk egy kicsit ülni meg feküdni, és még a pörög trükkre is emlékezett, ami nagy szó, mivel anno, egy nap alatt elfelejtett bármit, amit tanítottam nekiXD. Jó kis nap volt, holnap már képek is lesznek a gyerekekről.
2011.08.13.
Fox, a konok Foxterrier
Nos, bemutatom Foxot. Ő volt a hosszú kihagyásom után az első alanyom. Sosem voltam kiskutya párti, de mikor megtudtam, hogy ez a kutya bizony nem egy leányálom, még terrierhez képest sem, akkor megfogott. Sosem kezdek el kutyával úgy foglalkozni, hogy megmondják, melyiket vigyem ki. Volt ilyenre példa, de rosszul sült el. Azóta én választom a diákjaimat, és a statisztika azt bizonyítja, jól választok. Amikor először megláttam ezt a kiskutyát, megfogott benne valami. A tekintetében az elszántság és persze a makacsság ugyanúgy ott volt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom ezzel a kutyával, de akkor meg nem vállaltam volna el. Szerencsére hamar megmutatkozott a valódi énje. Egy igazi kis hörcsögnek bizonyult, más kutyákkal és néha velem is. Mivel nem szeretem, ha egy kutya rángat, ugyanakkor nem vagyok a szöges nyakörv és az elektromos nyakörv híve, ezért egy sokkal fájdalom mentesebb eszközt próbáltam ki Foxon. Ez pedig nem más, mint a halti.
Halti:
Egy olyan szerkezet, amit legjobban a lovak kötőfékjéhez lehet hasonlítani, annyi eltéréssel, hogy a pórázt hozzá lehet csatolni a szerkezet végéhez. A képen is jól látható. Ennek az eszköznek a használata révén, a kutya sokkal könnyebben tanulja meg, hogy bizony nem kell kitépni a gazdi karját ahhoz, hogy valahova hamarabb odaérjen. Abban az esetben, ha a kutya húzni kezd, a halti megállítja, olyan módon, hogy a fejét el kell fordítania, tehát az éppen aktuális inger által kiváltott viselkedésből( jelen esetben a húzásból) kizökkentjük.
Én nem csak ezen okból alkalmaztam a haltit Foxon. Nagyon jól működött olyan szituációkban is, mikor ki akart támadni. A halti segítségével sokkal hamarabb ki tudtam zökkenteni abból az állapotból, mint, ha egy sima fojtóval csináltam volna.
Ahogy teltek a hetek, Fox egyre kezelhetőbbé vált, mikor halti volt rajta. Egy idő után elkezdtem vele úgy is tréningezni, hogy nem volt rajta ez a szerkezet, annak okán, hogy ne szokja meg, csak a haltiban kell jól viselkedni. Itt már kicsit nehezebb dolgom volt, de végül rájött, hogy attól még ugyanúgy jól kell viselkednie. Mikor már kezelhető lett, kipróbáltam vele az agilityt, amiben már az első edzésen is szuperül teljesített. Ha több időm lett volna, talán még igazi agilitys ebet is varázsolhattam volna belőle. Azonban Foxra rámosolygott a szerencse. Egy napon hívást kaptam, miszerint egy rendőr tudomást szerzett Foxról, és meg is nézte. Nagyon megörültem, hiszen hatalmas lehetőség volt ez a kutyának. Kaptam némi instrukciót, mit csináljak másképp Fox-szal, mikor dolgozom vele, ezzel is növelve az esélyeit. Az egyik ilyen dolog a zsinóros labda használata, kaja helyett. Bár Fox imádott labdázni, a kaja tovább lekötötte, így szépen elkezdtem labdára szoktatni. Épp a szokásos foglalkozásra indultam a menhelyre, mikor hívtak, hogy Foxot örökbe fogadta az a bizonyos kutyás rendőr, és ha a kutya sikeres vizsgát tesz, kábítószer kereső lesz belőle.
(közös kép, Barka profi asszisztensként segítette a munkám)
El sem tudom mondani, milyen öröm volt ez számomra. Egy olyan kutyával ilyet elérni, akivel addig nem foglalkoztak bizonyos problémái miatt. Akire addig rá sem néztek az örökbefogadó jelöltek, most rendőr kutya lesz. Nem fog unatkozni, dolgozhat és elkaphatja a rossz fiúkat.
Később értesültem róla, hogy Fox bár az elején kicsit nehezen kezdett, de végül sikeres vizsgát tett és hivatásos kábítószer kereső kutya lett. Azóta is gazdájával szüntelenül a rossz fiúk nyomában vannak, és végzik a munkájukat.
Füge bácsi, avagy, nem mindig az első gazdi az álomgazdi.
Eredeti nevén Fürge, érdekes módon került a menhelyre. Az egyik ott dolgozó mellé csapódott a reggeli futása közben. Végül tovább állt, de másnap az alapítványnál kötött ki. Én csak később akadtam rá, miután Foxot örökbe fogadták. Pajkos tekintete és bohóc viselkedése egyből felkeltette az érdeklődésem. Azt mondták, szökős és erősen hiperaktív, úgyhogy jó kis alapanyagnak tűnt. Rossz szokásom, hogy a kutyáimat rendszeresen átnevezem. Ez most sem volt másképp. Mivel gyorsan kellett az eb nevét kimondani, többször egymás után, hogy megtanítsam, mire hallgasson, sokszor bele gabalyodott a nyelvem az R betűbe, így neme egyszerűséggel kivettem belőle, és így lett Füge, az ifjú padevan.
Fügével már több időm volt foglalkozni, majdnem két hónapom, amíg jött a gazdi és örökbe fogadta. Na, de ne menjünk ennyire előre. Füge viszonylag könnyen kezelhető volt, nem verekedett más kutyákkal, nem rángatta a pórázt, így a halti használatát nem láttam szükségesnek. Mivel nyár volt, és iskola hiánya miatt mindennap kint voltam, ezért nagyon gyorsan fejlődött. Megtanulta az alapvető engedelmességi feladatokat. Alapfokon megismerkedett az agility akadályokkal. Egy könnyebb pályát le tudtam vele futni. Sajnos a frisbee annyira nem kötötte le, de a gyerekeket imádta. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy az összes pártfogoltam közül Füge volt az első, akinél azt láttam Barka megszerette, persze, amikor én is ott voltam nem mutatta, de egyszer lebukott, mikor ő hívta játszani.
(Bari és Füge kutyasuli előtt)
Végül még a behívása is majdnem tökéletes lett. Aztán egy nyári rendezvény napján, miután sikeres bemutatót tartottunk, én hazasiettem mert egy frisbee versenyre mentem aznap Barkával. Épp, hogy hazaértem, hívott anyu, hogy Fügét egy idősebb házaspár örökbe fogadta, az öreg kutyájuk mellé. Keserédes öröm volt ez számomra, mert nem ilyen gazdikat képzeltem ennek a hiperaktív, fiatal kutyának. Végül belenyugodtam, és örültem, hogy gazdira talált.
Ezután sokáig semmi hírt nem hallottunk Fügéről, míg nem idén januárban, valaki megtalálta, és befogadta. Mikor kiderült, hogy kiről is van szó, az alapítvány átvette a kutyát és értesítette a gazdákat. Legnagyobb meglepetésre, a gazdáját nem is érdekelte, hogy a kutya meglógott és nem is kérte vissza, mondván állandóan kiszökött és ez már nem is az ő kutyája. Ezen kissé felháborodtam. Mégis mire számítottak egy fiatal kutyánál, akinek szüksége van arra, hogy napi szinten le legyen mozgatva.
(a figyelemben nem volt hiány)
Füge azonban így jobban járt. A további szökések elkerülése végett, ivartalanodott az kisfiú és ismét kicsit a szárnyaim alá vettem. Nagy öröm volt a találkozáskor, de ez inkább az én részemről. Bevallom őszintén, Füge bácsi nagyon a szívemhez nőtt, amíg foglalkoztam vele. Miután ismét dolgozni kezdtem vele, meglepődtem, hogy majd egy év kihagyás után, mindenre emlékszik, még az agility akadályokra is, és gyönyörűen visszahívható. Egyedül a helyben maradással voltak apró problémák, de az korrigálható volt. Időközben a megtaláló érdeklődött Füge után, és jelezte, hogy haza szeretné vinni, amint lehetséges. Én kissé bizalmatlan voltam, de amikor személyesen kijött a gazdi jelölt, és külön velem akart beszélni a kutyáról, akkor nagyon pozitívat csalódtam. Egy fiatalos hölgy és a párja akarták őt, hatalmas kerttel, erdő mellett. Napi sétával és sulizással. Tudtam, hogy ezzel Füge bácsi megfogta az Isten lábát. Ők voltak számára az álomgazdik. Miután náluk Füge biztos lett a kerítés, és kis tanítványom is kiadható lett, már jöttek is érte a gazdik. Még azon a héten kaptam egy telefon hívást, amiben hálájukat fejezték ki a gazdik, amiért egy ilyen jól megnevelt kutyust kaptak, és nagyon jól érzi magát Füge.
Azóta kapott egy játszótársat is, szintén a Rexből, és nagyon jól érzi magát új otthonában. Rengeteget sétálnak és még egyszer sem akart meglógni.
Úgyhogy Füge meséje is végül happyendel végződött. És bebizonyosodott, hogy néha a nem mindig jön össze elsőre az álomgazdi, de idővel minden kutyus megtalálja azt a családot, akit boldoggá tud majd tenni, és szeretetben élheti le életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése