Jó hírem van, Barika a legutóbbi riadalmak óta jól van. És igen, úgy él, mint hal a vízben. Többet alszik, mint az elmúlt 8 évben bármikor. És nem rest előhúzni a tarsolyából olyan viselkedési problémákat, ami a kölyökkari énjére emlékeztet, és nem a szó pozitív értelmében. Sikeresen beleestem ugyanis az öregkori ráhagyás csapdájába. Mivel nyugdíjas a szentem, a napjai nem telnek sok izgalommal, így kicsit lazítottam a pórázon, és nem vettem komolyan a rosszaságait. Most már nem annyira vicces Reggel kis híján nekirontott két másik, neki nem szimpi kutyának, még jó, hogy pórázon volt. És sajnos ez az elmúlt hetekben egyre gyakoribb. Ha épp az egyik tanoncommal dolgozunk, egyszerűen átmegy szelektív nem hallásba és megy a saját feje után, pedig elméletileg azért viszem magammal, hogy segítse a munkámat. Háát, most egy darabig szüneteltetjük a segítségét, és kicsit visszaveszünk az egójából. Kicsit elővesszük az engedelmes gyakorlatokat, ismételünk, és itthon visszaveszünk a fene nagy kényeztetésből. Mondhatni nehezen viseli, hogy "bele zabálok" a kajájába, mielőtt megkapná, és mi az ,hogy addig nem mehet ki az ajtón, amíg én az nem mondom, nem elég hogy ő jöhet utoljára, mér várakozzon is. A neten láttam pár apró trükköt, ami az ő nyelvükön adja a tudtukra mi a szitu a falka sorrend terén, ezeket is elevenen alkalmazzuk, bár elsőre elég nagyot meredtek a szemei. Szerencsére már kezdi venni a lapot, és ismerős már a játék menete számára, mondjuk úgy, öreg motoros már a hatalmi harcokban.
