Ismét véget ért egy hét, amivel egy újabb tábor zárult le, a gyerekek és persze az én szomorúságomra is. Barika bár nem mutatta, de talán ő is kicsit fellélegzett, hogy most jön egy kis pihi. Természetesen tegnap óta, mióta itthon vagyunk, szinte csak alszik, és sétánál is elég ráérősen bandukol. Ez érthető, mivel 25 gyerek napi szinten elég fárasztó tud lenni számomra, de neki még inkább mivel ő nem tudja azt mondani, hogy most már elég, bár sokszor azt látom nem is karja. Az a mennyiségű türelem, ami ebbe a kutyába szorult, az egyszerűen elképesztő. Én tegnap délután néha már a hajamat téptem fáradságtól, és a gyerekek pezsgésétől. De ő csak ment, és ha kellett, játszott velük, ha kellett sétált szépen pórázon, és még a kért trükköket is teljesítette. Pedig őszintén mondom, már alig látott ki a fejéből. Persze milyen kutya az, aki egy kis szalonnáért ne tenne meg bármit.
(Vivi és Barka búcsúzkodik)
Nagy örömömre a szülők visszajelzése alapján, Barka nagy kedvenc lett a gyerkőcök körében, és még azok a gyerekek is megszerették, akik alapvetően félnek a kutyáktól. Az egyik szülőtől utólag megtudtam, hogy a kisebbik fia elég nehezen oldódik. Barka ezt észrevehette, mert visszagondolván az első nap reggelére, amint megérkezett a fiatalember, Barka egyből elkezdett hozzá bújni, és kísérgette mindenhová, így a kis srác anélkül oldódott fel, hogy mi azt észre vettük volna. Persze, az is sokat dobott ezen, hogy a tesó is ott volt, és ő már rutinos táborozóként vett rész a programokon, ezzel is erősítette a kis tesó önbizalmát.
(Dani is nagyon megszerette Barkát. Kedvenc trükkje a "Bad" nevezetű volt)
("Bad")
Amikor elérkezett a táborzáró, és megkérdeztük a gyerekektől melyik előadás, vagy program tetszett a legjobban nekik, legnagyobb meglepetésemre a Barkás előadás elég sokuknak elnyerte tetszését. Nagyon örültem neki, hogy a gyerekek ennyire megszerették Barkát, és ezek szerint mégsem volt olyan unalmas az a sok locsogás, amit róla beszéltem és meséltem. Már csak azért is örülök ennek, mert Barkán keresztül olyan dolgokat tudtam a gyerekekkel megismertetni, megtanítani nekik, ami alapvetően nem érdekelné őket, vagy nem értenék. Így viszont vizuálisan tudták mihez kötni ezeket az ismereteket, és még némi gyakorlatot is láthattak az elméletből.
(Csoportkép a nagy mű elkészítése után. Természetesen Barka is segédkezett a megvalósításában)
(az előkészületek)
(Én és Barka is "mancs"nyomot hagytunk magunk után az utókor számára)
"A kutyától hűséget, kitartást tanulhat egy fiúgyermek, meg azt, hogy háromszor körbeforogjon, mielőtt lefekszik."
/Robert Charles Benchley/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése