Az elmúlt 2-3 hét kicsit sűrűre sikerült, de most eljött az idő, hogy pótoljam a hiányosságaimat.
2013. 04. 12-én délután egy ötödikesekből álló iskolás csoport érkezett hozzánk az alapítvány oktató szobájába. Nagyon izgultam, hiszen idén ők az első nagyobb csoportunk (28 gyerkőc), és Bari ilyenkor mindig kicsit türelmetlenebb, merthogyhát ő neki mindenkit végig kell szaglászni és örülni mindenkinek és mi az, hogy nem lehet.
Első körben Barika nem túl nagy örömére helyet foglalt a neki előkészített ketrecben, annak megelőzés érdekében, hogy a gyereksereg kapásból le ne rohanja, ez elég jól működött a korábbi bemutató kezdetekkel ellentétben, ahol hosszú percek teltek el, mire sikerült lerobbantani a kis manókat Barkáról. a gyerekek helyet foglaltak, és kezdődhetett a bemutatóval egybekötött foglalkozás. A téma leginkább a kutyákkal való helyes viselkedés és a felelős állattartás egyvelege volt. Bár korábban sosem készítettem tervezetet, most kipróbáltam mennyivel másabb, ha egy tevékenységi tervben vázolom, mik azok a témák, dolgok, amikbe kicsit mélyebben bele szeretnék menni, és hozzá valamilyen kísérő tevékenységet, gyakorlatot bemutatni a kutya segítségével és a gyerekek bevonásával. Amint a csoport kényelmesen elhelyezkedett, kezdődhetett is az előadás.
Már az első feladatnál igénybe vehettem a gyerekek segítségét. Hogyan viselkedjünk idegen kutyával? Hogyan ismerkedjünk össze vele? Mivel jómagam hosszú hónapok, évek, sőt igazából, mióta először hallottam Cesar Millan tevékenységéről és módszeréről, igyekszem aszerint dolgozni én is, mind a saját és az általam nevelt kutyák esetén is, bár nem minden téren, hiszen vannal saját, jól bevált módszereim nekem is, illetve sok más elismert magyar és külföldi kiképzőtől is volt szerencsém ellesni pár jó fogást. De minden tekintetben a fő irányvonal a testbeszéd, az energia, és a kutyák kommunikációjának megismerése és alkalmazása a fő cél. Így nem volt kérdés, hogy hogyan mutassam meg a gyerkőcöknek a megismerkedés szabályait egy idegen kutyával. Természetesen első körben kíváncsi voltam az ő tapasztalataikra, szokásaikra. Egész ügyesek voltak, bár az alap koncepció mindig az volt, hogy szemben állnak a kutyával és odatartják a kezüket. Nem hibáztattam őket, mivel anno én is így tanultam, egészen addig míg egy kutyát ezzel a "majdnem orrbanyomós" ismerkedéssel halálra nem ijesztettem. Elmagyaráztam nekik, hogy sokkal könnyebb és zökkenőmentesebb, ha féloldalasan háttal állunk a kutyának és hagyjuk, hadd szaglásszon meg minket, így nem leszünk fenyegetés, csak barátságos ismerkedést kezdeményezők. Amint a kutya körbeszaglászott és ismét nyugodt állapotban van, meg lehet simítani első lépésben a nyaka oldalát, és szép fokozatosan az egész testét. Nagyon fontos, hogy ne a feje tetején kezdjünk egy ebet simogatni, mert az fenyegető jelzéseket adhat a kutyának és megijedhet, odakaphat.
Miután ezt átismételtük, megmutattam egy kedves ismerősöm és a majdnem kétéves kislányával is, hogy pici gyerekkel hasonlóképp kell összeismertetni, csak épp jelezni kell számára, h a picivel vigyázni, mert ő a "főnök" kölyke. Természetesen Bari úgy viselkedett a picivel, mint egy hímes tojással. Egyből dobott egy hátast és hagyta, hogy a kishölgy ügyetlenül gyömöszkélje, noha a kislány állóhelyzetben még nem érte el a hátát. Titokban örültem is, hogy Barka ösztönösen tudta, hogyan viselkedjen. A továbbiakban beszélgettünk arról, milyen a kutyák fogsora (megkértem egy gyerkőcöt, húzza fel Bari száját és nézze meg a fogait), és átbeszéltük kicsit a kutyák történelmét, honnan is származnak, milyen őseik vannak, miért ragadozók.
Ezután jött az a rész, hogyan kell, gondozni, etetni, helyesen sétáltatni a kutyát. A gyerekek el voltak hűlve attól, hogy csupán a testbeszédebbel és a nyugodt-magabiztos kisugárzással le tudom tiltani a kutyát a kajáról, és nagyon örültek, amikor ez nekik is sikerült. A sétánál is megbeszéltük a helyes póráz fogást, mivel sokan a mani napig úgy tudják a kezünkre kell csavarni, ami ugye veszélyes lehet egy instabil kutyánál. Mindenki sétálhatott a kutyussal, aki szeretett volna. Aztán megbeszéltük a szőrápolás, hogyan kell a kutyust fésülni és milyen gyakran az adott szőrtípustól függően. A bemutató-foglalkozás végén jöhetett a 28x-os simi és egy kis trükközés, jutalom falatra, amit ugye tenyérből adunk a kutyának, mert s kétujjas kajaelvétel még mindig nem 100%-os ha nem én adom Barkának a jutit. A gyerekeknek és a tanító néniknek a visszajelzések alapján nagyon tetszett a program, még csokit is kaptam, ami nagyon meglepett és nagyon örültem neki.
(képek lesznek hamarosan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése