A tegnapi napunk nagyon izgalmasan telt. Bár a héten eléggé kiütött egy csúnya torokgyuszi, de mivel hónapok óta szerveztük a tavalyi összefüggő gyakorlatom iskolájában az egyik tanító nénivel ezt a bemutatót, ezért igyekeztem über-gyorsan épkézlábra összeszedni magam. Meg is tette a hatását a két nap intenzív kifekvés c-vitamin és aloe vera. Tegnap két órakor megéreztünk az általános iskolába, ahol a portás bácsi már várt minket és eligazított a 2.C osztályba. Bár Barka jó szokásához híven megint előadta a "jaj elsüllyed a lábam alatt a padló" szokását a folyosón, de bent a a teremben a linóleum már biztos talajt jelentett számára. (ezzel a padló fóbiával még kezdenünk kell valamit).
A gyerekek széthúzták már korábban a padokat és félkörben ültek a székeket. Épp az uzsonnát fogyasztották. eljött még pluszban a takarító néni a középsúlyos értelmi fogyatékos nagy fiával is. Nagyon örültem, hogy ennyien voltak. Amíg ettek, Barkát körbevezettem a teremben, hogy mindenkit megszaglászhasson, és feltérképezze a terepet. az első pár perc bizonytalanságot követően, már magabiztosan ment a gyerkőcökhöz, és szépen teljesített az élelem megtagadással is, mert bár a gyerekek pont az orra előtt tartottak a kezükben (méreteikből adódóan) a finom pogácsát, ő neki esze ágába sem jutott kivenni senki kezéből a kaját. Kifizetődött a többheti szívtelenség és szigorú szabályok. Miután mindenki befejezte az evést, ivást. Itt is bemutattam az ismerkedős rituálét. Mivel az foglalkozás előtt nem tudtam a nagyfiú állapotáról, így ő vele külön össze ismertettem Barit, mert egy magas, jó kiállású fiatalemberről volt szó, s Barka néha bizonytalan az ilyen típusú emberekkel. Megkértem álljon féloldalasan háttal Barkának, amíg körbe szaglássza, majd guggoljon le mellé, és oldalt kezdje el simogatni. Legnagyobb megdöbbenésemre, amint leguggolt a fiú, Bari egyből odabújt hozzá, ami nem jellemző rá, és a későbbiek folyamán is teljes mértékben máshogy reagált ezzel a fiúval kapcsolatban.
(bemutatkozás, egy pacsival)
Az ismerkedés után, jöhettek a játékok. először középre vittem a Barka cuccaival telerakott szatyromat és megkértem a gyerekeket, hogy vegyenek ki belőle, egy hámot, nyakörvet, kendőt, és pórázt. Addig, amíg a kiválasztott 4 gyerkőc válogatott, másik 4et megkértem, hogy sorban vegyék le Barkáról a felszereléseket. Ezután következett a felrakták. T.-nek kellett felrakni a hámot, de kicsit erőszakos volt, így Bari ezt jelezte nekem, azzal, hogy elhúzódott tőle. Megkértem a kisfiút, hogy álljon egy picit hátrébb, Barkát, pedig egy jutifalat segítségével rávettem, hogy álljon a kisfiú mellé, így már nem volt gond. A többiek is felrakták a maradék cuccot, és nagyon tetszett nekik, hogy abban a felszerelésben dolgozik Bari, amit ők választottak. Ezután jöhetett pár mozgásos játék. Körben kellett sétálniuk, és amikor Bari lefekszik, akkor leguggolni, amint megint feláll, séta tovább. Ez nagyon bejött a lurkóknak.
(helyes póráz tartás)
A következő játékot kicsit nehezítettem, mert itt körben álltak és Barka bizonyos pózaira kellett, megváltoztatni a mozgás formáját. (fekvés=guggolás, piti=térdemelés, hajol=sarok emelés, két lábon állás= lábujjhegyen járás magas tartással, állás= sima járás). Először még nem volt tétje a dolognak, de mikor már begyakoroltuk a mozdulatokat, kiesésre ment. Bár az egyik mozdulatnál, egy kislányt kivéve mindenki kiesett, nagyon élvezték a játékot. Ezután jött egy kis fejtágítás játékkal egybe kötve. Hogyan sétáljunk a kutyával? először megmutattam, hogyan fogják a pórázt és vezessék maguk mellett a Barkát, majd kaptak a másik kezükbe egy kupakot, amit a mutatóujjukon egyensúlyozva kellett a kutyával együtt körbevinniük. Nagyon ügyesek voltak, két vagányabb kis srácnak együtt kellett vezetni a kutyát, miközben egyensúlyoztak. Mindenki nagyon ügyes volt.
(Barika ül, és a kis szobrocskáim)
A végére, pedig jöhetett a szobros játék, annak volt a legnagyobb sikere. A foglalkozás végén még labdáztak egy kicsit Barival, majd még átmentem a régi osztályomba, hogy ők is kicsit meggyömöszkélhessék Barikát, meg persze engem is.:) A nagyfiúnak annyira tetszett Bari, hogy a végén el sem engedte a pórázt, Barka meg hűségesen követte őt és odaült mellé, mikor simogatta. A végén persze fény derült az okra, Bari miért reagált a nagyfiúra teljesen másképp, ami ismét egy visszaigazolást adott nekem Barkáról. Még mindig azok a kedvencei, akik kicsit mások, akiknek igazán szükségük van egy kis négylábú odafigyelésre.
(a csoportkép)
(Barika kicsit kipurcant utána)
"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."
/Axel Munthe/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése