Augusztus 30. Az idei táborok utolsó turnusának, utolsó napja, költözésem előestéjénak napja. Szokásos daily routine, korán kelés, Barika kirángatása az ágyból, indulás, gyerekek érkezése, programok kezdése. És akkor itt kezdődik a történet. 11.00 körül kijöttem a gyerekektől, mert jött egy telefonom. Kinéztem a recepcióra, mikor is egy hölgy állt a pultnál, egy maréknyi kis, kutyának egyáltalán nem nevezhető valamivel. Le akart mondani róla. A története fura volt, tele ellentmondásokkal. A történet röviden.
( az első lépések otthon)
"A kutyát 3 héttel azelőtt vette, most kilenc hetes a kölyök - őőő mennyiii??? - igazából neki nagyon sokat kell dolgoznia, és a kutya állandóan bepisil, meg férges, és sétálni sem vitte le még sose. A kutyát 60.000 pénzért vettem a "tenyésztőtől". Ja a nevét és elérhetőségét nem tudja. Oltási könyv, háát azt valahova elkvarta." Valahogy ezt sikerült összeraknunk. A hölgy szövege nem kötött le túlságosan, én a kis remegő valamit figyeltem. Miután a kollégám végül átvette a kutyát, én megkértem, hadd fogjam meg. No, ez volt az a pont, amikor már nem volt vissza út. Öt erc után eldöntöttem, jön ideiglenesbe, egy percet sem tölthet a menhelyen. A kollégák, sorban jöttek megnézni a kis apróságot, de csak egy kérdés jött mindig: "Ez micsoda?", és a választ természetesen ez volt: Ez egy Kis Izé. Egy tengerimalac szállítóba került a kis vakarék, amíg dolgoztam, mivel azt mondták férges, nem nagyon akartuk taperolni. Munka után haza, Barka, háát hogy imondjam, kb. 15 perccel a haza érkezésünk után signózta a kicsit egy szép csíkkal annak buksiján. Már akkor éreztem, ezt a meccset még párszor le fogjuk játszani. Izé, merthogy nem volt hirtelen jobb ötlet, hamar feloldódott. Két nap múlva már igazi kutyaként szemlélte a világot, de minden új volt neki. A fű, a föld, a beton, az állatok. Nagy gondossággal figyeltem arra, hogy 4-szer egyen egy nap, de valahogy gyanús volt a kora.
(a valós méretek)
Rendben, hogy apró volt, de akkor is. Kb. 1 hét kellett ahhoz, hogy végül kijelentsem, a kis szörnyeteg marad. Nem terveztem, sőt, nem is volt átgondolt döntést, de megtörtént, amitől mindenkit óva intek, érzelmi alapokra helyeztem a dolgot és nem bírtam a kis cukinak ellenállni. Így jöhetett az első pulcsi megvétele, egy újabb szigno Barka részéről és a dilemma, hogyan szoktassam össze a két kutyát, hogy Izé ne szerezzen tőle maradandó egészségkárosodást, mert Bari hiába nem szándékosan, de komoly sérüléseket tudott volna okozni. A költözés és az új falkatag érkezése miatt az öreg bioritmus teljesen afeje tetejére állt és nem tudta, hol is van az ő helye, így az ő érdekében egy 5 napos falka kizárás lett az eredmény. Ez után, megértette, a főnök azt mondja, a kis girnyó marad, akkor nincs mit tenni, el kell fogadni. Eleinte inkább csak megtűrte a picit, viszont olyan mértékű nyugalom lett úrrá rajta, ami normális egy öregedő kutyánál, nála viszont furcsa. Afféle, most már pihizhetek, itt az utánpótlás, majd ő dolgozik érzés áradt belőle. És valóban, egésznap alszunk, kevésbé ijed meg, könnyebben veszi az akadályokat. Mint egy óvobácsi, úgy terelgeti Izét, és játsza a body guardot a kisasszony körül. Izé szerencsére jó idegrendszerű, nem fél a tömegben, jól utazik, a többi kutyától nem fél, sőt erősen nagy öntudata van. Mivel sokat dolgoztam mostanság, nem volt idő a korai tanulásra, így hamar elkanászodott a hölgyemény. Most már több időm van, így erősen gyúrunk a rendes, nem csak a féltékenységből működő behívásra, az alap engedelmességre, és arra az átkozott szoba tisztaságra. Egészségileg majd kicsattan, kiváló agilitys alapanyag, és mint kiderült fajtájának mini változata, mely nagyon ritka Magyarországon, így felmerült a kérdés, lehet, hogy lopott kutya?
(született agility bajnok)
Időközben meglett az oltási könyv, ahol feketén-fehéren le van írva, a kutya májusi születésű, tehát megfelelő időt töltött az anyja mellett. Valahonnan Székesfehérvér környékéről szármahat, és az első oltását időben megkapta, a kis könyvén még az adandó táp típúsa is rajta volt. A kérdés csak az, ki volt a "tenyésztő"? Mi történt június és augusztus között a kutyával? Miért nem kapta meg a többi oltást? Miért nem volt benne chip? A dokit egyszer elértem, de még nem sikerült lenyomozni az első tulajt. Midenesetre Kis Izé, most már marad, minden oltása, chipje megvan, túl vagyunk az ivartalanításon és lassan belépünk a 6. hónapba, a kamaszkodás sűrűjébe. A továbbiakban tehát Nem csak Bari, hanem Izé kalandos hétköznapjairól is olvashattok, mert kicsi a bors, de imád bajba keveredni.
"Mindegy, milyen kulturális háttérrel rendelkezel, milyen a bőrszíned, az anyanyelved, hited vagy vallásod, ha nem mozdít meg benned semmit egy alomnyi bohóckodó kölyökkutya látványa, minden bizonnyal kőből van a szíved."
/Ceasar Millan/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése