Bari nem bírta ki, muszáj volt megint alkotnia. Persze nem tehetett róla. A ma délelőtti foglalkozás alkalmával egy kisgyerkőc párszor megtiporta, és volt nyöszörgés miatta. Már ez is furcsa volt, de amikor haza értünk már a lefekvés és a felkelés is egy kisebb hisztivel sikerült csak, így munka után go doki. Hát nem túl bírtató a dolog. Egy lehetséges porckorong probléma merült fel a nyaki gerincnél, illetve egy kis góc van a bel első lábszárában, nem jó helyen, és nem biztos, hogy jóindulatú elváltozás, viszont most még túl picic ahhoz, hogy biztonsággal szövettant vegyenek belőle. Innentől mindennap fájdalomcsillapítót kell kania, és fokozottan figyelni a terhelés, csak addig, ameddig nincs sántikálás, vagy Bari nem jelzi, hogy elfáradt.
Ennek tudatában kicsit elgondolkotam. Előre láthatólag 3-4 boldog év áll még előttünk. Egyszerre talán kevésnek tűnik, de annyi mindent elértünk eddig is, és talán kicsit szívfájdalom, hogy éppen belejöttünk a terápiás dolgokba, készültünk a vizsgára, és az ő érdekében nagy valószíűséggel vissza kell lépnünk, most már véglegesen. Addig is jönnek a séták és kirándulások, meg sok-sok pihi az ő kedvenc kis kanapéján. Ha meg éppen jó napja van, akkor jöhet velem a dolgozóba. Most pedig kérünk sok-sok pozitív energiát, hogy kicsit össze szedje magát az uraság.
"Öleljük hát az öregséget szívünkre és szeressük: tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele."
"Lucius Annaeus Seneca"
"Lucius Annaeus Seneca"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése