Először hozok már hírt, aztán elmesélem, hogyan haladunk Hurka fiúval.
Sammy, immáron lassacskán három hete tanulja az okosságokat a speciális kiképzőjénél Csepelen. Gazdi néninek nagyon hiányzik, de épp ma ment látogatóba, reméljük csupa jó hírt kap majd a nagyfiúról. Dorka kutya is gazdis lett, aminek nagyon örülök, hiszen kijárt már neki is egy igazi család, akiknél végre ott is maradhat. Drukkoljunk, hogy ez így is legyen, bár tudom, hogy most már ő is megtalálta a neki való gazdikat.
És akkor jöhet Hurka fiú. Hurka egy lassan 4. hónapba lépő labrador keverék fiúcska. Gazdája S. mozgássérült, akárcsak Sammy gazdija. Hurka feladata később az lesz, hogy segítő kutyaként gazdiját segítse, amiben csak lehet. Persze, most még csak az lapokat tanulja a kis uraság, de később már komoly feladatokat kell teljesítenie. Hurka egy nagyon eleven kiskutya. Elég hebrencs és szereti a hangját hallatni, illetve rágcsálni a körülötte lévőket, csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Már elkezdtük az alapvető parancsszavakat, mint az ül, fekszik, megyünk, illetve a helyben maradás kezdeti fázisában vagyunk. Kerülni is tud már, szinte ez volt az első dolog amit megtanult. A behívásnál még elég szelektív a hallása, meg a többi kutya és az ingerek jobban érdeklik, de amint a gazdi otthagyja, már rohan is. Hurka elég akaratos jellem, így a kutyákkal is durva volt kezdetben. Szerencséjére, bevetettük az ellenállást egy Malinois és Barka személyében. Mivel Barka nem szereti ha harapdálja, meg a fején ugrál egy kölyök kutya, ezért első ilyen alkalommal kb. negyed óra után rendre utasította. Hurka meglepődött és visítva rohant gazdiapához, és rimánkodott, hogy micsoda szörnyűség történt. Persze hamar túltette magát rajta és legközelebb ugyanezt előadta, amiért ugyanez volt a jussa. Na, azóta már elég Barkánal csak vicsorogni, meg morogni, - amit egyébként is csinál ha Hurka odamegy hozzá -, és a kiskutya tudja meddig mehet el.
(Hurka)
Hurka rafinált egy kiskutya. Gazdi tegnap otthon hagyta, anyukájával, és ez a kis ördögfióka a fekhelyén és az anyuka lábán állt bosszút. Most talán már tudja, hogy rosszul tette, mert én úgy döntöttem a mai napon elejét vesszük ennek a dolognak, így elhoztam magammal haza, ahol már vártam az előkészített ketrec. Miután felfedezte a terepet, egy kis párizsival beinvitáltam újdonsült helyére, majd mikor azzal volt elfoglalva, már kattant is a zár. Így bár be lett zárva, nem erőszakoltam ár, hiszen önállóan ment be. Eleinte nem értette, hogy most ezt miért, így nyüszíteni és ugatni kezdett. Ez a viselkedés helytelen, így rászóltam, és a ketrecre ráterítettem egy pokrócot. Tovább 10 perc hiszti után, végül egértette, hogy ő neki bizony most ott kell maradni. Lassan egy órája fekszik bent, nyugodtan. Itt vagyok tőle öt méterre, de nemrég itt hagytam amíg ebédet csináltam. Hurka gyönyörűen feküdt és nyugton volt. Ennek örömére, mindjárt kijöhet és kicsit játszunk. Ha így gyakoroljuk még ezt párszor, tudni fogja, hogy a ketrecben pihi van és nincs randalírozás, így otthon sem lesznek bosszúhadjáratok.
(Hurka a ketrecben pihen)
"Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel."
/Paulo Coelho/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése