Gyerekek, gyerekek szeretik a...Barikát

Az elmúlt két nap elég mozgalmasra sikerült Barika számára. A szombati napot kora reggel egy laza 6 km-es biciklizéssel kezdtük, aminek mondanom sem kell, a kis lustája nem igazán örült. Ment is a panaszkodás és a sértődés, miután megérkeztünk, pedig ennyi mozgás még "trottyos úr" számára is kötelező. Ezen azonban hamar túlléptünk, hiszen kezdődött az Ebegyetem eheti szakköre, amit én tartottam a kutyafajták rengeteg érdekességéről, és arról, hogyan is lett a kutya, kutya. Az előadás alatt Barika végig hisztériázott, mert mi az, hogy nem vele foglalkoznak a kis "pöttöm pannák", időközben lett egy négylábú néző is egy kölyök Weimari (remélem nem írtam rosszul) személyében, akinek az én drága jó kiskutyám egy cseppet sem örült. Nem tudom mi ütött belé, de párszori mormogás után egyszer csak puff oda neki a hegyes fogacskáinkkal. Égtem is mint a reiszt ág, nesze neked kutyanevelés. Egy kis irgum-burgum után észhez tértünk és az előadás után gyönyörűen dolgozott az úrfi a gyerekeknek, az egyik kislány (úgy 5 éves forma) nem volt sokkal magasabb, mint Barikám ülve, de úgy a nyakába ugrott, hogy csak lestem, nehogy Bari megijedjen és elugorjon, mert ez azért mégis csak váratlan volt. De ő, mint valami régi motoros, épp, hogy csak a szempilláját rebegtette meg. No, szép...és még a bőrén felkapaszkodás ülésből is csak egy hátranézést eredményezett. Azért az öregkornak még is csak vannak előnyei. És aminek külön örültem, hogy végre szépen vette el a kajcit a gyerekektől. A nap fénypontja pedig Natasa volt, anyukám kollégájának a pöttöm három esztendős kislánya. A kisasszony nagyon határozott volt, jót labdázott Barival, és amíg én elfoglalt voltam a szakkörösökkel a nyusziknál, addig ő őrkutyásat játszott Barkával.

(Natasa és Barika)

Vasárnap, azaz ma, pedig szülinapoztunk. A szülinapos gyerekek anyukája külön kért, hogy legyen ott egy dögönyözhető kutyus, mert a gyerekek élnek-halnak a kutyákért. Barika ideális jelölt volt a tomboló gyereksereg meghódítására. Nem is kellett sok idő, hamar ellepte a 20 kis apród az öreget, de ő csak állt és nézett és valószínűleg ébren alukált, mert elég kómás tekintettel meredt maga elé. Természetesen itt is előadta magát, miután az egyik meghívott kislány apukája megjelent egy fiatal labradorral. Ment is a morgolódás és fog villogtatás, ezek azért mégiscsak az ő gyerekei. Ennél a pontnál kapott a drága egy kis gyorstalpalót a féltékenység mellőzésének lehetőségéről, így a továbbiakban nem drámázott a fiatal négylábú jelenlétén. A szülinap nagyon jól sikerült, Barika kapott tortát (picit), és mindenki megszeretgette.

"A gyermek: ámulat és hűség. Egyszerű csodálkozás és szigorú egyszerűség. Minden titok ablaka a gyermek. Minden titok, amit a kezdet önmagában őriz, amit a kezdet önmagából kibontott."

/Juhász Ferenc/

Trottyos úr csintalankodik

Jó hírem van, Barika a legutóbbi riadalmak óta jól van. És igen, úgy él, mint hal a vízben. Többet alszik, mint  az elmúlt 8 évben bármikor. És nem rest előhúzni a tarsolyából olyan viselkedési problémákat, ami a kölyökkari énjére emlékeztet, és nem a szó pozitív értelmében. Sikeresen beleestem ugyanis az öregkori ráhagyás csapdájába. Mivel nyugdíjas a szentem, a napjai nem telnek sok izgalommal, így kicsit lazítottam a pórázon, és nem vettem komolyan a rosszaságait. Most már nem annyira vicces Reggel kis híján nekirontott két másik, neki nem szimpi kutyának, még jó, hogy pórázon volt. És sajnos ez az elmúlt hetekben egyre gyakoribb. Ha épp az egyik tanoncommal dolgozunk, egyszerűen átmegy szelektív nem hallásba és megy a saját feje után, pedig elméletileg azért viszem magammal, hogy segítse a munkámat. Háát, most egy darabig szüneteltetjük a segítségét, és kicsit visszaveszünk az egójából. Kicsit elővesszük az engedelmes gyakorlatokat, ismételünk, és itthon visszaveszünk a fene nagy kényeztetésből. Mondhatni nehezen viseli, hogy "bele zabálok" a kajájába, mielőtt megkapná, és mi az ,hogy addig nem mehet ki az ajtón, amíg én az nem mondom, nem elég hogy ő jöhet utoljára, mér várakozzon is. A neten láttam pár apró trükköt, ami az ő nyelvükön adja a tudtukra mi a szitu a falka sorrend terén, ezeket is elevenen alkalmazzuk, bár elsőre elég nagyot meredtek a szemei. Szerencsére már kezdi venni a lapot, és ismerős már a játék menete számára, mondjuk úgy, öreg motoros már a hatalmi harcokban. 

Amikor egy fejezet lezárul

Szomorú, de annál hangosabb reggelre ébredtünk. Tegnap este már lehetett Barin érezni, hogy valami nem stimmel. Kóvájgott össze-vissza, nem találta a helyét nem akart lefeküdni és egy helyben maradni. Azt hittük fáj a hasa, vagy pisilnie kell. Nos, ma reggel megértette velünk, hogy szó sincs has fájásról. Ha hallottál már kutyát sírósan üvölteni tudod miről beszélek. Zengett a lépcsőház és az utca, Bari keserves vinnyogásától. Olyan erős fájdalma lehetett, hogy még a könnye is kicsordult. Ahogy belenéztem azokba a könyörgő szemekbe, az szívem összeszorult. Mivel nem akartam egyedül hagyni napközben, amíg iskolában vagyok, kivittük anyuhoz, ahol ha nagyobb baj tudnak neki adni gyógyszert, bár mi azért az orvosunk ajánlásával adtunk neki egy fél Algopyrint, habár haszna nem volt. Később kapott erős gyulladáscsökkentő szteroidot, de nem fejtette ki igazán a hatását. Mikor délután mentem érte ugyanolyan rosszul volt, aztán mikor hazaértünk kicsit pihent, de aztán megint kezdte. Most megint fekszik és csöndbe van, de még mindig szomorúan pislog. 

Nagyon szomorú vagyok, mert ez valószínűleg a legutóbbi szezonkezdő edzésünk eredménye, ami ráadásul földre tett lécen történt. A doki ma mondta, hogy véglegesen el vagyon Barka tiltva mindenféle sporttól, tehát még időszakosan sem rohangálhat, egyet-egyet. Most persze a lényeg, hogy ismét jól legyen, de azért sajnálom, hogy ennyi idősen olyan életvitelt kell élnie, amilyet majd dupla ennyi idős korában kellene. Persze maradnak a kirándulások, elkezdjük a terápiás vizsgára készülést, tanulunk sok új trükköt, és azért néha-néha el látogatunk egy-egy versenyre, de az úgy már nem az igazi. Szóval Barkának nagyon szép karrierje volt. Ha nem is lett világhíres, hisz nem is kellett, hogy az legyen. Legnagyobb álmomat, hogy kijussunk az IMCA Agility VB-re, sikerült elérni. Így örömmel gondolok vissza az elmúlt 5 évre, amit az agilityvel és egyéb sportokkal tölthettünk. Egy fejezet zárult most le az életünkben. De újabb lehetőségek nyílhatnak meg más területen. Aki ismeri tudja, milyen szenvedéllyel csinál Barka valamit, amit szeret, így az utolsó edzéseinek videóján láthatjátok, hogy még mennyi tűz, és akaraterő van benne, amit most gyógyulására használ, én pedig csak arra kérlek titeket, akik olvassák Barka mindennapjait, küldjetek neki sok- sok pozitív és gyógyító energiát, hogy ezzel is segítsük gyógyulását. Hiszem, hogy ez is segítség neki, hogy már annyiszor segített.

(ez a videó 4 napja készült, kedden)

(ez a videoklip pedig számomra az Barkát és engem szimbolizál. Voltak mélypontjaink, de számomra ő a bajnokok bajnoka!)

"A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, az ég megnyílik, halandók ujjonganak, és tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám. Ez a diadal útja."

                  

Facebook- menhelyes csodakutyák versenye

Sziasztok!

Kicsit offolok most, de nagyon fontos lenne nekem ez a verseny. A Julius K-9 speciális állatfelszerelésekkel foglalkozó cég a menhelyi kutyák örökbefogadásának népszerűsítése érdekében idén indított egy pályázatot. Menhelyről befogadott kutyusod történetét kellett leírni. Én is megtettem és röviden leírtam Barkával közös történetünket. Aki ezt a blogot olvassa, rengeteget tud már Barkáról, de azt, miként kezdődött az élete velem, csak kevesen. Ha megtetszett a történetünk nem kell mást tenned, mint rákattintani az alábbi fényképre és nyomni rá egy "lájkot", ha te is fent vagy a facebookon és szeretnéd, hogy ismerőseid is megismerjék történetünket oszd meg ezt a fényképet. Barka nevében is köszönöm, hogy ha hozzájárultok ahhoz, hogy minél többen megismerjék a történetünket és nem utolsó sorban segítsenek dobogós helyen végezni a pályázatban.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=316257071762131&set=a.315200458534459.83894.107408229313684&type=1&theater

(erre a linkre kattintva juthattok el a fényképhez)

Hurka közlegény szolgálatra jelentkezik!

Először hozok már hírt, aztán elmesélem, hogyan haladunk Hurka fiúval. 

Sammy, immáron lassacskán három hete tanulja az okosságokat a speciális kiképzőjénél Csepelen. Gazdi néninek nagyon hiányzik, de épp ma ment látogatóba, reméljük csupa jó hírt kap majd a nagyfiúról. Dorka kutya is gazdis lett, aminek nagyon örülök, hiszen kijárt már neki is egy igazi család, akiknél végre ott is maradhat. Drukkoljunk, hogy ez így is legyen, bár tudom, hogy most már ő is megtalálta a neki való gazdikat.

És akkor jöhet Hurka fiú. Hurka egy lassan 4. hónapba lépő labrador keverék fiúcska. Gazdája S. mozgássérült, akárcsak Sammy gazdija. Hurka feladata később az lesz, hogy segítő kutyaként gazdiját segítse, amiben csak lehet. Persze, most még csak az lapokat tanulja a kis uraság, de később már komoly feladatokat kell teljesítenie. Hurka egy nagyon eleven kiskutya. Elég hebrencs és szereti a hangját hallatni, illetve rágcsálni a körülötte lévőket, csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Már elkezdtük az alapvető parancsszavakat, mint az ül, fekszik, megyünk, illetve a helyben maradás kezdeti fázisában vagyunk. Kerülni is tud már, szinte ez volt az első dolog amit megtanult. A behívásnál még elég szelektív a hallása, meg a többi kutya és az ingerek jobban érdeklik, de amint a gazdi otthagyja, már rohan is. Hurka elég akaratos jellem, így a kutyákkal is durva volt kezdetben. Szerencséjére, bevetettük az ellenállást egy Malinois és Barka személyében. Mivel Barka nem szereti ha harapdálja, meg a fején ugrál egy kölyök kutya, ezért első ilyen alkalommal kb. negyed óra után rendre utasította. Hurka meglepődött és visítva rohant gazdiapához, és rimánkodott, hogy micsoda szörnyűség történt. Persze hamar túltette magát rajta és legközelebb ugyanezt előadta, amiért ugyanez volt a jussa. Na, azóta már elég Barkánal csak vicsorogni, meg morogni, - amit egyébként is csinál ha Hurka odamegy hozzá -, és a kiskutya tudja meddig mehet el. 

(Hurka)

Hurka rafinált egy kiskutya. Gazdi tegnap otthon hagyta, anyukájával, és ez a kis ördögfióka a fekhelyén és az anyuka lábán állt bosszút. Most talán már tudja, hogy rosszul tette, mert én úgy döntöttem a mai napon elejét vesszük ennek a dolognak, így elhoztam magammal haza, ahol már vártam az előkészített ketrec. Miután felfedezte a terepet, egy kis párizsival beinvitáltam újdonsült helyére, majd mikor azzal volt elfoglalva, már kattant is a zár. Így bár be lett zárva, nem erőszakoltam ár, hiszen önállóan ment be. Eleinte nem értette, hogy most ezt miért, így nyüszíteni és ugatni kezdett. Ez a viselkedés helytelen, így rászóltam, és a ketrecre ráterítettem egy pokrócot. Tovább 10 perc hiszti után, végül egértette, hogy ő neki bizony most ott kell maradni. Lassan egy órája fekszik bent, nyugodtan. Itt vagyok tőle öt méterre, de nemrég itt hagytam amíg ebédet csináltam. Hurka gyönyörűen feküdt és nyugton volt. Ennek örömére, mindjárt kijöhet és kicsit játszunk. Ha így gyakoroljuk még ezt párszor, tudni fogja, hogy a ketrecben pihi van és nincs randalírozás, így otthon sem lesznek bosszúhadjáratok.

(Hurka a ketrecben pihen)

"Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel."

/Paulo Coelho/

Mester és tanítványa

Sziasztok!

Ismételten jelentkezünk. Nézzük csak az elmúlt időszak eseményeit. Nem unatkoztunk. Örömhírként szolgál, hogy Rokkó a karácsonyt már új családjával töltött, és reményeink szerint ő lesz a következő vadászkutyák gyöngye. Nemrég találkoztunk velük, és Rokika gyönyörűen felhízott és izmot is növesztett magára, és természetesen a család is oda meg vissza van érte.

(Rokkó már az új családdal)

Persze Rokkóval nem ért véget a kutya nevelős pályafutásom. Most kicsit más vizekre eveztem. Még novemberben kértek tőlünk segítséget. egy fiatal leányzóhoz jutottam el, akinek pár hónapja volt egy kajla Golden Retrieverje. Ez úgy persze nem hangzik izgalmasan. De ha megspékelem a sztorit azzal, hogy G. kerekesszékben él, és alig látó, már nem hangzik olyan egyszerűen a dolog. Közösen kezdtünk dolgozni, és ma már ott vagyunk, hogy Szemike hamarosan megkezdi a vakvezetőkutya képzést, és utána hozzálátunk a személysegítő képzésnek is, ha minden úgy alakul. A velük való munka során Barkának is komoly szerep jutott. Általa Szemi megtanulta, hogyan kell falkában viselkedni, és persze Barkát használtuk arra is, hogy Szemi kedvet kapjon a munkához, ugyanis eleinte elég passzív volt. De mit egy kisgyerek, akkor már ő is érdeklődő lett, mikor Barkával foglalkoztunk inkább. Emellett, amiben csak lehet a mai napig utánozza, sokszor a rosszaságokban is. Bár Bari eddig sosem volt hajlandó másik kutyával falkásodni, Szemit egyenesen a szárnyai alá vette. Szemi minden találkozó alkalmával megnyalogatja Bari fülét, ezzel jelezve ő a főnök, de Bari is adott már cuppanósat a kis srácnak. És, hogy kerek legyen a történet, Szemi, bár ő ezt nem tudja, hálásból heylre rakta kicsit Bari lelki világát. Amióta együtt vannak, Bari sokkalta kiegyensúlyozottabb, könnyebben túl teszi magát egy-egy pánikolós alkalmon. Persze ez szilveszterkor nem jött be, mert megdobáltak petárdával, és 4 napig rettegett, de a minap ismét este lődöztek valamit, és elrohant, de mivel nem voltunk forgalmas helyen otthagytam és kb. 10 perc múlva már ismét játszott Szemivel és el is felejtette mi történt. Ez mérföldkőnek számít a mi kis életünkben, ugyanis az elmúlt években még ennyit sem sikerült elérni. Illetve még had dicsekedjem el, hogy Barika megtanulta felvenni a földről a fém kanalat. Ezzel nagyon sokat szenvedtünk de egy kis külső segítséggel, meg sok kitartással végre ezt is megtanultuk. G. is sokat tanult Bari által, mert mivel vizuálisan nem látja, mit csinálok, a saját maga is elsajátíthatta a fogásokat Barkán, aki már azokat megtanulta, amiket Szemi még nem tudott. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan haladtunk. És ma már együtt tudnak dolgozni és nagyon sokat fejlődtek három hónap alatt.

Most kaptam egy felkérést egy kölyök kutyus képzésére szintén személysegítő tanoncnak, akivel már hozzá is láttunk a munkához. 

"Van, ami nem számít sikernek. Mondjuk a hírnév, vagy a pénz, vagy a hatalom. A siker az, ha reggel felébredve olyan izgalommal készülsz a teendődre, hogy szinte kirepülsz az ajtón. Ha olyanokkal dolgozol, akiket szeretsz. Ha kapcsolatba lépsz másokkal, és hatással vagy rájuk. Ha képes vagy megérinteni olyanokat, akikkel csupán az álmotok közös. Ha este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy a munkáddal. A siker öröm, szabadság és barátság. És a siker szeretet."

Barka és a Világbajnokság esete

Nos, kicsit megkésve, de végre itt vagyok és elmesélem, mi is történt abban a bizonyos 4-5 napban. Először is több, mint 18 óra kocsikázás, és két országon (Ausztria-Németország) való keresztül zötyögés után, éjszaka megérkeztünk Hollandiába, Nijmegenbe. Bár olyan sötét és hideg volt, hogy szinte az orrunkig sem láttunk, a látvány már úgy is gyönyörű volt. A levegő zavaróan friss és tiszta volt, és mindenütt csak zöld terület, betondzsungelnek még csak nyomát sem lehetett felfedezni. Kisebb fennakadások után sikeresen elfoglaltuk a szállást, majd rövid pakolászás után mindenki álomra hajtotta a fejét. Én elszokva a hidegtől, majd meg fagytam, agy fél órával lámpa oltás után követeltem Barikától, hogy másszon oda hozzám és melegítsen. Szerencsére ezt örömmel teljesítette, és megmentve a fagyhaláltól egész éjszaka hozzám bújva, vagy inkább a takarom alá kucorodva szuszogott.

Másnap korán keltünk, mindenkin meglátszott, hogy az a pár óra alvás nem volt épp elegendő ahhoz, hogy kipihenten vágjunk neki Hollandia forgatagának. Ez azonban nem vette el senki lelkesedését. Szépen megreggeliztünk, majd bepattantunk a kisbuszba, és irány a sportcsarnok, ahol magát a versenyt tartották. Útközben csak ámultunk azon, mennyire természetbarát és tiszta ez a városka. Szinte elsőkként érkeztünk meg a verseny helyszínéül szolgáló Stadionba, ahol gyorsan letudtuk a regisztrációt és az állatorvosi vizsgálatot is. Elég hamar rájöttem én magam, hogy a holland emberek természetüknél fogva vidám, jókedvű és mosolygós emberek. Mivel igen jó szervező képességű volt a rendező ország, így nagyjából a kiírt időpontban kerültünk mi a pályára, hogy egy gyors edzésen vehessünk részt a kutyáinkkal. Ez azért volt nagyon fontos, hogy a kutyák megismerhessék az ottani akadályokat, hozzá szokjanak a talajhoz, ami jelen esetben műfű volt. Az edzés végén együttesen a magyar csapat bement Nijmegenbe, kicsit megismerkedni a várossal. Barka kissé nehezen viselte a várost, meg az emberek forgatagát, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Túlságosan lefoglalt minket az, hogy, minta kis gyerek az édesség boltban, minden apróságon elcsodálkozzunk, amit ott láttunk. Én például az egyik csapattársammal azon elmeháborodott ötlettől vezérelve, hogy minden útba eső Mc Donald's-ot meg kell látogatni, itt is mindegyikbe bementünk egy Mc Flurryre.

Este fele visszamentünk a Sport csarnokba és megtörtént a hivatalos megnyitó, ami kicsit mókásra sikeredett, de nagyon élveztük. A házi gazda ország, még egy kis műsorral is készült, amit mi a tribünről láthattunk. Eközben Barika drága átpártolt pár holland szurkolóhoz, ami által egyből a "cute boy" jelzőt is kiérdemelte. A műsor után ettünk még finom sütit, meg ittunk welcome drink pezsgőt. Én maradt a kölyök pezsgőnél, másnap nem akartam fej fájással ébredni.

/Egyéni jumping/

Az elkövetkező 3 nap forgataga kissé abszúrd volt számomra. Olyan gyorsan pörögtek az események és a napok, hogy alig pislogtam kettőt és már úton voltunk hazafelé. Tudom a futamok érdekelnek, tehát mondom azt is. Az első, ha jól emlékszem, mert a futamok maguk kissé homályosak, csak az előtte lévő izgalom él bennem erősen. Amint az előkészítő ringben állok, Barka torka szakadtából üvölt. A lábam remeg, a szívem a torkomban dobog. És akkor szólítanak. Felhangzik a "Ria Ria Hungaria" a magyar szurkoló tábortól, majd pályára lépünk. Barka nem hazudtolta meg önmagát. Eddigi gyakorlást félre dobva úgy döntött bemutatkozik, és mint a mérgezett egér a 3. akadálynál kizáratja magát. Hogy mérges voltam-e? Nem, dehogy. Olyan euforikus állapotban voltam, mint még soha. Persze ez még csak a kezdet volt.  

/csapat jumping/

A második futamunk, a csapat juming előtt, közvetlenül a startnál Barka olyat tett, mint még azelőtt soha. Az izgalmak hevében úgy aéhason harapott, hogy azt hittem, ott halok meg. Körülbelül 10 másodperc múlva el indult a futamunk, de azalatt a 10 másodperc alatt véigpörgött az agyamon:

1.-ször. hogy fogom az első akadály lécét és agyon csapom vele, de ezt elvetettem, mert akkor még a  erseny területéről is kitiltottak volna..

2.-ször, ha most a földre vetném magam, attól nem lenne jobb.

Tehát maradt a 3. verzió, és megkezdtük a futamot. Nem mondom, az egész verseny alatt ez volt a legszebb futamunk, annak ellenére, hogy ez is egy szép DIS lett.

A 3. futamunk és a 4. futamunk is kizárás lett. Ezek azért nehéz pályák is voltak, de ha jobban ott vagyok agyilag és nem izgulok rá a dolgokra, talán jobban sikerülnek.

Ami viszont pozitívum, hogy Barkának a palló zónája gyönyörű volt az utolsó futamunkban. Olyan igai to on to off-os. 

/csapat agility/

/Egyéni agility/

Természetesen a többiek is kitettek magukért. A midi magyar csapat Megnyerte a VB-t, amiért hatalmas elismerést érdemelnek. Megjártük Amszterdamot is, és igen saját szmemmel láttam és tapasztaltam, hogy minden igaz, amit hallani erről a városról. Az vöröslámpás negyedtől a temérdek bicikliig minden.:)

Nos, ez volt tehát a Világbajnokság és Barka esete. Az, hogy a jövőben még indulunk-e hasonló kaliberű versenyeken, majd elválik. Őszintén szólva, utólag úgy érzem erősen alulmúltam magam, mert tudom, hogy sokkal többre is képesek vagyunk Barkával, de jelenleg úgy áll a dolog, hogy ez a kis bolond nyugdíjba vonul, ha nem véglegesen is, de hosszabb időre. Én meg ismét megpróbálok magamra találni, hogy aztán újult erővel mutathassuk meg a világnak, hogy ki is Barka és Dorka.