Szünet után

Rég artam. No nem azért mert lusta vagyok ,csak nem volt miről. Igazából az elmúlt fél évben semmi sem történt velünk, azt leszámítva, hogy Barikám nagyon beteg volt. Igen, nem sok hiányzott...azonban hála a dokinak most megint jól van. MÁr, mihez képest. Korán elfárad, van, hogy ölbe kell kapni(20 kg) , és igen már a pisi visszatartás is problémát okoz, ha 4-5 óránál tovább kell ezt megtenni. 5 éves!!! MÉg csak 5 éves, de mintha már legalább 9-10 lenne. Nem értem, hogyan jutottunk el idáig. Ez a dolog nagyon megviselt, de legalább jó volt figyelmeztetésnek. Lhet, hogy most már van az életemben más is, mint Barika, de attól még nem szabad elhanyagolni. Ezért pár hete ismét belevetettem magam a kutyázásba. Ismét járok a menhelyes kutyámat trenírozni, és Barikával is ki.ki járunk kutyaiskolába, meg frisbee edzésekre. Az agilityt csak lájtosan nyomjuk, mert az nagyon lefárasztja szegényt. A flyballt, na azt feladtam, mert túl veszléyes Bari egészségére nézve. No, de térjünk vissza a frisbeere. VÉgre úgy tűnt ez egyik álmom, ha részben is de teljesülhet. Vilgábajnoki qualifikációs versenyt rendeztek Olaszországban. Messze Rómától, ahova igazán szeretnék egyszer elmenni, de maga tény, hogy én elmehetek abba az országba, mérhetetlen örömmel töltött el. Minden készen állt. Április 9-én indultunk 10 óra körül, a Westend parkolójából egy kisbusszal. Nagyon jó hangulat volt. Úgy számítottuk, hogy este 9 körül már ott is leszünk. MÁr csak 400 km volt hátra, mikor még megálltunk utoljára tankolni Szlovéniában, Ljubjanában. Valami idióta szlovén emberke úgy állt be elénk, hogy mi még véletlenül se tudjunk beállni mögé tankolni, így lükverc. Hatalmas csattanás, és aztán nagy riadalom. Pár perc múlva kiderült, hogy valami oknál fogva, ahogy a sofőrünk rálépett a kuplungra az azt tartó kis pöcök két helyen eltörött. Nem ijedtünk meg, gondoltuk max. 1 óra és megcvsinálják. A francokat! Kiderült, hogy ez egy speckó alkatrész, amit ebbe az autótípusba külön gyártanak. Minden összejátszott ellenünk. Az autókölcsönző közölte, hogy igazából küldhetne másik kisbuszt, de a szerződésében nem vállalt személyszállítást, ő csak a buszt adta. Hívtunk ott szerelőt, hátha megcsinálják szrevízbe, de kiderült, hogy nincs ilyen alkatrészük és csak hétfőre lesz meg. (Aznap kellett volna hazafelejönnünk). Ekkor már legalább 3 órája ott voltunk. Végül feladtuk a reményt és már csak abban reménykedtünk, hogyahazajutznk-e valahogy. Este nyolc körül ezerfele telefonálás után két csapattársam apukája vállalta, hogy kijön értünk egy-egy 6 személyes mikrobusszal. ezután már csak várnunk kellett. A csapat egyik flee benyomta a szunyát, mi meg kicsit buliztunk a benzinkúton. Elfogyott 4 üveg bor, meg egy kis rumn és még valami alkohol. Volt vizipipa is, ami nekem nagyon bejött, noha eléggé fájt utnáa a fejem. Szóval én mint antialkesz csak pár korty bort ittam, de a többiek nem szégyenlősködtek. Vedeltek mint állat. Az egyik srác mérhetetlenül aranyos volt berúgva. Annyi hülyeséget hordott össze, amit még nem láttam ,de olyan szeretemániás lett. Mindannyiunkanak előjöttöek a végére az érzelmi problémái és egyéb kutyás problémák is. Éjfél körül már a buszunk mellett üldögéltünk és beszlégettünk. Nekem nagyon jól esett ez a beszélgetés. Sok pozitív visszajelzést kaptam affelől, hogy ne hagyjam Barival abba a kutyázást, mert jók lennénk, sőt nagyon jók, csak türelem és sok munka kell hozzá. Végül hajnali 3-kor megérkezett a felmentősereg. Hálát adam az égnek ezért! A hazaút sima volt, én szinte végig aludtam. Azonban mikor hazaértük úgy reggel 8 körül, megint mérges voltam. Már csak azért sem lesz szar ez a napom. Hulla fáradtan, 24 óra ébrenlét után fogtam magam és anyámat, meg húgomat és közöltem, hogy irány a kutyaiskola. Lottinával kimentem sulizni, aztán még Barikával hopszikáztam kicsit, majd átmentem a legjobb bartánőmhöz, hogy kisírjam a bánatom. Estére nagyon rosszul voltam már, akkor még nem tudtam miért. Éjfélkor mint akit főbe löttek benyomtam a szunyát és másnap 11-kor keltem. Totál kipihenten. Azóta már feldolgoztam, ohgy nem jött össze és most készülök az itthoni kvalis versenyre és nyáron még lesz egy utam Belgiumba és Hollandiába. Szóval, nincs mint keseregni. Lehet, ennek így kellett törtnnie. Egyet megtanultam. mindennek van jó oldlam, ha lerobbanunk egy fontos verseny előtt, akkor is lehet bulizni.

Hope- Blackmoon

Sziasztok!

A másik blogom ezen keresztül érhetitek el ha a google-on rákerestek. Eze egy vámpíros fanfic és szeretném ha többen megismernék mert szükségem van a kritikára. Jó szórakozást hozzá!

http://hope-blackmoon.blogspot.com/

ezen a címen érhető el a honlap.

Riadalom

Pár napja Barikámnak elment a kedve úgy mindentől,versenyen nem pörgött csak a kedvemért csinálta a dolgokat,majd itthon sem lett jobb.

Másnapra én is elég beteg lettem(influenza).Elvittük állatorvoshoz ahol nagy küzdelmek árán sikerült tőle vért venni,és el vittük a vérét egy másik rendelőbe labor vizsgálatra.Néztek vérképet meg májat meg mindenfélét.Szegénykém teljesen ki volt akadva,csak úgy ömlött a nyála.Eleve egy nyálgép ha ideges de most még a vizsgáló asztalról is folyt a nyál.Még megbeszéltük a dokival a többi dolgot,többek között egy teljes dp röntgent.Anyu szerint nem függ össze rosszullét és a sántítás de azért megnézzük azt is.Egész mai nap itt izgultam,hogy vajon mi lett a labor eredménye.Fertőzés,vagy vmi. vírus esetleg rák(bár ezt kizártnak tartottam-legalábbis reménykedtem benne).Napközben felhívtam anyut,hogy beszélt-e a dokival,de nem jutott rá ideje,aztán mikor hazaért akkor sem volt semmi hír,ugyhogy gyorsan felhívta a dokit aki természetesen egy műtét közepén volt de azért elmondta ami tud.Én addig feszülten figyeltem és már a legrosszabra készültem.Hálistennek feleslegesen aggódtam...semmi baja nincs a labor alapján Barinak,de azért még a röntgent meg kell várni és csak akkor mondhatjuk,hogy teljesen egészséges.Azért örülök,hogy semmi komoly baj nincsen mert nem bírtam volna elviselni,ha az én figyelmetlenségemből lett volna vmi baja az én egyetlen kis kutyámnak.

Ccak mi ketten...

A minap épp szomorkodtam mert már megint depis kedvem volt.Bár hozzáteszem imádom ha melankólikus a hangulatom,elég magányos típus vagyok és szeretek egyedül lenni.Nos épp a nyugizenémet hallgatva ültem a tévé előtt amikor az én drága joo barátom Barika egyzser csak olyan fejeket vákot amik igencsak emberiek voltak.Joo tudom hogy ez most hülyén hangzik de teljesen emberi vonások voltak és meséltek.Lehet túl sok fantasyt olvastam...és egyszer csak elkezdtem gondolkodni és teljesen belemerültem a kutyám tekinteteibe,szinte olvastam a szemeiben.Ilyet már sokszor csináltam mert olyan gyönyörű sárga szemei vannak és folyton mesélnek nekem. Általában mintha kiváncsiság lenne a szemeiben de ezen a napon mély fájdalom volt és megvetés.Úgy érzem ez felém írányult.Elgondolkoztam...Vajon mit csinálhattam,hogy ezt olvastam a szemeiből.Ekkor az jutott eszembe,hogy mégis mit várok el ettől szegény lebtől,ő mindig alázattal és teljes odadással meg szeretettel próbált nekem megfelelni én meg folyton csak új elvárásokat állítok elé de egyszer is megköszöntem neki az elért sikereket?
Nem soha.És akkor rájöttem,hogy az ember téllleg alattomos és gonosz,mindig elvár mindent de cserébe sosem ad semmit.Most már máshogy állok Barihoz,mert mindig eszembe jutnak azok a megvető szemek amik tele voltak fájdalommal és szomorúsággal amiket én okoztam.Nagyon sokat beszélek hozzá,imádok neki mesélni a bajaimról és dolgaimról.Ha szomorú vagyok úgy érzem csak ő van nekem és télleg...Sosem mondta el a titkaimat...még kérnem sem kellett és persze azok a megnyugtató szemek,mintha azt mondanák:
-mond csak mi bánt,nálam minden titkod biztonságban van.
Legtöbbször még válaszol is ha kérdezek vmit.Jó ezt nem úgy kell érteni...
Ha vki bensőséges viszonyban van egy állíttal tudja miről beszélek.Egy-egy mozdulat vagy gsztus.
Mondhatni csodálatos érzés amikor csak ti ketten vagytok és senki más.
Persze tarthat ezért bárki bolondnak,sőt sokan azt mondják,hogy agyamra ment már a sok kutyázás és ki kéne egy kcisit mozdulnom,de nekem ez ad erőt amikor a kutyámmal lehetek és bár követek el hibákat de akkor is nagyon szeretem Barit és a szívem szakad meg ha tudom,hogy nem lehet örökre velem mert egyszer el fog menni és itt fog hagyni amikor már befejezte az ő küldetését.Ő az én kis őrangyalom aki egész életém rám szenteli,hogy én mindig boldog legyek az ő saját jólétét figyelembe sem véve.Ő a világ legcsodálatosabb teremtése akit valaha ismertebb és életem végéig próbálok hálát adni az égenk amiért egy ilyen csodálatos őrangyalt küldött nekem.Azt kívánom,hogy egyszer mindenki megtapasztalhassa ezt az érzést.Milyen is ha télleg feltétel nélkül szeretnek és neked lehetőséged van viszonozni ezt.CSak nehogy később jusson eszedbe mikor már késő van.Szerencsére én még időben rájöttem,hogy nem lesz velem örökre és egyzser minden elmúlik úgy ahogy ez a mítikus kapcsolat is közöttünk.

Események Rákóczifalván

Barika hétvégén eljött vélem frisbee versenyre mert végre sikerült magam rávenni,hogy induljunk kutyás frisbee versenyen freestyle kategóriában és ne csak távolsági dobós futamban.Persze ez már nem az első volt mert előtte lévő héten debütáltunk free-ben.Ott nagy meglepetésemre magasan vertük a mezőnyt.Most ketten indultunk kezdő kategóriában.Hát nem voltunk annyira pengék mint amilyet szerettem volna mert kedves lovasok ott csattogtattak mellettünk ostorral és Barika nem rajong az ilyenekért ezért nem túl sok korongot kapott el.De magához képest joo volt.Nagyon megvoltam vele elégedve.Végül megnyertük a mi kategóriánkat és összetettben meg 2. lettem az állattal mivel az előzőheti futam meg a mostani egy versenysorozat része volt.Nagyon örültem neki.A nap csúcspontja meg a szépségverseny volt amit a helyiek rendeztek keverék kutyáknak és mivel Barikám is az ezért poénból elindultunk.Az egészben az volt a különleges hogy a zsűritagok között volt mozgáskorlátozott és egy nagyon kedves vak lány.Bari hozta a formáját és mikor odamentünk a lányhoz egyből beleült az ölébe és nem is nagyon akart kijönni.Mivel én elég persszimista vagyok az ilyen versenyekben nem is számítottam arra hogy esetleg nyerhetünk.De nagy meglepetésemre Barit hozták ki győztesnek,úgyhogy végül három kupával tértünk haza a versenyről.
Itt van pár kép arról mit is csináltunk mi.