Bari, a kis bice-bóca

Bari nem bírta ki, muszáj volt megint alkotnia. Persze nem tehetett róla. A ma délelőtti foglalkozás alkalmával egy kisgyerkőc párszor megtiporta, és volt nyöszörgés miatta. Már ez is furcsa volt, de amikor haza értünk már a lefekvés és a felkelés is egy kisebb hisztivel sikerült csak, így munka után go doki. Hát nem túl bírtató a dolog. Egy lehetséges porckorong probléma merült fel a nyaki gerincnél, illetve egy kis góc van a bel első lábszárában, nem jó helyen, és nem biztos, hogy jóindulatú elváltozás, viszont most még túl picic ahhoz, hogy biztonsággal szövettant vegyenek belőle. Innentől mindennap fájdalomcsillapítót kell kania, és fokozottan figyelni a terhelés, csak addig, ameddig nincs sántikálás, vagy Bari nem jelzi, hogy elfáradt. 

Ennek tudatában kicsit elgondolkotam. Előre láthatólag 3-4 boldog év áll még előttünk. Egyszerre talán kevésnek tűnik, de annyi mindent elértünk eddig is, és talán kicsit szívfájdalom, hogy éppen belejöttünk a terápiás dolgokba, készültünk a vizsgára, és az ő érdekében nagy valószíűséggel vissza kell lépnünk, most már véglegesen. Addig is jönnek a séták és kirándulások, meg sok-sok pihi az ő kedvenc kis kanapéján. Ha meg éppen jó napja van, akkor jöhet velem a dolgozóba. Most pedig kérünk sok-sok pozitív energiát, hogy kicsit össze szedje magát az uraság.

"Öleljük hát az öregséget szívünkre és szeressük: tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele."
"Lucius Annaeus Seneca"

Falkakizárás, ami egy csivinek is kijár

Már hetet óta érik bennem, de a ma estével csúcsosodott ki a dolog. Izével elszált az öntudat. Eddig, mint a sok más is a szőnyeg alá söpörtem a problémát, hiszen ezek amolyan pajkos kölyökkori csíntevések, de az utóbbi időben, kezdtek elég bosszantóak lenni. Mivel el vagyok már szokva az ilyesmitől, hiszen Barikám olyan mintakutya, hogy csuda, ezért kicsit türelmetlenebb is lettem a kicsivel. A szobatisztaság szépen kezdett elindulni, majd az ivartalanítás után katasztrófális visszaeséseket mutatott. Jött egy kis szigor, és láss csodát, már csak este kellett egy pelust használni a kiscsajnak, kaka semmi, napok óta, melóhelyen pedig még pisi sem. Ma reggel azonban reggel első dolog volt, az irodában pottyantania, és délután a lakótársam szobájába is alkotott a kiscsaj. Előzmény, háát az overál rá adása volt. Ez pedig bosszút követel, természetesen olyan öntudatos, büszke csivusz módon. 

Végig gondolva az elmúlt éveket, mennyit készültem a második kutyámra, amelyet már tudatosan, szabályokkal, struktúrával fogok nevelni. Aztán jön Izé és ez mind felborul. Persze, nem ő volt a tervezett második gyerek, de ezért csak magamat vonhatom felelősségre, nem volt éppen egy átgondolt döntés, de nem bántam meg. Eleinte ment az este és távollétben boxozás, aztán valahogy mégis beköltöztött a kiscsaj az ágyba. A kaja kint maradt, mert szegény olyan pici, nehogy rossul legyen mert egy kajálást kihagyott. A sétákról meg ne is beszéljünk. Pórázon egy  vicc a kiscsaj. Vagy vontatni akar, vagy satufék, mert ő neki most olyanja van. Anya lusta, fáradt és különben is, felkapja, így gyorsabb. Ennek eredménye, bárhol megáll a kiscsaj és megvárja, míg majd ő hozzá odamennek, így a behívásnál is, 1 méterre tőlem megáll, onnan helo. És valahogy így jött el a ma este. 

Tanulság, bizony hülyére vett egy 17 centis ördögfióka. Most elzavarva, nem jöhet ide, csak az előszoba van, teljes depresszió, a macska és Barka mellettem. Elhagyta a falkája. Én nem hatottam meg, viszont a négylábúak hozzám pártolása már kissé érzékenyen érintette. Valszeg lesz hiszti a boxozás miatt is, de talán még időben megállunk és újra kezdjük ahhoz, hogy később ne kelljen a felvett rossz szokásaival kétszer annyit dolgozni. Ja és ezután irány a tükör ovi, mert egyszer azt is ki kell próbálni.

Egy Kis Izé érkezése

Augusztus 30. Az idei táborok utolsó turnusának, utolsó napja, költözésem előestéjénak napja. Szokásos daily routine, korán kelés, Barika kirángatása az ágyból, indulás, gyerekek érkezése, programok kezdése. És akkor itt kezdődik a történet. 11.00 körül kijöttem a gyerekektől, mert jött egy telefonom. Kinéztem a recepcióra, mikor is egy hölgy állt a pultnál, egy maréknyi kis, kutyának egyáltalán nem nevezhető valamivel. Le akart mondani róla. A története fura volt, tele ellentmondásokkal. A történet röviden. 

( az első lépések otthon)

"A kutyát 3 héttel azelőtt vette, most kilenc hetes a kölyök - őőő mennyiii??? - igazából neki nagyon sokat kell dolgoznia, és a kutya állandóan bepisil, meg férges, és sétálni sem vitte le még sose. A kutyát 60.000 pénzért vettem a "tenyésztőtől". Ja a nevét és elérhetőségét nem tudja. Oltási könyv, háát azt valahova elkvarta." Valahogy ezt sikerült összeraknunk. A hölgy szövege nem kötött le túlságosan, én a kis remegő valamit figyeltem. Miután a kollégám végül átvette a kutyát, én megkértem, hadd fogjam meg. No, ez volt az a pont, amikor már nem volt vissza út. Öt erc után eldöntöttem, jön ideiglenesbe, egy percet sem tölthet a menhelyen. A kollégák, sorban jöttek megnézni a kis apróságot, de csak egy kérdés jött mindig: "Ez micsoda?", és a választ természetesen ez volt: Ez egy Kis Izé. Egy tengerimalac szállítóba került a kis vakarék, amíg dolgoztam, mivel azt mondták férges, nem nagyon akartuk taperolni. Munka után haza, Barka, háát hogy imondjam, kb. 15 perccel a haza érkezésünk után signózta a kicsit egy szép csíkkal annak buksiján. Már akkor éreztem, ezt a meccset még párszor le fogjuk játszani. Izé, merthogy nem volt hirtelen jobb ötlet, hamar feloldódott. Két nap múlva már igazi kutyaként szemlélte a világot, de minden új volt neki. A fű, a föld, a beton, az állatok. Nagy gondossággal figyeltem arra, hogy 4-szer egyen egy nap, de valahogy gyanús volt a kora.

(a valós méretek)

Rendben, hogy apró volt, de akkor is. Kb. 1 hét kellett ahhoz, hogy végül kijelentsem, a kis szörnyeteg marad. Nem terveztem, sőt, nem is volt átgondolt döntést, de megtörtént, amitől mindenkit óva intek, érzelmi alapokra helyeztem a dolgot és nem bírtam a kis cukinak ellenállni. Így jöhetett az első pulcsi megvétele, egy újabb szigno Barka részéről és a dilemma, hogyan szoktassam össze a két kutyát, hogy Izé ne szerezzen tőle maradandó egészségkárosodást, mert Bari hiába nem szándékosan, de komoly sérüléseket tudott volna okozni. A költözés és az új falkatag érkezése miatt az öreg bioritmus teljesen afeje tetejére állt és nem tudta, hol is van az ő helye, így az ő érdekében egy 5 napos falka kizárás lett az eredmény. Ez után, megértette, a főnök azt mondja, a kis girnyó marad, akkor nincs mit tenni, el kell fogadni. Eleinte inkább csak megtűrte a picit, viszont olyan mértékű nyugalom lett úrrá rajta, ami normális egy öregedő kutyánál, nála viszont furcsa. Afféle, most már pihizhetek, itt az utánpótlás, majd ő dolgozik érzés áradt belőle. És valóban, egésznap alszunk, kevésbé ijed meg, könnyebben veszi az akadályokat. Mint egy óvobácsi, úgy terelgeti Izét, és játsza a body guardot a kisasszony körül. Izé szerencsére jó idegrendszerű, nem fél a tömegben, jól utazik, a többi kutyától nem fél, sőt erősen nagy öntudata van. Mivel sokat dolgoztam mostanság, nem volt idő a korai tanulásra, így hamar elkanászodott a hölgyemény. Most már több időm van, így erősen gyúrunk a rendes, nem csak a féltékenységből működő behívásra, az alap engedelmességre, és arra az átkozott szoba tisztaságra. Egészségileg majd kicsattan, kiváló agilitys alapanyag, és mint kiderült fajtájának mini változata, mely nagyon ritka Magyarországon, így felmerült a kérdés, lehet, hogy lopott kutya?

(született agility bajnok)

Időközben meglett az oltási könyv, ahol feketén-fehéren le van írva, a kutya májusi születésű, tehát megfelelő időt töltött az anyja mellett. Valahonnan Székesfehérvér környékéről szármahat, és az első oltását időben megkapta, a kis könyvén még az adandó táp típúsa is rajta volt. A kérdés csak az, ki volt a "tenyésztő"? Mi történt június és augusztus között a kutyával? Miért nem kapta meg a többi oltást? Miért nem volt benne chip? A dokit egyszer elértem, de még nem sikerült lenyomozni az első tulajt. Midenesetre Kis Izé, most már marad, minden oltása, chipje megvan, túl vagyunk az ivartalanításon és lassan belépünk a 6. hónapba, a kamaszkodás sűrűjébe. A továbbiakban tehát Nem csak Bari, hanem Izé kalandos hétköznapjairól is olvashattok, mert kicsi a bors, de imád bajba keveredni.

"Mindegy, milyen kulturális háttérrel rendelkezel, milyen a bőrszíned, az anyanyelved, hited vagy vallásod, ha nem mozdít meg benned semmit egy alomnyi bohóckodó kölyökkutya látványa, minden bizonnyal kőből van a szíved."

/Ceasar Millan/