Az álom valóra vált, avagy élménybeszámoló az edző táborról!

Nagy újságolni valónk van. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire boldog vagyok, hogy végre sikerült. igen, Barkával kijutottunk az IMCA Agility Világbajnokságra. Ez annyit jelent, hogy ez a világbajnokság az FCI által rendezett világbajnokságtól eltérően keverék kutyáknak is nyitott, tehát mi is részt vehetünk rajta.

Hogyan is jutottunk el idáig? Nos, azt kicsit hosszú lenne elmesélni. Annyit, azért elárulhatok, hogy mikor megismerkedtem az agilityvel, mint sporttal és halottam erről a világversenyről, elhatároztam, hogy az első kutyámmal ki fogok jutni erre a versenyre. Természetesen ez akkor csak egy álomnak tűnt, de most valóra vált. Éppen ezért nagyon büszke vagyok Barkára, mert amennyi mindenen keresztülmentünk, nagyon szép teljesítmény, amit most elértünk, javarészt neki köszönhetően. A sok edzés, sírás és nevetés. A rengeteg hullámvölgy és az utána való kitartó munka, végül meghozta gyümölcsét. Idén először úgy mentünk Agility táborba, hogy annak célja is van. Felkészülni a VB-re.
Két nagyszerű edzőt kaptunk Dr. Herendy Vera és Korán Csaba személyében. Először kicsit félve mentem le az első edzésre, mert mindkettejüket láttam már versenyen a kutyáikkal és számomra félelmetes a vezetési stílusuk. Kevés embert láttam még ennyire magabiztosan és összhangban dolgozni a kutyájukkal. Az első két napon Csabival edzettünk, mert Vera volt a Junior EO-s csapat vezetője, így ő csak később érkezett. Az első napon kaptunk egy kis elméleti oktatást arról, hogy hogyan lássuk a pályát, mikor pályát járunk. Megmondom őszintén, ez a látásmód számomra merőben új volt, már-már kínai, de a lényeget nagyjából megértettem. Aztán jött maga a pálya, ami nem csak nekem, de sok versenyző társamnak is gondot okozott. Aztán egyenként elmagyarázta nekünk Csabi, hogy mit, hogyan csináljunk, és bár néha kicsit mérgesen, de a mi javunkra szólt ránk.

Amikor megjött Vera, akkor jöttem rá, hogy mindkettőjüknek egyéni a vezetési stílusa, noha kívülről nagyon hasonlónak néz ki. Rövid időn belül rájöttem, hogy nekem inkább Vera stílusa esik jobban kézre. Ő inkább a kevés mozgást azaz "Statikusan vezesd!" részesítette előnyben. Ez annyit jelent, hogy apró mozdulatokkal kell csak segíteni a kutyát, mert egy gyors kutyánál a nagy mozgások könnyen kizáráshoz, vagy hatalmas ívekhez vezetnek. Csabi inkább a "Dolgozz a kutyával!" elvet vallotta. ez számomra kicsit fejtörést okozott. Mert bizonyos dolgokat sehogy sem tudtam megcsinálni. Persze ebben közre játszott többször is a negatív hozzáállásom és a "nem tudom megcsinálni" illetve " utálom a kecskert" mondataim. Utóbbi egy nagyon jó kis trükk, ha szűk íven kell vezetni a kutyák, és mondjuk két akadály között kell elhívni. Nem nagyon tudom, mihez hasonlítani, talán a francia és az olasz közti átmenetre, vagy a kettő összeturmixolására. Mindenesetre ez a kis "trükk" nekem egész héten a keresztem volt. Végül, mikor jött utolsó nap a tábor kupa Csabi nem hazudtolta meg magát. Olyan pályát rakott, hogy csak lestem. Legalább 3 kecskert bele kellett rakni, ha nem többet, de ugye egész héten ezt tanultuk, próbáljuk meg. Mondanom sem kell, hogy véres küzdelmek után végül a Maxik le lettem mosva a pályáról, egy páros kivételével, mindenkit kizártak, a maradék egy páros futama, szimplán csak nem értékelhető volt.
Bíró bácsi szerintem ennél borzalmasabb futamokat ritkán látott, reméljük, azért nem voltak utána rémálmai. Sajnos a másik futamunkat elmosta az eső, de indlás előtt másnap reggel még le lehetett futni, amit én sajnos kihagytam, mert lusta voltam előző este a cuccaimat összepakolászni.:D

Összességében nagyon jó volt az egész edző tábor. Volt minden este valamilyen játék vagy verseny. És büszkén mondhatom, hogy Barkával ismét megnyertük a Kúszó versenyt, így a tavalyi kihagyás után ismét visszahódítottuk a címünket.:D.

Segítség!

Kedves Kutyás ismerőseim!
Szeretnék egy kis segítséget kérni, vagy bármilyen hasznos ötletet. Barkával évek óta járunk rendezvényekre bemutatózni, de az elmúlt 2-3 évben már ezek nagy részét Barka számára félelem tölti ki. Egy éve már csinálom vele a Cesar módszert, ami a hétköznapokban nagyon jól bevált, rendkívül kiegyensúlyozott és nyugodt lett Barka, és a versenyeken való teljesítményeink is drasztikusan javultak. Azonban az elmúlt egy hónapban nemhogy javult a félelem szintje, hanem csak romlott. Most szombaton egy rendezvényen már nagyon komoly pánikban volt végig, még el is rohant egyszer, úgy kellett visszacsalogatni. Ha valakinek bármi ötlete van erre a problémára, lécci ossza meg velem, mert igen csak tanácstalan vagyok

Barka és a cicák

Mai napon találkoztunk két cicával: Szaftossal és Müzlivel. Mivel még egy háztartásban sosem volt a kiskutya cicákkal, először kicsit furcsállta a szőrborzoló morgó pamacsokat, de igazából nagy jelentőséget nem tulajdonított nekik. Egy-két óra elteltével Szaftos már kíváncsiskodni kezdett Bari iránt, de Müzli inkább megtartotta a kellő távolságot és csak gyanúsan méregette lapátfülű kiskutyámat. Most Bari itt fekszik mellettem, a cicák meg a másik szobában kuksolnak. 

 

 

 És a mai nap legnagyobb eseménye, amit épp felejtettem el majdnem közzé tenni.: Barka a mai napon ünnepli 6. születésnapját! Nagyon sok boldogat kívánok neki és remélem még legalább ennyi együtt töltött időt fogunk eltölteni együtt.

"Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes."

/Carol Bigely/

Visszatértünk!!!

Majdnem 9 hónapnyi szünet után, most ismét visszatértünk. Sok minden történt az elmúlt hónapokban velünk. Sokat sírtunk is meg nevettünk Fontos megemlítenem, hogy hosszabb kihagyás után, februárban ismét nekilendültünk az agilityzésnek, új helyen és új edzőkkel, új módszerrel. Mint azt tudjuk ebben a sportban a kutyáknak akadályokat kell teljesíteni a megadott sorrendben. Ezek között az akadályok között ott van 3 darab zónás akadálynak nevezett elem is, amelyek vége eltérő színűre van festve. ez a "zóna", ebbe kell a kutyának belelépnie, miközben teljesíti a Palánkot, amely "A" alakú, a pallót, ami "trapéz alakú, és a hintát, ami egy libikókához hasonlít. Ennek a tanítására többféle módszer létezik. Én kettőt ismerek. Az egyik a "to on to off", ami kettő fent kettő lent-et jelent. Vagyis a kutyának a két hátsó lábával bele kell állnia a zónába.

A másik módja a "running contact", vagyis a futva érintés. Ez a kutya ízületeinek kedvezőbb módszer, mert a kutyának nem kell megtorpannia,csak végig rohanni az akadályon. 

Nos, Barival mi az előbbi módszert tanultuk. Sok-sok év munkájával nagy nehezen össze lett rakva neki, és most már 100%-os. Ennél a módszernél mindig használunk egy gátló vezényszót. Legtöbbször a "zóna", vagy "Marad" "ott fekszik" vezényszavakat használják, de vannak extrém vezényszavak is, mint például a "járda", "touch(érint)", vagy a "fel." 

A "járda" vezényszót tudomásom szerint először én használtam a magyar agilitysek körében, azóta már többször véltem felfedezni, hogy mások is használják ezt a kissé "vicces" hangzású vezényszót. ennek oka pedig az volt, hogy a hagyományos vezényszavak nem voltak eredményesek, viszont ez a szó alapvetően Barka számára azt jelenti, hogy bárhol, bármilyen körülmények között meg kell állnia. gy szép lassan sikerült a mostani szintre jutnunk. De mivel fontos, hogy a kutya gyorsan menjen végig az akadályon, amikor már jól ment a megállás a zónába, hagytam, hogy nem minden esetben álljon meg, és végül Barka megértette, hogy csak végig kell futnia az akadályon, így most már to on to off-running contact" mixet csinálunk és sikeresen, ami nagy dolog.

Időközben végre azt is elértem Barinál, hogy versenyen is helyben maradjon a Startnál, ami csodaszámba megy, mert ezzel a problémával már több éve küzdtünk. Aztán láttuk Ceasar Milant(A csodálatos kutyadoki) a tv-ben és bár számomra kissé meglepő és furcsa módszerekkel dolgozott, megpróbáltam és pillanatok alatt drasztikus változásokat értem el Barkával. Közel egy hónap alatt sikerült kiküszöbölni ezt a problémát.

Szóval szépen törtetünk előre, és még gyorsan elmondom, hogy jelenleg a keverékkutyáknak is nyitott agility világbajnokság (IMCA) válogatósorozatában eddig első helyen állunk és jó esélyunk van kijutni a világbajnokságra, ami nagy álmom már azóta, hogy Bari megvan, de most végre úgy érzem sikerülni is fog.:D

Agility vizsga

Ismételten eljött ennek a napnak az időpontja. Éppen egy évvel ezelőtt ezen a versenyen szereztük meg a szint lépéshez szükséges első hibátlan futamunkat. Nem indultam világot megváltó reményekkel, csupán csak annyi volt a célom, hogy továbbra is gyakoroljam az éles helyzetben való helyben maradást Barkával. Mivel edzésen, már nagyon szépen megy ,ezért úgy gondoltam jó lesz nekünk a versenyzés a gyakorlásra. Barika is izgulós típus, ahogy én is. A start igencsak bonyolult szokott lenni számunkra, mivel neki áll ugatni és körülöttem rohangászni, most azonban a célom az volt, hogy feküdjön le és legalább egy, vagy két lépés távolságra ott maradjon. Ez sikerült is...nagyjából. A harmadik futamnál nem várta meg, én viszont voltam annyira buta, hogy nem tettem vissza. Tanulván az esetből, legközelebb majd erre oda kell figyelni. A futamok egész jók lettek, de természetesen, mind az én hibámból lett elrontva. Az elsőben nem volt meg egy palló lefele zónánk, mert nem futottam elég gyorsan,egyébként gyönyörű futam volt, a legjobb idő eredménnyel a mezőnyben. Erre azért vagyok büszke, mert az utóbbi időben sokat lassultunk, de versenyeken, minden alkalommal egyéni csúcsot dönt. az első visszatérő versenykor még 34-es időket mentünk, a mostanin, meg a legjobb 3 idők között voltunk. Az egyik futamunk 30 valamennyi lett, pedig ott én miattam lett egy verőnk meg két zóna hibánk. Hozzáteszem nem igazán feküdt nekem ez a pálya mert éles szögekből kellett küldeni a kutyát és a messziről irányítás még nem igazán megy nekünk. A harmadik futam miatt viszont nagyon mérges voltam. Természetesen nem Barira, mert ő nagyon jól csinálta, amit kellett. Figyelt az utasításokra, és a kéz jelekre, amiért nagyon sokat küzdöttem vele, viszont az egyik akadálynál túlküldtem és majdnem elment kúszni, de lehívtam, így viszont a következő akadályt is kikerülte, ami elkerülendő lehetett volna, ha nem küldöm túl őt az akadályon. Így egy hibátlan futam lett kárba, mert csodával határos módon, minden zónája megvolt. Úgy, hogy hinta is volt a pályában, pedig a többi zónáshoz hasonlóan, azt sem látott több, mint egy éve. Miután lefutottuk a futamokat, úgy döntöttem megteszem a napi jó cselekedetem és kiviszek egy kutyát sétálni, az ottani gazdi keresők közül. Volt 10 kutyus, akiknek valamilyen viselkedési problémájuk, félősek, agresszívak, vagy éppen vadászós kedvű ebek voltak. A nap elején bemondták a hangosba, hogy ki lehet ezek közül a kutyusok közül vinni sétálni, nap jó cselekedet céljából. Mondtam, jó akkor hajrá. Először kaptam egy Bobo nevezetű. pincsi keverék, virgonckát. A gondozó azt mondta, minden kutyával agresszív. Örültem, mert Barka révén az ilyet már kitapasztaltam és a verseny területén rengeteg kutya volt. Anyu csak annyit mondott: - Gyerünk, suttogd meg egy kicsit!- ezt azért szokta mondani, mert többször volt már példa arra, hogy egy velem való találkozás után egy addig agresszív vagy félős kutya viselkedése, pozitív irányba változott, agy ha problémás kutyát kapok, meg "suttogom". Érdekes módon ezzel a kutyával is hasonlóan történt. Az én Barkám kitűnő terápiás kutya erre a feladatra, mert őt nem szokták az agresszív kutyák bántani, azt még magam sem tudom miért, pedig ő igencsak domináns. Ez örök rejtély marad számomra.
A séta alatt szinte nem is foglalkozott Bobo Barival és ha kutyával találkoztunk, azzal is normálisan, nulla agresszivitással viselkedett. A gondi meglepődött de örült, hogy nem volt gond. Felajánlottam, hogy viszek még ki kutyust, így aztán kivittem egy Jagd terriert. Temperát, akinek négyszer műtötték a medencéjét, mert átgázolt rajta egy autó fél éves korában. Mostanra már kutyabaja. Vele sem volt gond. Aztán jött két félős kutyus. Lonci és Cukorfalat, nehezen de végül boldogan és felszabadultan sétáltunk, a végén még futottunk is egy kicsit. Végül jött Chris a nagyon félős kutyus, majd lezárásként Fürtös a súlyos epilepsziában szenvedő kutyus. Sajnos összesen csak hét kutya volt kint, de így is nagyon örültek annak, hogy ilyen lelkesen sétáltattunk. Én örültem, hogy kivihettem az ebeket és lett egy jó napjuk. Ha lesz még ilyen lehetőségem, élni fogok vele.
A nap végén fáradtan, de hazaértünk és megnéztük a futam videókat, és kielemeztük az orbitális bakijaimat. Szerencsére nincs veszve semmi, két hét múlva, Rákóczifalván ismét a lovak, mármint kutyák közé csapunk!

Bemutató és riadalom....

A mai napon sikeresen részt vettünk egy újpesti iskolában tartott családi napon. Frisbee, agility és Rexes menhelyi kutyákkal való bemutatókat kellett tartani. Reggel, inkább már délelőtt, mikor elkezdtük a bemutatót, nem sok látogató, nézelődő volt. Nem volt gond, hiszen mi így is jól éreztük magunkat.

Dobálgattuk a korongokat, majd egy kis hipszi-hopszi. Meglepő, hogy amilyen kombinációkat csináltattam az állattal egy év kihagyás után, mennyire szépen és jól oldotta meg. Teljesen el voltunk hűlve tőle. Aztán jött a szünet, mert a Rexes kuttyokkal csak délutánra esett a bemutató. Barka rendezvényhez képest nagyon jól érezte magát...amíg el nem durrant egy lufi. Sajnos nyitva volt a hátsó kocsi feljáró és kirohant, de sikerült még időben meggyőznöm, hogy jobb ha visszajön. Aranyos volt, mert próbálkozott utána kilógni, de mindig lebukott így kénytelen volt bent maradni.

Aztán valamennyire megnyugodott, úgyhogy nem kellett rá annyira figyelnem. Épp az egyik baba kutyát gyömöszkéltem, mikor két lufi kidurrant és már tudtam, nincs megállás. Gyorsan leraktam a kiskutyát és rohantam, miközben torkom szakadtából üvöltöttem, Barkának. Anyukám is ott volt, így ő is egyből kapcsolt és futott velem. Annyira nem vagyunk ismerősek ezen a környéken, így nagyon megijedtem. Mikor kirohantunk és körbenéztünk, sehol semmi, csak az autók jöttek. Kutyám élete egy pillanat alatt lepergett előttem és már a legrosszabbra gondoltam(mindezt kb. 5 másodperc alatt), majd gyorsan lepörgettem, hogy melyek azok a helyek amit célba vehetett, ekkor szólt anyu, hogy látja merre fut. Ordítok az állatnak, mint a sakál, de csak annyit értem el vele, hogy lerohant az útra. Még jó, hogy lakó övezet volt és az autósok nem állat módjára hajtanak.
 Egy emberke rádudált, amitől nem sokkal az út közepén megállt és csak bámult, és el kezdtük csalogatni, meg hívni és végre kapcsolt. Jött oda, de nagyon meg volt rémülve, nem kevésbé, mint én. Ezek után anyu javaslatára hazajöttünk, nem megvárva a délutáni bemutatót. A nagy izgalmaktól én hazaérve kifeküdtem, és Bari is így tett.

Hogy mit tanultam az esetből? Megint csak azt, hogy valaki nagyon vigyáz a kutyámra és esze ágában sincs engedni, hogy Barka kiniyfantsa magát. Hálás vagyok azért, hogy van ő nekem és semmi pénzért nem cserélném el semmire és senkire.
VIVA LA BARKA!!!

Vizibárány, avagy Barka álllat megszereti a vizet...

Igen, megtörtént. Kellet hozzá öt hosszú év, meg jó nagy meleg és sok-sok bíztatás. A mai napon egy másik kutyás családdal ellátogattunk a Lupa-szigetre kicsit "strandolni". Ez nem volt egy rossz ötlet, azt el tekintve, hogy az eddigi években Bari a víz közelébe sem ment, csak a szája járt, maximum mellkasig ment be, de akkor sem lehetett rávenni egy kis úszásra. Idén sajnos nem volt lehetőségünk a szokásos kutyás táborba elmenni, mert azon a héten dolgozom. Volt egy megérzésem, hogy ez a mai nap emlékezetes lesz, ugyanis a menhelyen, ahova kijárunk tevékenykedni, van egy halas-tó és Barika előszeretettel pancsikált benne, különösebb kényszerítés nélkül. Először csak úgy simán próbálkoztunk beküldeni, de úgy csak mellkasig ment be a vízbe, aztán talált a gyerek valami nád darabkát és azt nem olyan messzire és nagy meglepetésemre után úszott, úgyhogy próbáltam messzebbre is és úgy is utána ment, noha először kicsit ösztökélni kellett. Anyum adott egy kölyök kutyáknak való frisbeet, hátha azután nagyobb hévvel megy be. Jól gondolta. Barka úgy uszikált a korong után, mint egy kis aligátor. Még versenyt is úsztunk. Úgyhogy végső soron sikerült megélnem azt, hogy a kutyám öt éves korára megszerette a vizet és a mai napon szinte ki sem lehetett onnan robbantani. Mai naptól már nem csak egyszerű Barikám van, hanem ViziBarikám.