Bemutató, avagy játszva tanuljunk kutyával a kutyákról

A tegnapi napunk nagyon izgalmasan telt. Bár a héten eléggé kiütött egy csúnya torokgyuszi, de mivel hónapok óta szerveztük a tavalyi összefüggő gyakorlatom iskolájában az egyik tanító nénivel ezt a bemutatót, ezért igyekeztem über-gyorsan épkézlábra összeszedni magam. Meg is tette a hatását a két nap intenzív kifekvés c-vitamin és aloe vera. Tegnap két órakor megéreztünk az általános iskolába, ahol a portás bácsi már várt minket és eligazított a 2.C osztályba. Bár Barka jó szokásához híven megint előadta a "jaj elsüllyed a lábam alatt a padló" szokását a folyosón, de bent a a teremben a linóleum már biztos talajt jelentett számára. (ezzel a padló fóbiával még kezdenünk kell valamit). 

A gyerekek széthúzták már korábban a padokat és félkörben ültek a székeket. Épp az uzsonnát fogyasztották. eljött még pluszban a takarító néni a középsúlyos értelmi fogyatékos nagy fiával is. Nagyon örültem, hogy ennyien voltak. Amíg ettek, Barkát körbevezettem a teremben, hogy mindenkit megszaglászhasson, és feltérképezze a terepet. az első pár perc bizonytalanságot követően, már magabiztosan ment a gyerkőcökhöz, és szépen teljesített az élelem megtagadással is, mert bár a gyerekek pont az orra előtt tartottak a kezükben (méreteikből adódóan) a finom pogácsát, ő neki esze ágába sem jutott kivenni senki kezéből a kaját. Kifizetődött a többheti szívtelenség és szigorú szabályok. Miután mindenki befejezte az evést, ivást. Itt is bemutattam az ismerkedős rituálét. Mivel az foglalkozás előtt nem tudtam a nagyfiú állapotáról, így ő vele külön össze ismertettem Barit, mert egy magas, jó kiállású fiatalemberről volt szó, s Barka néha bizonytalan az ilyen típusú emberekkel. Megkértem álljon féloldalasan háttal Barkának, amíg körbe szaglássza, majd guggoljon le mellé, és oldalt kezdje el simogatni. Legnagyobb megdöbbenésemre, amint leguggolt a fiú, Bari egyből odabújt hozzá, ami nem jellemző rá, és a későbbiek folyamán is teljes mértékben máshogy reagált ezzel a fiúval kapcsolatban. 

(bemutatkozás, egy pacsival)

Az ismerkedés után, jöhettek a játékok. először középre vittem a Barka cuccaival telerakott szatyromat és megkértem a gyerekeket, hogy vegyenek ki belőle, egy hámot, nyakörvet, kendőt, és pórázt. Addig, amíg a kiválasztott 4 gyerkőc válogatott, másik 4et megkértem, hogy sorban vegyék le Barkáról a felszereléseket. Ezután következett a felrakták. T.-nek kellett felrakni a hámot, de kicsit erőszakos volt, így Bari ezt jelezte nekem, azzal, hogy elhúzódott tőle. Megkértem a kisfiút, hogy álljon egy picit hátrébb, Barkát, pedig egy jutifalat segítségével rávettem, hogy álljon a kisfiú mellé, így már nem volt gond. A többiek is felrakták a maradék cuccot, és nagyon tetszett nekik, hogy abban a felszerelésben dolgozik Bari, amit ők választottak. Ezután jöhetett pár mozgásos játék. Körben kellett sétálniuk, és amikor Bari lefekszik, akkor leguggolni, amint megint feláll, séta tovább. Ez nagyon bejött a lurkóknak. 

(helyes póráz tartás)

A következő játékot kicsit nehezítettem, mert itt körben álltak és Barka bizonyos pózaira kellett, megváltoztatni a mozgás formáját. (fekvés=guggolás, piti=térdemelés, hajol=sarok emelés, két lábon állás= lábujjhegyen járás magas tartással, állás= sima járás). Először még nem volt tétje a dolognak, de mikor már begyakoroltuk a mozdulatokat, kiesésre ment. Bár az egyik mozdulatnál, egy kislányt kivéve mindenki kiesett, nagyon élvezték a játékot. Ezután jött egy kis fejtágítás játékkal egybe kötve. Hogyan sétáljunk a kutyával? először megmutattam, hogyan fogják a pórázt és vezessék maguk mellett a Barkát, majd kaptak a másik kezükbe egy kupakot, amit a mutatóujjukon egyensúlyozva kellett a kutyával együtt körbevinniük. Nagyon ügyesek voltak, két vagányabb kis srácnak együtt kellett vezetni a kutyát, miközben egyensúlyoztak. Mindenki nagyon ügyes volt.

(Barika ül, és a kis szobrocskáim)

 A végére, pedig jöhetett a szobros játék, annak volt a legnagyobb sikere. A foglalkozás végén még labdáztak egy kicsit Barival, majd még átmentem a régi osztályomba, hogy ők is kicsit meggyömöszkélhessék Barikát, meg persze engem is.:) A nagyfiúnak annyira tetszett Bari, hogy a végén el sem engedte a pórázt, Barka meg hűségesen követte őt és odaült mellé, mikor simogatta. A végén persze fény derült az okra, Bari miért reagált a nagyfiúra teljesen másképp, ami ismét egy visszaigazolást adott nekem Barkáról. Még mindig azok a kedvencei, akik kicsit mások, akiknek igazán szükségük van egy kis négylábú odafigyelésre.

 (a csoportkép)

(Barika kicsit kipurcant utána)

"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."

/Axel Munthe/

Tavasz= Jó idő = Irány bemutatózni

Az elmúlt 2-3 hét kicsit sűrűre sikerült, de most eljött az idő, hogy pótoljam a hiányosságaimat.

2013. 04. 12-én délután egy ötödikesekből álló iskolás csoport érkezett hozzánk az alapítvány oktató szobájába. Nagyon izgultam, hiszen idén ők az első nagyobb csoportunk (28 gyerkőc), és Bari ilyenkor mindig kicsit türelmetlenebb, merthogyhát ő neki mindenkit végig kell szaglászni és örülni mindenkinek és mi az, hogy nem lehet.

Első körben Barika nem túl nagy örömére helyet foglalt a neki előkészített ketrecben, annak megelőzés érdekében, hogy a gyereksereg kapásból le ne rohanja, ez elég jól működött a korábbi bemutató kezdetekkel ellentétben, ahol hosszú percek teltek el, mire sikerült lerobbantani a kis manókat Barkáról. a gyerekek helyet foglaltak, és kezdődhetett a bemutatóval egybekötött foglalkozás.  A téma leginkább a kutyákkal való helyes viselkedés és a felelős állattartás egyvelege volt. Bár korábban sosem készítettem tervezetet, most kipróbáltam mennyivel másabb, ha egy tevékenységi tervben vázolom, mik azok a témák, dolgok, amikbe kicsit mélyebben bele szeretnék menni, és hozzá valamilyen kísérő tevékenységet, gyakorlatot bemutatni a kutya segítségével és a gyerekek bevonásával. Amint a csoport kényelmesen elhelyezkedett, kezdődhetett is az előadás. 

Már az első feladatnál igénybe vehettem a gyerekek segítségét. Hogyan viselkedjünk idegen kutyával? Hogyan ismerkedjünk össze vele? Mivel jómagam hosszú hónapok, évek, sőt igazából, mióta először hallottam Cesar Millan tevékenységéről és módszeréről, igyekszem aszerint dolgozni én is, mind a saját és az általam nevelt kutyák esetén is, bár nem minden téren, hiszen vannal saját, jól bevált módszereim nekem is, illetve sok más elismert magyar és külföldi kiképzőtől is volt szerencsém ellesni pár jó fogást. De minden tekintetben a fő irányvonal a testbeszéd, az energia, és a kutyák kommunikációjának megismerése és alkalmazása a fő cél. Így nem volt kérdés, hogy hogyan mutassam meg a gyerkőcöknek a megismerkedés szabályait egy idegen kutyával. Természetesen első körben kíváncsi voltam az ő tapasztalataikra, szokásaikra. Egész ügyesek voltak, bár az alap koncepció mindig az volt, hogy szemben állnak a kutyával és odatartják a kezüket. Nem hibáztattam őket, mivel anno én is így tanultam, egészen addig míg egy kutyát ezzel a "majdnem orrbanyomós" ismerkedéssel halálra nem ijesztettem. Elmagyaráztam nekik, hogy sokkal könnyebb és zökkenőmentesebb, ha féloldalasan háttal állunk a kutyának és hagyjuk, hadd szaglásszon meg minket, így nem leszünk fenyegetés, csak barátságos ismerkedést kezdeményezők. Amint a kutya körbeszaglászott és ismét nyugodt állapotban van, meg lehet simítani első lépésben a nyaka oldalát, és szép fokozatosan az egész testét. Nagyon fontos, hogy ne a feje tetején kezdjünk egy ebet simogatni, mert az fenyegető jelzéseket adhat a kutyának és megijedhet, odakaphat. 

Miután ezt átismételtük, megmutattam egy kedves ismerősöm és a majdnem kétéves kislányával is, hogy pici gyerekkel hasonlóképp kell összeismertetni, csak épp jelezni kell számára, h a picivel vigyázni, mert ő a "főnök" kölyke. Természetesen Bari úgy viselkedett a picivel, mint egy hímes tojással. Egyből dobott egy hátast és hagyta, hogy a kishölgy ügyetlenül gyömöszkélje, noha a kislány állóhelyzetben még nem érte el a hátát. Titokban örültem is, hogy Barka ösztönösen tudta, hogyan viselkedjen. A továbbiakban beszélgettünk arról, milyen a kutyák fogsora (megkértem egy gyerkőcöt, húzza fel Bari száját és nézze meg a fogait), és átbeszéltük kicsit a kutyák történelmét, honnan is származnak, milyen őseik vannak, miért ragadozók. 

Ezután jött az a rész, hogyan kell, gondozni, etetni, helyesen sétáltatni a kutyát. A gyerekek el voltak hűlve attól, hogy csupán a testbeszédebbel és a nyugodt-magabiztos kisugárzással le tudom tiltani a kutyát a kajáról, és nagyon örültek, amikor ez nekik is sikerült. A sétánál is megbeszéltük a helyes póráz fogást, mivel sokan a mani napig úgy tudják a kezünkre kell csavarni, ami ugye veszélyes lehet egy instabil kutyánál. Mindenki sétálhatott a kutyussal, aki szeretett volna. Aztán megbeszéltük a szőrápolás, hogyan kell a kutyust fésülni és milyen gyakran az adott szőrtípustól függően. A bemutató-foglalkozás végén jöhetett a 28x-os simi és egy kis trükközés, jutalom falatra, amit ugye tenyérből adunk a kutyának, mert s kétujjas kajaelvétel még mindig nem 100%-os ha nem én adom Barkának a jutit. A gyerekeknek és a tanító néniknek a visszajelzések alapján nagyon tetszett a program, még csokit is kaptam, ami nagyon meglepett és nagyon örültem neki.

(képek lesznek hamarosan)

Gyerekek, gyerekek szeretik a...Barikát

Az elmúlt két nap elég mozgalmasra sikerült Barika számára. A szombati napot kora reggel egy laza 6 km-es biciklizéssel kezdtük, aminek mondanom sem kell, a kis lustája nem igazán örült. Ment is a panaszkodás és a sértődés, miután megérkeztünk, pedig ennyi mozgás még "trottyos úr" számára is kötelező. Ezen azonban hamar túlléptünk, hiszen kezdődött az Ebegyetem eheti szakköre, amit én tartottam a kutyafajták rengeteg érdekességéről, és arról, hogyan is lett a kutya, kutya. Az előadás alatt Barika végig hisztériázott, mert mi az, hogy nem vele foglalkoznak a kis "pöttöm pannák", időközben lett egy négylábú néző is egy kölyök Weimari (remélem nem írtam rosszul) személyében, akinek az én drága jó kiskutyám egy cseppet sem örült. Nem tudom mi ütött belé, de párszori mormogás után egyszer csak puff oda neki a hegyes fogacskáinkkal. Égtem is mint a reiszt ág, nesze neked kutyanevelés. Egy kis irgum-burgum után észhez tértünk és az előadás után gyönyörűen dolgozott az úrfi a gyerekeknek, az egyik kislány (úgy 5 éves forma) nem volt sokkal magasabb, mint Barikám ülve, de úgy a nyakába ugrott, hogy csak lestem, nehogy Bari megijedjen és elugorjon, mert ez azért mégis csak váratlan volt. De ő, mint valami régi motoros, épp, hogy csak a szempilláját rebegtette meg. No, szép...és még a bőrén felkapaszkodás ülésből is csak egy hátranézést eredményezett. Azért az öregkornak még is csak vannak előnyei. És aminek külön örültem, hogy végre szépen vette el a kajcit a gyerekektől. A nap fénypontja pedig Natasa volt, anyukám kollégájának a pöttöm három esztendős kislánya. A kisasszony nagyon határozott volt, jót labdázott Barival, és amíg én elfoglalt voltam a szakkörösökkel a nyusziknál, addig ő őrkutyásat játszott Barkával.

(Natasa és Barika)

Vasárnap, azaz ma, pedig szülinapoztunk. A szülinapos gyerekek anyukája külön kért, hogy legyen ott egy dögönyözhető kutyus, mert a gyerekek élnek-halnak a kutyákért. Barika ideális jelölt volt a tomboló gyereksereg meghódítására. Nem is kellett sok idő, hamar ellepte a 20 kis apród az öreget, de ő csak állt és nézett és valószínűleg ébren alukált, mert elég kómás tekintettel meredt maga elé. Természetesen itt is előadta magát, miután az egyik meghívott kislány apukája megjelent egy fiatal labradorral. Ment is a morgolódás és fog villogtatás, ezek azért mégiscsak az ő gyerekei. Ennél a pontnál kapott a drága egy kis gyorstalpalót a féltékenység mellőzésének lehetőségéről, így a továbbiakban nem drámázott a fiatal négylábú jelenlétén. A szülinap nagyon jól sikerült, Barika kapott tortát (picit), és mindenki megszeretgette.

"A gyermek: ámulat és hűség. Egyszerű csodálkozás és szigorú egyszerűség. Minden titok ablaka a gyermek. Minden titok, amit a kezdet önmagában őriz, amit a kezdet önmagából kibontott."

/Juhász Ferenc/

Trottyos úr csintalankodik

Jó hírem van, Barika a legutóbbi riadalmak óta jól van. És igen, úgy él, mint hal a vízben. Többet alszik, mint  az elmúlt 8 évben bármikor. És nem rest előhúzni a tarsolyából olyan viselkedési problémákat, ami a kölyökkari énjére emlékeztet, és nem a szó pozitív értelmében. Sikeresen beleestem ugyanis az öregkori ráhagyás csapdájába. Mivel nyugdíjas a szentem, a napjai nem telnek sok izgalommal, így kicsit lazítottam a pórázon, és nem vettem komolyan a rosszaságait. Most már nem annyira vicces Reggel kis híján nekirontott két másik, neki nem szimpi kutyának, még jó, hogy pórázon volt. És sajnos ez az elmúlt hetekben egyre gyakoribb. Ha épp az egyik tanoncommal dolgozunk, egyszerűen átmegy szelektív nem hallásba és megy a saját feje után, pedig elméletileg azért viszem magammal, hogy segítse a munkámat. Háát, most egy darabig szüneteltetjük a segítségét, és kicsit visszaveszünk az egójából. Kicsit elővesszük az engedelmes gyakorlatokat, ismételünk, és itthon visszaveszünk a fene nagy kényeztetésből. Mondhatni nehezen viseli, hogy "bele zabálok" a kajájába, mielőtt megkapná, és mi az ,hogy addig nem mehet ki az ajtón, amíg én az nem mondom, nem elég hogy ő jöhet utoljára, mér várakozzon is. A neten láttam pár apró trükköt, ami az ő nyelvükön adja a tudtukra mi a szitu a falka sorrend terén, ezeket is elevenen alkalmazzuk, bár elsőre elég nagyot meredtek a szemei. Szerencsére már kezdi venni a lapot, és ismerős már a játék menete számára, mondjuk úgy, öreg motoros már a hatalmi harcokban. 

Amikor egy fejezet lezárul

Szomorú, de annál hangosabb reggelre ébredtünk. Tegnap este már lehetett Barin érezni, hogy valami nem stimmel. Kóvájgott össze-vissza, nem találta a helyét nem akart lefeküdni és egy helyben maradni. Azt hittük fáj a hasa, vagy pisilnie kell. Nos, ma reggel megértette velünk, hogy szó sincs has fájásról. Ha hallottál már kutyát sírósan üvölteni tudod miről beszélek. Zengett a lépcsőház és az utca, Bari keserves vinnyogásától. Olyan erős fájdalma lehetett, hogy még a könnye is kicsordult. Ahogy belenéztem azokba a könyörgő szemekbe, az szívem összeszorult. Mivel nem akartam egyedül hagyni napközben, amíg iskolában vagyok, kivittük anyuhoz, ahol ha nagyobb baj tudnak neki adni gyógyszert, bár mi azért az orvosunk ajánlásával adtunk neki egy fél Algopyrint, habár haszna nem volt. Később kapott erős gyulladáscsökkentő szteroidot, de nem fejtette ki igazán a hatását. Mikor délután mentem érte ugyanolyan rosszul volt, aztán mikor hazaértünk kicsit pihent, de aztán megint kezdte. Most megint fekszik és csöndbe van, de még mindig szomorúan pislog. 

Nagyon szomorú vagyok, mert ez valószínűleg a legutóbbi szezonkezdő edzésünk eredménye, ami ráadásul földre tett lécen történt. A doki ma mondta, hogy véglegesen el vagyon Barka tiltva mindenféle sporttól, tehát még időszakosan sem rohangálhat, egyet-egyet. Most persze a lényeg, hogy ismét jól legyen, de azért sajnálom, hogy ennyi idősen olyan életvitelt kell élnie, amilyet majd dupla ennyi idős korában kellene. Persze maradnak a kirándulások, elkezdjük a terápiás vizsgára készülést, tanulunk sok új trükköt, és azért néha-néha el látogatunk egy-egy versenyre, de az úgy már nem az igazi. Szóval Barkának nagyon szép karrierje volt. Ha nem is lett világhíres, hisz nem is kellett, hogy az legyen. Legnagyobb álmomat, hogy kijussunk az IMCA Agility VB-re, sikerült elérni. Így örömmel gondolok vissza az elmúlt 5 évre, amit az agilityvel és egyéb sportokkal tölthettünk. Egy fejezet zárult most le az életünkben. De újabb lehetőségek nyílhatnak meg más területen. Aki ismeri tudja, milyen szenvedéllyel csinál Barka valamit, amit szeret, így az utolsó edzéseinek videóján láthatjátok, hogy még mennyi tűz, és akaraterő van benne, amit most gyógyulására használ, én pedig csak arra kérlek titeket, akik olvassák Barka mindennapjait, küldjetek neki sok- sok pozitív és gyógyító energiát, hogy ezzel is segítsük gyógyulását. Hiszem, hogy ez is segítség neki, hogy már annyiszor segített.

(ez a videó 4 napja készült, kedden)

(ez a videoklip pedig számomra az Barkát és engem szimbolizál. Voltak mélypontjaink, de számomra ő a bajnokok bajnoka!)

"A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, az ég megnyílik, halandók ujjonganak, és tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám. Ez a diadal útja."

                  

Facebook- menhelyes csodakutyák versenye

Sziasztok!

Kicsit offolok most, de nagyon fontos lenne nekem ez a verseny. A Julius K-9 speciális állatfelszerelésekkel foglalkozó cég a menhelyi kutyák örökbefogadásának népszerűsítése érdekében idén indított egy pályázatot. Menhelyről befogadott kutyusod történetét kellett leírni. Én is megtettem és röviden leírtam Barkával közös történetünket. Aki ezt a blogot olvassa, rengeteget tud már Barkáról, de azt, miként kezdődött az élete velem, csak kevesen. Ha megtetszett a történetünk nem kell mást tenned, mint rákattintani az alábbi fényképre és nyomni rá egy "lájkot", ha te is fent vagy a facebookon és szeretnéd, hogy ismerőseid is megismerjék történetünket oszd meg ezt a fényképet. Barka nevében is köszönöm, hogy ha hozzájárultok ahhoz, hogy minél többen megismerjék a történetünket és nem utolsó sorban segítsenek dobogós helyen végezni a pályázatban.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=316257071762131&set=a.315200458534459.83894.107408229313684&type=1&theater

(erre a linkre kattintva juthattok el a fényképhez)

Hurka közlegény szolgálatra jelentkezik!

Először hozok már hírt, aztán elmesélem, hogyan haladunk Hurka fiúval. 

Sammy, immáron lassacskán három hete tanulja az okosságokat a speciális kiképzőjénél Csepelen. Gazdi néninek nagyon hiányzik, de épp ma ment látogatóba, reméljük csupa jó hírt kap majd a nagyfiúról. Dorka kutya is gazdis lett, aminek nagyon örülök, hiszen kijárt már neki is egy igazi család, akiknél végre ott is maradhat. Drukkoljunk, hogy ez így is legyen, bár tudom, hogy most már ő is megtalálta a neki való gazdikat.

És akkor jöhet Hurka fiú. Hurka egy lassan 4. hónapba lépő labrador keverék fiúcska. Gazdája S. mozgássérült, akárcsak Sammy gazdija. Hurka feladata később az lesz, hogy segítő kutyaként gazdiját segítse, amiben csak lehet. Persze, most még csak az lapokat tanulja a kis uraság, de később már komoly feladatokat kell teljesítenie. Hurka egy nagyon eleven kiskutya. Elég hebrencs és szereti a hangját hallatni, illetve rágcsálni a körülötte lévőket, csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Már elkezdtük az alapvető parancsszavakat, mint az ül, fekszik, megyünk, illetve a helyben maradás kezdeti fázisában vagyunk. Kerülni is tud már, szinte ez volt az első dolog amit megtanult. A behívásnál még elég szelektív a hallása, meg a többi kutya és az ingerek jobban érdeklik, de amint a gazdi otthagyja, már rohan is. Hurka elég akaratos jellem, így a kutyákkal is durva volt kezdetben. Szerencséjére, bevetettük az ellenállást egy Malinois és Barka személyében. Mivel Barka nem szereti ha harapdálja, meg a fején ugrál egy kölyök kutya, ezért első ilyen alkalommal kb. negyed óra után rendre utasította. Hurka meglepődött és visítva rohant gazdiapához, és rimánkodott, hogy micsoda szörnyűség történt. Persze hamar túltette magát rajta és legközelebb ugyanezt előadta, amiért ugyanez volt a jussa. Na, azóta már elég Barkánal csak vicsorogni, meg morogni, - amit egyébként is csinál ha Hurka odamegy hozzá -, és a kiskutya tudja meddig mehet el. 

(Hurka)

Hurka rafinált egy kiskutya. Gazdi tegnap otthon hagyta, anyukájával, és ez a kis ördögfióka a fekhelyén és az anyuka lábán állt bosszút. Most talán már tudja, hogy rosszul tette, mert én úgy döntöttem a mai napon elejét vesszük ennek a dolognak, így elhoztam magammal haza, ahol már vártam az előkészített ketrec. Miután felfedezte a terepet, egy kis párizsival beinvitáltam újdonsült helyére, majd mikor azzal volt elfoglalva, már kattant is a zár. Így bár be lett zárva, nem erőszakoltam ár, hiszen önállóan ment be. Eleinte nem értette, hogy most ezt miért, így nyüszíteni és ugatni kezdett. Ez a viselkedés helytelen, így rászóltam, és a ketrecre ráterítettem egy pokrócot. Tovább 10 perc hiszti után, végül egértette, hogy ő neki bizony most ott kell maradni. Lassan egy órája fekszik bent, nyugodtan. Itt vagyok tőle öt méterre, de nemrég itt hagytam amíg ebédet csináltam. Hurka gyönyörűen feküdt és nyugton volt. Ennek örömére, mindjárt kijöhet és kicsit játszunk. Ha így gyakoroljuk még ezt párszor, tudni fogja, hogy a ketrecben pihi van és nincs randalírozás, így otthon sem lesznek bosszúhadjáratok.

(Hurka a ketrecben pihen)

"Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel."

/Paulo Coelho/